A 2020-ban alakult The Infinity Ring megtestesíti a 21. századi rock-metal zenekar fogalmát. Mivel a Bostonban működő társaság már évtizedekkel korábban kikristályosodott irányzatokból táplálkozik, nyugodt lélekkel alkalmazhatjuk esetükben a „post” előtagot. „Utózenekar” a The Infinity Ring, mivel a nagy műfaji kijegecesedéseket követően lépett színre. Mintegy szemezget a különféle underground és kevésbé underground zenei formák tálcájáról. A Nemesis & Nativity a bemutatkozó album.
Mielőtt a csapat belevágott volna a fent nevezett első lemez munkálataiba, nem kisebb zenészlegendával adtak ki split EP-t, mint Jarboe, akinek életműve önmagáért beszél, emellett sok zenésszel működött közre lemezeken, élő fellépéseken. A Nemesis & Nativity viszont egy fiatal csapat első teljes terjedelemben megmutatkozó megmérettetése. A zenekar abból indult ki, hogy a dark zene egy kísérleti változatát hozzák létre, de az előzetes elképzeléseket sokszor alaposan kibővíti a gyakorlati megvalósítás. Mondhatjuk, hogy a közel 50 perces albumon sikerült tartaniuk magukat a dark rockhoz, mint törzsfához, azonban az ágak növekedésének nem szabtak gátat. A metszőollót nyilván csak akkor vették elő, amikor olyan ötletek merültek fel, ami zavarta volna az organizmus szabályos, természetes kibontakozását. Más szavakkal: megbontotta volna a harmóniát.
Olyan zene a The Infinity Ring, ami valójában több oldalról is megközelíthető. A dark rock mint alap megtehető kiindulópontnak, de erre súlyos teherként nehezedik egy fémes réteg, amelynek ráadásul ipari megmunkálást kellett elszenvednie. A végénél kezdve, a záró címadó tételben vaskos gitárok folynak körbe egy sűrűn szőtt acélhálót, s a zene közben nem veszíti el áramló jellegét, ami az album túlnyomó részében jelen van. A mély tónusú darkos ének számomra eleve rokonszenves, bár ezen a téren inkább hangulati elemről beszélhetünk a kellemesen zengő darkos baritonról, Carl McCoy-módra érdes tónusról mint egy erős zenei elem jelenlétéről, mivel konkrét énekdallamként értelmezhető téma kevés hallható az albumon.
A Nemesis & Nativity egy masszívan az atmoszférára, egy melankolikus, komor zene miliő kialakítására, érzékletes bemutatására támaszkodó album, ahol a dalszerzés vonalán még messze nincsenek kiaknázva a lehetőségek. Ilyenformán útkeresőnek is nevezhetjük a kvartett anyagát, amelyben sötét leplekbe vonva kavarognak a dark, gótikus, metal, ambient, posztrock, kísérleti hatások, befolyások. Én szeretem a fent említett műfajok határain időző, azokat át-áthágó csapatok sokszor kiforratlannak tűnő, ám egy más megközelítésben a szabad alkotás megnyilvánuló tereként nekilóduló alkotásait, de a lényeg, hogy a szikra meglegyen, ami aztán tűzviharrá eszkalálódhat. Tán látom a szikrát, tán még nem, lehet, hogy felvillan, majd kihuny, mindenesetre kezdetnek megfelel a négyesfogat teljesítménye.
M. P. 7
