Skip to content

TESTAMENT / VOIVOD – Ljubljana, Kino Šiška

Negatív előjelek és fejlemények sora vezette fel ezt az estét, ahol eredetileg három veterán thrash legenda adott volna randevút egymásnak és a közönségnek. Indult az egész azzal, hogy a Testament kötelékéből nemrégiben egyszer csak kiugrott a dobosfenomén Dave Lombardo, akit SOS jelleggel kellett pótolniuk Chuck Billyéknek – a megfejtés Chris Doves, a Seven Spires igencsak fiatal, mindössze 24 éves ütőse lett. (Mellesleg Lombardo kilépése cseppet sem meglepő annak fényében, hogy a Slayerből történt távozása óta mennyi mindenbe kapott bele inkább rövidebb, mint hosszabb ideig a kubai származású ritmusember.) Ezen túlmenően a Testamentet még egy dolog sújtotta, a gitáros Alex Skolnick ugyanis édesanyja hirtelen súlyosra fordult egészségi állapota miatt kényszerült távol maradni. Helyére egy régi cimbora, a Vio-lence, korábban pedig a Machine Head soraiban pengető Phil Demmel ugrott be, megmentendő a nehéz szituációt. (Gitáros vonalon Phil lassan ugyanolyan ügyeletes helyettesítő arc lesz, mint dobosfronton John Dette.) A korábban meghirdetett harmadik fellépő, az Exodus pedig még ennyire sem volt szerencsés, náluk ugyanis Gary Holt bátyjának olaszországi balesete miatt megoldhatatlannak bizonyult a helyszínre utazott gitáros/főnök rapid pótlása. Így aztán sokak bánatára illetve mérgére ők visszamondani kényszerültek a koncertet. Ennek folyományaként viszont a két talpon maradt szereplő hosszabb műsoridőt kapott, előzetesen 60 illetve 90 perc lett megszellőztetve a Voivod és a Testament számára.

A kanadai kvartett a 40 éves jubileum tiszteletére egy valóban átfogó jellegű setlisttel készült, ami az első lemez névadó dalától kezdve a Synchro Anarchy három tételével bezárólag egy igazán korrekt 11 nótás metszetét adta a Voivod munkásságának. Sajnos a Nothingface és az Angel Rat lemezekről semmi nem fért most bele, ellenben volt pl. Fix My Heart a legdallamosabb The Outer Limits albumról, sőt egy tétel erejéig még az Eric Forrest-korszakos Phobost is megidézték a Rise nótával. Ha valamire, hát erre biztosan nem számítottam. Mint ahogy a zenekar által amúgy nem túlzottan kedvelt Rrröööaaarrr is képviselve lett a Thrashing Rage zúzdájával. Az egykori moziteremből kialakított, 960 fős kapacitású koncerthelyszín lényegében teltházasra futott, már a Voivodot is kimondottan sokan néztük, azt pedig külön örömmel nyugtáztam, hogy a kanadaiak műsora alatt milyen korrekt, közel tökéletes volt a hangosítás. A fogadtatásra ugyancsak nem lehetett panasz, a közönség szépen kajálta a hangulatos sci-fi metal opuszokat, a zenekar pedig totál lelazultan, mosolygósan és lelkesen nyomta végig a percre pontosan kijátszott órányi játékidőt. A gumiarccal vigyorgó, aranyosan egzaltált Snake igazi jelenségként vezényelte a bulit (emberünk fazonra valahol félúton van a távol maradt Zetro és az Anvil-frontember Lips között), a húros szekció pedig gyakorlatilag végigvigyorogta és headbangelte az egészet. Engem azonban a dobos Away teljesítménye nyűgözött le leginkább, ahogy viszonylag minimál dobcucca mögött totál átszellemülten, jellegzetesen billegős fejmozgással adagolta a nyakatekert, cseppet sem tipikus ritmusalapokat. Igazi jelenség az ürge, egy szerény és szimpatikus arc, aki nélkül ez a zenekar több szempontból sem lenne-lehetne az, ami. Egyébként a muzsikus szekció egységesen odatette magát, hatalmasat zenéltek, Snake pedig a maga nagyon is egyedi, bájos antihangjával tette fel az i-re azt a bizonyos pontot. Véletlenül sem ő a planéta legjobb énekese, erről szó nincs, viszont védjegyszerű hangja és stílusa éppen úgy elengedhetetlen eleme a nagy egésznek, mint mondjuk Ozzy orgánuma volt a korai (és a legutóbbi) Black Sabbathnál. Az átkötő szövegekben Snake persze megemlékezett szegény Piggyről is, Jasonic említéséért és méltatásáért pedig külön piros pont jár. Remek hangulatú, kiváló hangzású, meglepetéseket-csemegéket sem nélkülöző koncertet adott a Voivod – nekem ez volt velük a negyedik találkozásom, és egyben legemlékezetesebb is.

A Testament itt és most hozzájuk képest annyira nem nyűgözött le, bár tény és való, hogy a sanyarú előzmények ellenére amit lehetett, azt végső soron kihozták a szituációból. Náluk a fő hangsúly az első három album dalain illetve az utolsó másfél évtized dolgain volt, a köztes érát csak a D.N.R. és a 3 Days In Darkness képviselték 1999-ből. Túlzottan nagy meglepetést a nóták kiválasztásával nem okoztak, ha az utóbbi 10-15 évben láttad a bandát, akkor ezen dalok szinte mindegyikével találkozhattál. Kicsit talán vissza lehetne nyesni az obligát klasszikusok számát (vagy inkább afféle vetésforgóban venni elő őket, lásd pl. Saxon), és előásni több ritkábban-régebben játszott, vagy éppen csemegének számító szerzeményt. Mivel a meghirdetett 90 perc helyett végül tízzel kevesebbet játszottak Petersonék, ezt akár ki is pótolhatták volna olyanokkal, mint pl. a Murky Waters, a Hail Mary, a Low vagy az Electric Crown. Persze lehet, hogy az utolsó pillanatban beugrott Demmellel itt és most ennyit sikerült összehozni, összegyakorolni – ez esetben természetesen mea culpa. És ha már Phil Demmel: az Alex Skolnick által prezentált, jellegzetes nyújtásokkal teli megadallamos szólók egy az egybeni visszaadásával túlzottan nem erőlködött (ez kb. lehetetlen is lenne amúgy), a maga szúrósabb-szögletesebb stílusában hozta le, amit kellett, de a felkészülési idő szűke miatt ez nyilván nem róható fel neki. Amit lehetett, megtette, és a végeredmény egyáltalán nem volt kínos vagy szégyellnivaló. Ez a poszt Alexé és senki másé, ez nyilvánvaló (ez ügyben Chuck hangsúlyosan meg is nyugtatta a publikumot), ez pedig egy nehéz helyzet volt, amit valahogyan meg kellett oldani. Ennyi. A fiatal dobos srác helyzete, ha lehet, még meredekebb volt, Lombardo után a hatalmasnál is nagyobb űrt kell betöltenie, ami óriási kihívás lehet neki. Szerintem egyáltalán nem teljesített rosszul, kicsit talán szögletesebb és spórolósabb a játéka Dave-hez képest, de ettől még alapvetően rendben volt a produkciója. Mittudomén, az eredeti ütős Louie Clemente szintjét simán hozta, és ha jobban megmelegszik itt, akkor esélyes, hogy fog ő itt még fejlődni, alakulni. A következő album minden ezzel kapcsolatos kérdésre választ ad majd.

Sajnos a hangzás nem szolgálta a főzenekar javát, a példaszerűen megszólaló Voivod után a Testament soundja nem csak bántóan hangos, fajdalomküszöb-közeli volt, de az első kb. 40 percben meglehetősen torz és kásás-sorjás is. A szett második felére azért javult valamit a helyzet, de az ideálistól még akkor is messze volt sajnos a dolog. Mindezt azért szerencsére ellensúlyozta valamennyire a roppant energikus előadásmód: amúgy Slayer módjára nem egyszer szünet nélkül folyatta át egymásba a dalokat a banda, és úgy egyébként is harapósan, sokat mozogva, masszív színpadi jelenléttel játszottak. Chuck a nehézségek ellenére láthatóan jókedvű volt, jellegzetes járásával fel-alá sétálgatva vezényelte a műsort, de mellette-mögötte a többiek is elég jól bemozogták a deszkákat. Érdekes módon a frontember a szokásos derékben elszabott, rövid mikrofonállványa nélkül, csak az egy szál mikivel a kezében tolta le a bulit. Sokszor láttam már a zenekart, ennél jobb és rosszabb formában is elcsíptem őket – ez most egy erős középmezőnyös koncertjük volt, aminek a megítélését azért jócskán árnyalják a nem mindennapi előzmények. Ezen az estén engem a Voivod rakott igazán zsebre, de nem aggódok, Chuck Billyéket is fogom én még látni ennél szerencsésebb csillagzat alatt.

KERESÉS
Hammerworld no. 355
keresd az újságosoknál!
régi lapszámainkat
KERESD A LAPTAPIR.HU-n!
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. DVNE
    Voidkind
  2. JUDAS PRIEST
    Invincible Shield
  3. BRUCE DICKINSON
    The Mandrake Project
  4. DAATH
    The Deceivers
  5. MUDFIELD
    Fehér Zászló
Zubor Olly - 300p
Zubor Olly - 300p
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. BORKNAGAR
    Fall
  2. VLTIMAS
    Epic
  3. MADDER MORTEM
    Old Eyes, New Heart
  4. SOVEREIGN
    Altered Realities
  5. JOB FOR A COWBOY
    Moon Healer
Posta Janos 24 - 300p
Posta Janos 24 - 300p
posta jános
szerkesztő
  1. BLOODRED HOURGLASS
    The Sun Still In Me (dal)
  2. CAVALERA
    Escape To The Void (dal)
  3. MINISTRY
    Goddamn White Trash (dal)
  4. BAD OMENS x POPPY
    VAN (Live) (dal)
  5. SOFT PLAY
    Act Violently (dal)
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw