Tizennegyedik albumával jelentkezett a Bay Area-thrash egyik legkiválóbb zenekara, a Testament. Nem túlzás, hogy Eric Petersonék karrierjük egyik legváltozatosabb, egyben legdühösebb lemezét készítették el a Para Bellum képében. Ez a sokoldalúság bőséges beszédtémát szolgáltatott, amikor Gáti Viktornak a zenekar énekesével, Chuck Billyvel nyílt lehetősége megvitatni számos részletet a friss lemezzel kapcsolatban.
Szöveg: Gáti Viktor · Fotó: Fred Kowalo, Carlos Pupo
–
Legújabb lemezetek, a Para Bellum hamarosan megjelenik. Hogy érzed magad a közelgő megjelenés előtt?
„Nagyon izgatottak vagyunk, hogy októberben végre mindenkihez eljuthat az új albumunk. A lemez jó ideje készen áll, és amikor hónapokig ülsz egy anyagon, amelyről tudod, hogy mennyire erős lett, és alig várod, hogy mindenki hallhassa, egyre türelmetlenebb leszel. Felszabadító, amikor kijönnek az első dalok, és a visszajelzésekből látjuk, mennyire tetszenek a rajongóknak. Úgy érzem, mindegyik számnak markáns egyénisége van – ettől különleges a lemez. Jól áramlik, sokszínű, és mindenből ad egy kicsit, amit valaha csináltunk, és ami manapság fontos számunkra.”
Mi az oka, hogy ezúttal a szokásosnál hosszabb idő telt el két album megjelenése között?
„A válasz roppant egyszerű: a covid. Az előző LP, a Titans of Creation pont a járvány kezdetekor jelent meg. Dönthettünk volna úgy, hogy visszatartjuk, de inkább kiadtuk – gondoltuk, ha már mindenki otthon rekedt, legalább legyen mit hallgatni. Nem sejtettük, hogy két évig nem turnézhatunk. Amikor újra útra kelhettünk, gyakorlatilag akkor indult be a lemezciklus, így éveket turnéztunk az előző koronggal, majd az elmúlt évben ennek a friss albumnak szenteltük az időt.”
A mostani lemez címe Para Bellum, vagyis „Készülj a háborúra”. Miért erre esett a választás? Mit jelent számodra a „háború”? Úgy sejtem, hogy tágabb értelmezésről van szó.
„Több szálon futott a kérdés, hogy mi legyen az albumcím. Az első, zeneileg és szövegileg is elkészült dal az Infanticide A.I. volt. Eric (Peterson, alapító gitáros/dalszerző) eredetileg ezt a címet adta volna a lemeznek is. Ő dolgozott együtt Eliran Kantorral, aki az utóbbi borítóinkat készítette, és már az elején egy nukleáris robbanás víziója körvonalazódott a fejében: háborús, apokaliptikus hangulat, bombák, tűzvihar. Azt viszont nem akartuk, hogy az Infanticide A.I. cím miatt bárki azt higgye, a borító mesterséges intelligenciával készült, a szövegeket MI írta, vagy MI-t használtunk a zeneszerzéshez. Ez egyébként abszurdum is lenne egy olyan zenei közegben, mint a miénk… Szóval elengedtük ezt az irányt.
Amikor Alexszel (Skolnick gitáros) megírtuk a Para Bellum számot – ez az egyik utolsóként született dal –, Eric meghallotta a ’háborúért mondott imát’, és azonnal ráérzett: ez sokkal jobban illik ahhoz a vizuális világhoz, amelyet a borító teremt, a nukleáris detonációhoz, az angyalszerű figurához rakétaszárnyakkal. Így végül lecseréltük a címet Para Bellumra. Végső soron ez volt a tökéletes választás.”
Régóta dolgoztok együtt Eliran Kantor illusztrátorral. Milyen volt most a közös munka?
„Ezt a folyamatot alapvetően Eric vezeti. Én vázlatokat látok, majd a kész művet – közben bízom a koncepcióban és Eliranban, aki rendre a lehető legjobb formában kelti életre, amiről beszélünk. Minden albumunknak más a hangulata és ebből kifolyólag a borító színvilága; ezúttal nagyon világos, merész tónusok uralják. Amikor először megláttam, a Practice What You Preach frontjának fényessége ugrott be – harsány, intenzív, kicsit pokoli hangulattal.”
Az albumcím és a dalszövegek többsége nagyon baljós. Tényleg ennyire sötéten látjátok a helyzetet? Elkerülhetetlen, hogy az MI ellenünk forduljon? Nem számíthatunk rá szövetségesként?
„Az MI már most mindenki életének része, és egyre nagyobb teret nyer. Nálunk, San Franciscóban például sofőr nélküli taxik járnak. MI irányítja őket kamerákkal és szenzorokkal. Utaztam is bennük San Franciscóban és Texasban – hátborzongató érzés, mintha kicsúszna a kezedből az irányítás. Étteremben is találkoztam robottal, ami leszedte az asztalokat és elvitte a terítéket a konyhába.
A technológia apránként beépül az életünkbe: humanoid vagy kutyaszerű robotokkal kísérleteznek, melyek ugatnak, ugrálnak – közben az MI adatot gyűjt, elemez, tanul. A félelmetes kérdés: mi történik, ha eljut oda, hogy önálló döntéseket hoz? Ha az ember helyettesítésére törekszik? Mi állíthatja meg, ha nukleáris fegyverekhez fér hozzá? Könnyen előfordulhat, hogy kezelhetetlen lenne a helyzet. Az egyik új klipünk is erről szól: az emberiség és az MI harca az irányításért. A végén az ember azt hiszi, győzött – aztán a csecsemő kinyitja a szemét, és a Terminátorra emlékeztető fémszem villan: rájövünk, hogy mégsem nyertünk, és az MI átvette az irányítást…”
A dalszövegekben rengeteg az érzelem, és alapvetően komor tónusúak, továbbá mintha sokszor össze is kapcsolódnának a témák. Mit mondanál erről?
„Van egy visszatérő háborús-katasztrófavilág, ami a jelenkorunk lenyomata, és mindannyiunkra hat. De messze nem csak erről beszélünk: a High Noon, a Nature of the Beast vagy a Room 117 például nem háborús tematikájú. Egyes daloknál megjelenik a bolygónk és a létezésünk törékenysége – ilyen a Havana Syndrome vagy a Meant to Be is. Ezek mind ugyanannak a nagy történetnek a különböző fejezetei.”
Zeneileg az album talán még a tőletek megszokottnál is sokoldalúbb. A nyitó For the Love of Pain szinte black metalos, akár egy Dragonlord-lemezen is megállná a helyét, míg a Meant to Be a Return to Serenity fenségét idézi. Hogyan állt össze ez a színes anyag?
„Eric és Chris (Dovas, 2023 óta a zenekar dobosa) elképesztően intenzíven dolgoztak együtt. Szerintem soha nem jammelt még ennyit az aktuális dobosunk Erickel egy lemez írásánál. Chris 27 éves, más generációban nőtt fel, rengeteg modern hatással: imádja a black, a speed, a death metalt. Ezt az ízt hozta be Eric mellé, és szerintem inspirálta is őt, hogy agresszívebb, gyorsabb témákat dolgozzon ki. Chrisnek a blast beat sem akadály, sőt. (nevet) Bár a For the Love of Pain például nehéz szülés volt. Először Steve Souzával (az Exodus egykori frontembere, régóta társszövegíró a Testamentben) írtam rá szöveget, aztán a stúdióban úgy éreztem, valami nem klappol. Chris írt egy változatot, és fel is demózta; meghallgattuk, én pedig az ő megközelítéséből kiindulva rögzítettem a saját verziómat. Elküldtük Ericnek, aki ráénekelte a plusz black metal szólamokat, amiket szintén Chrisszel írt. Végül összeállt a teljes nóta, de sok munka volt vele. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elszabadul, és nyitódal lesz belőle – de üt, az biztos.” (nevetünk)
És a Meant to Be-ről mit tudnál mondani?
„A Meant to Be egy olyan power ballada, amilyet nagyon rég nem írtunk már. Eric és Alex remek, érzelemdús zenei alapot hozott, amit mindenképp ki akartunk dolgozni. A szöveget úgy írtam, hogy első hallásra szerelmes dalnak tűnjön, két ember párbeszédének – valójában azonban az emberiség beszél benne a Földhöz. Arról szól, mit tettünk a bolygóval, hogyan sebez¬tük meg – és hogy végső soron mégis itt van a helyünk. Ha így hallgatod újra, érthető a csavar: ez a bolygó iránti szeretet dala.”
A Witch Hunt az egyik kedvencem: hatalmas témák, Alex elképesztő szólójával; a Nature of the Beast pedig mintha a Low-korszakos Testament és a Brit Heavy Metal Új Hulláma találkozása lenne. Hogyan születtek ezek a darabok?
„Eric és Chris különféle jammeléseiből indultak ki. Amikor először hallottam a puszta zenét, kicsit aggódtam: minden annyira különböző – ez most egy metal riff egyáltalán? Ebből tényleg összeáll majd egy Testament-dal? Nem láttam még a teljes képet, amit Eric már igen. Amikor azonban megszülettek a szövegek, összeálltak a dalszerkezetek, felkerültek a szólók, a dalok életre keltek. A Nature of the Beast például más énektex¬túrát kívánt: hátradőlős, rockos megszólalást, nem azt a feszes, erőteljes formát, amit általában alkalmazok. Ugyanez igaz a Room 117-re is – oldottabb, levegősebb énekfelfogás kellett hozzá.”
Van személyes kedvenced az albumról?
„Mindegyik dal másért fontos, de talán a Meant to Be áll a legközelebb hozzám. Többféle stílust és énektónust próbálhattam ki benne, és olyan szám, amit újra meg újra szívesen meghallgatok. Imádom az érzelmi hullámzását, a verzéket, és a befejező szakaszt, amely egy gitáros utazásra visz.”
Többször említetted Chris szerepét – mintha kulcsfigurává vált volna ezen a lemezen.
„Ő egyszerűen önmagát adta, és a dobolási stílusából kihozta a lehető legtöbbet. Minden dobosunk rányomta a bélyegét az adott lemezre: ha Gene Hoglan, Dave Lombardo vagy Paul Bostaph játszott volna most, valószínűleg másképp szólna az album. Chris játéka és Eric irányítása remekül működött együtt. Eric például imádja a black metalt, Chris pedig bármit elüt, ami Ericnek az eszébe jut. Az egésznek lett egy friss, kortárs hangzása: ha meghallgatod, nem egy negyven éve működő zenekar fáradtságát érzed. Minden új lemeznél felmerül bennünk: hogyan lehet ezt még jobban csinálni? Nehéz feladat, mégis rendre sikerül valami plusz energiát beleraknunk az aktuális dalokba.”
Hamarosan indul az európai turnétok nagyszerű társakkal, és sajnos magyar állomás nélkül…
„Igen, sajnáljuk, de most szűk időablakunk volt az Obituaryval, és nagyon sűrűn kellett egymás után pakolnunk a dátumokat, mert nekik a turné után más kötelezettségeik vannak. Ki tudja, ha mindenki jól érzi magát, lehet, hogy lesz folytatás más országokban is, és remélhetőleg nálatok is lesz alkamunk játszani.”
Hogy látod a zeneipar jelenlegi helyzetét, a mérhetetlen túlkínálatot, a közösségi médiára utaltságot, a short-content kényszert?
„Kemény pálya. Rengeteg zenekarral és elképesztő mennyiségű megjelenéssel kell lépést tartani, ami rendkívül nehéz feladat. Te újságíróként is biztosan interjúról interjúra jársz, annyi az új anyag. A túlzsúfoltság a turnézást is érinti: az embereknek nincs pénzük heti négy-öt koncertre. Nehéz kitűnni és eljuttatni az üzenetedet a közönségnek.”
Azért még mindig élvezed a turnézást?
„Imádom! Lemezt írni nagyszerű, otthon lenni is jó, a családdal megosztani az élményeket, de amikor útra kelünk, jól érezzük magunkat egymás társaságában. Igyekszünk úgy szervezni a koncertezést, hogy ne akarjunk az első héten hazamenni. (nevet) A turnézás kemény dolog, távol a családunktól, gyerekeinktől, kutyusainktól. Fontos, hogy mindenkinek legyen elegendő és kényelmes tere – egy jó busz, olykor egy jobb szálloda egy-egy pihenőnapra. Ettől elviselhetőbb a feszes tempó.”
Mik a terveitek a közeljövőben?
„Most erre a turnéra koncentrálunk, aztán az év hátralévő részében, az ünnepek alatt pihenünk. Év elején rögtön újra turnéra indulunk, és intenzíven promózzuk a lemezt. Idén nem vállaltunk európai fesztiválokat, jövőre viszont szeretnénk visszatérni néhányra – megnézzük, milyen ajánlatok érkeznek a promóterektől.”
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
