November végén került megrendezésre az I. Interdiszciplináris Metálkonferencia Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE-BTK) ’B’ épületében. A kétnapos eseményen különböző tudományos területeken keresztül megközelítve, több tucat előadó a legkülönfélébb kutatási módszerekkel végzett vizsgálatok eredményeit ismertette a fémzenék széles spektrumára vonatkozóan. Megannyi egyéb téma mellett prezentáció készült a budapesti szubkulturális klubok helyzetéről, az Iron Maiden legendás 1984-es fővárosi koncertjéről és a Pokolgép első éveiről is. A Magyarországon egyedülálló rendezvény ötletéről, a háttérfolyamatokról, a két nap során szerzett tapasztalatokról és a jövőbeni kilátásokról a főszervezőt, Takáts Márk Dávidot kérdeztük.
Kezdjük azzal, hogy miért ’á’-val íródik a „metál” az esemény nevében, és nem a sokak által kedvelt „metal” alakban?
„Még a szakdolgozatom írása során döntöttem úgy, hogy a szövegben végig ékezetezni fogok, mert (bár maga a diszciplína főleg angol nyelvű), a jelenleg meghonosítani próbált diskurzus természetesen magyar nyelven folyna. Élőbeszédben a szót mindig magyarosan, á-val ejtjük, és ennek a formának az adaptálásával közelebb kerülhetünk egy autentikusabb hazai tudományos nyelvhez, ami a saját diszciplínának fontos komponense lehet. Ugyanezt az elképzelést folytattuk a konferencia szervezése során is. A magyar történelmi, kulturális és politikai kontextus kihagyhatatlan és döntő tényező, mind az alkotás, mind a befogadás szempontjából, így azt egy akadémiai kontextusban is érdemes szem előtt tartani.”
Mikor, minek hatására hoztad meg a döntést, hogy ezt az eseményt tető alá kell hozni?
„Az ELTE BTK Esztétika Tanszékén készült MA szakdolgozatomban az extrém metal alkotói stratégiáit elemeztem. A kutatási fázis során rengeteg angol nyelvű szakirodalmat találtam, azonban annál kevesebb magyart. Bár (ahogyan azt maga a konferencia is bebizonyította) számos hazai kutató foglalkozik a témával, a diskurzus mérete még nem volt összehasonlítható más országok aktivitásával. Úgy látom, hogy itthon a téma nagyrészt még mindig research gapnek, kutatási résnek számít, egy tudományos konferencia pedig kiváló lehetőséget nyújthat a szakmai diskurzus megszületésére.”
Szerinted miért most, és miért csak most jött el az idő, hogy itthon is lépések történjenek a metal zene tudományos környezetbe helyezése tekintetében?
„Az, hogy a konferencia felhívása sajtónyilvánosságra tett szert, mutatja, hogy itthon a metal és a tudományosság egy mondatban még mindig szokatlannak hathat, akár egyenesen úgy tűnik, mintha ironikus elnevezés, vagy gag lenne.
Itt érdemes azt is kiemelni, hogy tudományos konferenciák nemigen szoktak médiaérdeklődéssel büszkélkedni, és ez, még akkor is, ha részben ebből a szokatlanságból adódik, alapvetően egy izgalmas és örömteli fejlemény, egyenes visszacsatolása annak, hogy a témára nagyon komoly közösségi igény és érdeklődés van.
Kérdésedre felelve, nem tudom, hogy ez a pillanat miért csak most jött el, de nagyon örülök, hogy eljött.”
Hogyan zajlottak az esemény előkészületei?
„A téma látszólagos szokatlansága azt is lehetővé tette, hogy a szervezés során egy kicsit kitágítsuk a szakmai rendezvények megszokott kereteit. Azt szerettem volna, ha a konferencia egyszerre lenne tudományosan színvonalas és szubkulturálisan autentikus esemény. Ebben hatalmas segítségemre volt Boruzs Boglárka képzőművész, akinek a rendezvény egyedi arculatát és páratlan logóját köszönhetjük. Bogi az extrém metal vizualitásának értő és művelt ismerője, akinek víziója létfontosságúnak bizonyult a rendezvény esztétikai éthoszának és szubkulturális missziójának teljesüléséhez. Szintén sokat köszönhetek Földes Gyula grafikusnak, aki az esemény formabontó absztraktfüzetét készítette. Az extrém zenék korai magyarországi terjedésének egyik legfontosabb tényezője a zine-kultúra volt, így kézenfekvőnek találtam, hogy a konferencia előadásainak absztraktjait is ilyen formában tegyük közzé. Gyula karakteres, részletgazdag absztrakt-kiadványa a konferencia identitásalkotó részévé vált. Bogi és Gyula odaadó, lelkes és inspirált munkája nélkül ez az esemény negyedannyira se lett volna vagány és ötödannyira se lett volna true.”
Az előadások és az azok alapját képező kutatási területek meglehetősen szerteágazóak, ugyanakkor az extrémitás és az alműfajok, továbbá a társművészetek tekintetében egy bizonyos körön belül mozogtak. Voltak kritériumok ennek kapcsán a program összeállítása során, vagy egyszerűen így alakult?
„Már maga az ’Interdiszciplináris Metalkonferencia’ cím is egy olyan projektet implikál, ahol a humán- és reáltudományos megközelítések egyaránt elférnek egymás mellett. A végleges program kidolgozása során arra igyekeztünk figyelni, hogy a beválogatott előadások tükrözzék a metal, mint társadalmi, művészeti/szubkulturális, illetőleg közösségi jelenség sokszínűségét, bonyolult, széles hálózatosságát. Az esemény két napja során elhangzott kutatások sokszor a metal széles stiláris skálájának vagy kronológiai rendjének ellentétes oldalairól származtak, eltérő módszertannal, eltérő előadói és diszciplináris megközelítések mentén születtek meg. Erről a sokszínűségről a konferencia mixtape-jei is tanúskodnak. Mindegyik előadótól kértünk egy-egy, az előadása szempontjából fontos zenét, ezekből raktuk össze a két lejátszási listát. (Ezt az érdeklődők a YouTube-on, illetve az esemény posztjai között is megtalálhatják.)
A kétszer másfél órás playlist során eljuthat a hallgató a Pokolgéptől a Blasphemyig, a kínai heavy metaltól a pakisztáni thrashig. De készültünk egy közösségi Spotify-playlisttel is, amihez bármelyik érdeklődő hozzáadhatta a saját kedvencét.
Ez a playlist a konferencia napjára már több száz dalt tartalmazott, és közel 30 órás volt. Persze lehetetlen vállalkozás lenne a metal több évtizedes történetének teljes átadása egy konferencián vagy éppen egy playlisten keresztül, de kezdetnek mindenképpen egy közösségeken és módszertanokon átívelő akadémiai megközelítés lehet a célravezető. A sokszínű előadói felhozatal továbbá határozott gesztusértékkel is bír – egy kétnapos, 34 előadást felsorakoztató programmal nyitni már önmagában jelentéssel teli, és pontosan mutatja, hogy az a lelkesedés, amit a hallgatóságtól tapasztalhattunk, a kutatói oldalról is jelen van. És még így is mennyi minden téma van, ami kimaradt! Bőven lesz még kutatnivaló a jövő konferenciáira is!”
Rengeteg jelentkezőből kellett kiválasztanotok a program résztvevőit. Hogyan zajlott ez a folyamat?
„Közel 80 jelentkezés érkezett hozzánk, ami hatalmas nagy szám. Ha senkit sem utasítunk vissza, talán még további három napra elegendő előadást is meghallgathattunk volna. A beérkezett kutatások absztraktjait egy szigorú eljárás során, egy erre kialakított bizottsággal bíráltuk el. Ennek a folyamatnak pontos részleteit azonban tudományetikai okokból nem oszthatom meg a nyilvánossággal.”
Említetted, hogy ez az esemény azt a célt is szolgálja, hogy előremozdítsa egy tudományos szinten strukturált közösség kialakulását. Hogy látod, sikerült elindítani ezt a folyamatot?
„Határozottan így látom. A két nap alkalmat adott arra, hogy a különböző kutatók személyesen is megismerhessék egymást, egymás munkáját és álláspontjait. A konferencián megkezdett közös gondolatok és kapcsolódások pedig az újabb kutatások és egy élő diskurzus megszületésének és továbbélésének lehet a kezdete. A két nap nagyon megható és felemelő közösségi élmény volt, az előadásokat rendre hatalmas ovációk fogadták.”
Osztozom azon a véleményen, mely szerint az I. Interdiszciplináris Metalkonferencia osztatlan sikert aratott. Miképp tudod elképzelni a folytatást?
„Számtalan tervünk van a jövőre. Azzal a lelkesedéssel, amit a konferencián tapasztalható pezsgés hozott, mindenképpen tovább kell mennünk, és ha minden jól halad, a következő években az érdeklődők évi több eseményre is számíthatnak majd. Tervezünk párhavi rendszerességű metaltudományos szimpóziumokat, a kelet- és közép-európai régióban működő kutatóhálózatokkal közös nemzetközi workshopokat, 2026 novemberében pedig megjelenik egy, a konferencia előadásainak anyagait közreadó tanulmánykötet a Kijárat Kiadó gondozásában. Ez a könyv egy nagyon fontos lépcsőfokot jelent majd. Bár még nem kértük be mindegyik előadás szövegét, az előzetes számítások alapján így is egy minimum 500 oldalas kötetre számíthatunk – ez már megjelenésében is gesztusértékű. A könyv mellé hamarosan egy előfizetői kampányt is indítunk, reményeim szerint ez a kiadvány jövőbeli tanulmánykötetek sorozatának az első része. Azt tanácsolnám minden érdeklődőnek, hogy kövesse be az Instagram-oldalunkat (interdiszciplinaris_metal), ahol minden hírről és fejleményről első kézből értesülhet majd.”
Megfogalmaztál egy nagyon fontos gondolatot, amely valahogy úgy szólt, hogy egyik lényeges célja lenne ennek a kezdeményezésnek a metalról való közvélekedés átkeretezése. Ez kétségkívül egy nagyszerű feladat, amellyel szemben nemcsak itthon, de a nagyvilágban is óriási akadályok tornyosulnak. Milyen forgatókönyvet tartasz elképzelhetőnek ezzel kapcsolatban?
„Történeti távlatból a kulturális közmegegyezések terén megfigyelhetünk egy folyamatos dinamizmust. A kultúra különböző tárgyai és az azokhoz tapadó évtizedes, vagy adott esetben évszázados vélekedések folytonos változásban vannak, és egy adott történelmi helyzetben a múlt ’alacsonykultúrája’ rendszeresen a jelen ’magaskultúrájává’ válik. Felteszem, ez a metallal sincs másképp.
A távlatokat figyelve (bár úgy tűnik, hogy már így is átláthatatlan mennyiségű formát vett fel) a metal még mindig egy viszonylag fiatal, valamivel több mint fél évszázados zenei műfaj.
Például a komolyzenével összevetve az akadémiai kanonizáció mértékét illetően még mindig elképzelhetetlenül nagy mennyiségű behoznivalója van, de jóval később is került a startvonalhoz. Ennek fényében a metallal kapcsolatos közvélekedés átkeretezésének egyik legcélravezetőbb iránya is az lehet, hogy várunk, amíg a történelem és az eltelt idő azt a magaskultúra számára relevánssá nem teszi. Addig pedig, míg ez el nem következik, különösen fontos észben tartanunk a közösség és a műfaj fennmaradásában és alakításában vállalt aktív szereppel járó felelősségünket a jelenben. A szcéna olyanná válik, amilyenné mi tesszük: tehát rajtunk áll, hogy mit kutatnak majd a jövő metalkutatói; ahogyan az is, lesznek-e egyáltalán.”
__
__
