Skip to content

Címke: Schmidt Péter

A progresszív rock, a hard rock és a korai heavy metal határmezsgyéjén alkotó, mindegyik irányból bátran és jó ízléssel merítő formáció az év felfedezése nálam, ez a lemez pedig maximális teljesítmény.
A progresszív rock, a hard rock és a korai heavy metal határmezsgyéjén alkotó, mindegyik irányból bátran és jó ízléssel merítő formáció az év felfedezése nálam, ez a lemez pedig maximális teljesítmény.
Roppant hangzatos, önbizalomtól fűtött promószövegekkel lépett ki a fényre pár hónappal ezelőtt ez a formáció – a névsort végignézve ennek lehetett is (volna) alapja, de nálam egyértelmű csalódás az album.
Roppant hangzatos, önbizalomtól fűtött promószövegekkel lépett ki a fényre pár hónappal ezelőtt ez a formáció – a névsort végignézve ennek lehetett is (volna) alapja, de nálam egyértelmű csalódás az album.
Elég sok gyors, csuklógyilkos riffelésű nótát préseltek a műsorba, és ezek rendre szakítottak is, nekem azonban legalább annyira bejött az is, amikor egy kicsit a fékre lépve, lassabban tempózó darabokat zúztak el.
Elég sok gyors, csuklógyilkos riffelésű nótát préseltek a műsorba, és ezek rendre szakítottak is, nekem azonban legalább annyira bejött az is, amikor egy kicsit a fékre lépve, lassabban tempózó darabokat zúztak el.
A szélsőségek estjét hozta el a H-Music a Barba Negra kisebbik koncerttermébe.
A szélsőségek estjét hozta el a H-Music a Barba Negra kisebbik koncerttermébe.
Összességében nem ütött akkorát ez a koncert, mint anno a hegyaljás zúzás vagy a Catharsis turnés pesti buli, azért így sem távoztam elégedetlenül, sőt – ha legközelebb jön a Machine Head, én megint ott leszek.
Összességében nem ütött akkorát ez a koncert, mint anno a hegyaljás zúzás vagy a Catharsis turnés pesti buli, azért így sem távoztam elégedetlenül, sőt – ha legközelebb jön a Machine Head, én megint ott leszek.
Az ésszerűség határain belül megtekert, néhol kicsit thrashes, másutt dallamosabb, itt-ott pedig egészen elszállós témákból építkeznek az új nóták, amik felett egy sajátosan kesernyés, fanyar atmoszféra lebeg.
Az ésszerűség határain belül megtekert, néhol kicsit thrashes, másutt dallamosabb, itt-ott pedig egészen elszállós témákból építkeznek az új nóták, amik felett egy sajátosan kesernyés, fanyar atmoszféra lebeg.
Tény és való, hogy epic doom vonalon már megmutatták, ami bennük volt, ez a fajta szintis dark progrock meg egész újszerűen hat. Nem csak tőlük, de így, ebben a formában úgy en bloc is.
Tény és való, hogy epic doom vonalon már megmutatták, ami bennük volt, ez a fajta szintis dark progrock meg egész újszerűen hat. Nem csak tőlük, de így, ebben a formában úgy en bloc is.
Saját kis retro hard rock/protometal világát ezúttal sem reformálta meg a Wytch Hazel, de a dalok minősége okán ezt voltaképpen nem is rovom fel nekik.
Saját kis retro hard rock/protometal világát ezúttal sem reformálta meg a Wytch Hazel, de a dalok minősége okán ezt voltaképpen nem is rovom fel nekik.
Kicsit még több riffelős lendületet is elviselnék, de a minőség így is, úgy is elvitathatatlan. Jó látni-hallani, hogy az Avatarium mellett mozgolódnak még jóféle énekesnős bandák ezen az obskúrusabb vonalon.
Kicsit még több riffelős lendületet is elviselnék, de a minőség így is, úgy is elvitathatatlan. Jó látni-hallani, hogy az Avatarium mellett mozgolódnak még jóféle énekesnős bandák ezen az obskúrusabb vonalon.