Skip to content

Címke: lemezkritika

Úgy tűnik, a zenekar folytatta a korábbi utat, de mintha új színek, fénynyalábok is rákerültek volna a palettára, a zenei tájképükre.
Úgy tűnik, a zenekar folytatta a korábbi utat, de mintha új színek, fénynyalábok is rákerültek volna a palettára, a zenei tájképükre.
Doom metalról lévén szó, az általános atmoszféra meglehetősen sötét, azonban ez nem a nyirkos novemberi esték méla melankóliája, hanem sokkal inkább a monolitikus tengerparti szikla szürkesége vagy a viharos szelek által szabdalt kopár fennsík komorsága.
Doom metalról lévén szó, az általános atmoszféra meglehetősen sötét, azonban ez nem a nyirkos novemberi esték méla melankóliája, hanem sokkal inkább a monolitikus tengerparti szikla szürkesége vagy a viharos szelek által szabdalt kopár fennsík komorsága.
Amit a VoidCeremony új albumán hallunk, az technikás death metal kivételesen képzett zenészek előadásában; sokszor olyan a zene, mintha egy death-jazz-kurzust hallanánk, ahol a tagság bemutatja, miképpen kell az ilyesmit összetett módon, mégis zeneiséggel átitatva bemutatni.
Amit a VoidCeremony új albumán hallunk, az technikás death metal kivételesen képzett zenészek előadásában; sokszor olyan a zene, mintha egy death-jazz-kurzust hallanánk, ahol a tagság bemutatja, miképpen kell az ilyesmit összetett módon, mégis zeneiséggel átitatva bemutatni.
Mintha egy őrült avantgárd festményt néznénk, tele foltokkal, éles szögekkel, vastag festékfoltokkal, s bármennyire szeretnénk, nehezen tudunk rendet vágni a látott képen. Ebből következően nehéz konkrét szerzeményekre bukkanni az albumon.
Mintha egy őrült avantgárd festményt néznénk, tele foltokkal, éles szögekkel, vastag festékfoltokkal, s bármennyire szeretnénk, nehezen tudunk rendet vágni a látott képen. Ebből következően nehéz konkrét szerzeményekre bukkanni az albumon.
Ugyan a klasszikus Savatage vagy az első két Circle II Circle-korong szintjéig most sem ér fel a dolog, azért az tény, hogy a bemutatkozó anyagot sikerült überelni vele.
Ugyan a klasszikus Savatage vagy az első két Circle II Circle-korong szintjéig most sem ér fel a dolog, azért az tény, hogy a bemutatkozó anyagot sikerült überelni vele.
A The Orb nem egy puszta riffgyűjtemény, hanem egy átgondolt, jól megszerkesztett, e műfajon belül kifejezetten dalcentrikusnak mondható album.
A The Orb nem egy puszta riffgyűjtemény, hanem egy átgondolt, jól megszerkesztett, e műfajon belül kifejezetten dalcentrikusnak mondható album.
Túllépve klasszifikációkon, műfajokon, hatásokon, és egyebeken: a Black Medium Current egészen kimagasló színvonalú zene, minimum 'Az év lemeze' kategória.
Túllépve klasszifikációkon, műfajokon, hatásokon, és egyebeken: a Black Medium Current egészen kimagasló színvonalú zene, minimum 'Az év lemeze' kategória.
Akár a végidők siratózenéje is lehetne, de az Austere duója a dalszerzés, a komponálás és a felvételek során talán meg is szabadult egy adag tehertől.
Akár a végidők siratózenéje is lehetne, de az Austere duója a dalszerzés, a komponálás és a felvételek során talán meg is szabadult egy adag tehertől.
Az ügyesen elhelyezett hideglelős billentyűfutamok és a sejtelmes női énekhangok afféle dohos pókhálóként feszülnek rá az okkult hangulatú, itt-ott doomos színezetű protometal témákra.
Az ügyesen elhelyezett hideglelős billentyűfutamok és a sejtelmes női énekhangok afféle dohos pókhálóként feszülnek rá az okkult hangulatú, itt-ott doomos színezetű protometal témákra.