Skip to content

Címke: lemezkritika

Nem lesz a kedvenc Paradox-lemezem, de örülök, hogy elkészült, mert egy valódi mestermunka Charly Steinhauer részéről.
Nem lesz a kedvenc Paradox-lemezem, de örülök, hogy elkészült, mert egy valódi mestermunka Charly Steinhauer részéről.
Mint egy kihívásokkal, kalandokkal, megpróbáltatásokkal teli hegyi út, olyan a Zatokrev 2025-ös teljesítménye, amely minden egyes elágazásnál, sziklánál, kiszögellésnél, tisztásnál tartogat valami váratlan meglepetést.
Mint egy kihívásokkal, kalandokkal, megpróbáltatásokkal teli hegyi út, olyan a Zatokrev 2025-ös teljesítménye, amely minden egyes elágazásnál, sziklánál, kiszögellésnél, tisztásnál tartogat valami váratlan meglepetést.
Nálam a hosszú nyári uborkaszezon után ez az első nagy meglepetés: a Year Of The Goat eddigi legjobb és leginkább kidolgozott lemeze a Trivia Goddess, aminek külön erőssége a roppantul markáns, magával ragadó atmoszféra.
Nálam a hosszú nyári uborkaszezon után ez az első nagy meglepetés: a Year Of The Goat eddigi legjobb és leginkább kidolgozott lemeze a Trivia Goddess, aminek külön erőssége a roppantul markáns, magával ragadó atmoszféra.
A death metalt ma már kétséges, hogy nagyon különös terepekre lehetne elvinni (ez a műfaj kötöttebb, mint a black metal), azonban egy-egy olyan zenekar, mint a Proscription, olyan album, mint a Desolate Divine, jelzi, hogy ma is komoly koksz és kraft tüzeli a műfaj kemencéjét.
A death metalt ma már kétséges, hogy nagyon különös terepekre lehetne elvinni (ez a műfaj kötöttebb, mint a black metal), azonban egy-egy olyan zenekar, mint a Proscription, olyan album, mint a Desolate Divine, jelzi, hogy ma is komoly koksz és kraft tüzeli a műfaj kemencéjét.
A teljes produkció tekintetében úgy érzem, hogy például a legutóbbi God Dethroned- és Belphegor-anyagok izgalmasabbak voltak, viszont lélegzetvétel és drámaiság szempontjából mindenképp a Maleficium mellé teszem a voksomat.
A teljes produkció tekintetében úgy érzem, hogy például a legutóbbi God Dethroned- és Belphegor-anyagok izgalmasabbak voltak, viszont lélegzetvétel és drámaiság szempontjából mindenképp a Maleficium mellé teszem a voksomat.
Eredetiség terén nem a NTO a színtér csimborasszója, de az biztos, hogy értő kézzel és szívvel művelik ezt a komor, melankolikus, dallamos irányvonalat, van érzékük a hangulatteremtéshez.
Eredetiség terén nem a NTO a színtér csimborasszója, de az biztos, hogy értő kézzel és szívvel művelik ezt a komor, melankolikus, dallamos irányvonalat, van érzékük a hangulatteremtéshez.
A szűk órányi lemezanyagon hallható tíz szerzemény minden kétséget kizáróan figyelemre méltó teljesítmény egy olyan szép múltú formációtól, akikhez a doom/death vonal és a tradicionálisabb epikus doom irány felől érkezve egyaránt érdemes közelíteni.
A szűk órányi lemezanyagon hallható tíz szerzemény minden kétséget kizáróan figyelemre méltó teljesítmény egy olyan szép múltú formációtól, akikhez a doom/death vonal és a tradicionálisabb epikus doom irány felől érkezve egyaránt érdemes közelíteni.
Az alap ugyan jobbára az a fajta gitáros-billentyűs, dallamos progmetal, aminek a legszebb időszaka a kilencvenes évek dereka és második fele volt, de került a főzetbe még sok minden más is: egészen éteri elszállós részek, merengős zongorás betétek, női énekhang, narrációk és rövidke hangjáték-szerűségek, illetve néhol hörgős-üvöltős vokalizálás és egészen marcona riffek is színezik a dalokat.
Az alap ugyan jobbára az a fajta gitáros-billentyűs, dallamos progmetal, aminek a legszebb időszaka a kilencvenes évek dereka és második fele volt, de került a főzetbe még sok minden más is: egészen éteri elszállós részek, merengős zongorás betétek, női énekhang, narrációk és rövidke hangjáték-szerűségek, illetve néhol hörgős-üvöltős vokalizálás és egészen marcona riffek is színezik a dalokat.
Frontcsajos, okkultista, ’70-es éveket idéző doomster metal, egyenesen Brooklynból? Azért valljuk meg, ez így leírva annyira bizarr, hogy nem tudtam őszintén lelkesedni érte...
Frontcsajos, okkultista, ’70-es éveket idéző doomster metal, egyenesen Brooklynból? Azért valljuk meg, ez így leírva annyira bizarr, hogy nem tudtam őszintén lelkesedni érte...