Skip to content

Címke: lemezkritika

A death metalt dörgedelmes és kátránytúró mivoltában kedvelők, akik némi kísérleti hajlamtól sem riadnak vissza, minden bizonnyal örömmel feledkeznek bele a Cronos Compulsion első teljes lemezébe.
A death metalt dörgedelmes és kátránytúró mivoltában kedvelők, akik némi kísérleti hajlamtól sem riadnak vissza, minden bizonnyal örömmel feledkeznek bele a Cronos Compulsion első teljes lemezébe.
Ez a projekt egy nagyon speciális nosztalgiát, egy igen szűk réteget céloz meg. Igazi hiányt nem pótol, a sikere is valószínűleg visszafogott lesz – érdekességnek viszont első osztályú, hallgasd meg!
Ez a projekt egy nagyon speciális nosztalgiát, egy igen szűk réteget céloz meg. Igazi hiányt nem pótol, a sikere is valószínűleg visszafogott lesz – érdekességnek viszont első osztályú, hallgasd meg!
A Bright As Blasphemy egy félelmetesen intelligens lemez - gondolkodó embereknek. A Loeffler-testvérek nem forradalmat csinálnak, sokkal inkább egy kíméletlenül realista jegyzetet nyújtanak át nekünk. Rajtunk múlik, mit kezdünk vele!
A Bright As Blasphemy egy félelmetesen intelligens lemez - gondolkodó embereknek. A Loeffler-testvérek nem forradalmat csinálnak, sokkal inkább egy kíméletlenül realista jegyzetet nyújtanak át nekünk. Rajtunk múlik, mit kezdünk vele!
Ugyan nyers, érdes, zajos az egész produkció, ez a hangzás tökéletesen illik ehhez a „csörömpölős” black metalhoz: a tartalom és a forma egységével állunk szemben. Akinek régóta szomorúan telnek a napjai, mert a mai Darkthrone már nem az a Darkthrone, tegyen egy próbát a Chelmno lemezével.
Ugyan nyers, érdes, zajos az egész produkció, ez a hangzás tökéletesen illik ehhez a „csörömpölős” black metalhoz: a tartalom és a forma egységével állunk szemben. Akinek régóta szomorúan telnek a napjai, mert a mai Darkthrone már nem az a Darkthrone, tegyen egy próbát a Chelmno lemezével.
Úgy 2024 elején jött a hír, hogy két King Crimson-zenész (Adrian Belew énekes-gitáros és Tony Levin basszer) meg fogja turnéztatni a velük készült, ’80-as évekbeli Crimson albumokat, s ehhez Steve Vai gitáristent és a Toolból Danny Carey dobosistent is beveszik a csapatba.
Úgy 2024 elején jött a hír, hogy két King Crimson-zenész (Adrian Belew énekes-gitáros és Tony Levin basszer) meg fogja turnéztatni a velük készült, ’80-as évekbeli Crimson albumokat, s ehhez Steve Vai gitáristent és a Toolból Danny Carey dobosistent is beveszik a csapatba.
Arjen Lucassen szólóban is hozza tehát a tőle megszokott magas színvonalat, címkétől függetlenül továbbra is abban a zenei világban mozogva, amelyet rajongói a leginkább várnak tőle. A Songs No One Will Hear egy soron kívüli Ayreon-anyag, igazi ajándék a tábornak.
Arjen Lucassen szólóban is hozza tehát a tőle megszokott magas színvonalat, címkétől függetlenül továbbra is abban a zenei világban mozogva, amelyet rajongói a leginkább várnak tőle. A Songs No One Will Hear egy soron kívüli Ayreon-anyag, igazi ajándék a tábornak.
Hiába nevezhetjük a Lorna Shore-t irányadó formációnak a szimfonikus deathcore műfajon belül, ha nincs megújulás, a feltörekvő formációk könnyen állva hagyhatják Will Ramosékat…
Hiába nevezhetjük a Lorna Shore-t irányadó formációnak a szimfonikus deathcore műfajon belül, ha nincs megújulás, a feltörekvő formációk könnyen állva hagyhatják Will Ramosékat…
Négy év telt el a legutóbbi, sorrendben tízedik BTBAM-album, a Colors II óta, és most, egy Colors (I)-tematikájú budapesti fellépést követően megérkezett a legújabb opusz, a hangzatos címet viselő The Blue Nowhere.
Négy év telt el a legutóbbi, sorrendben tízedik BTBAM-album, a Colors II óta, és most, egy Colors (I)-tematikájú budapesti fellépést követően megérkezett a legújabb opusz, a hangzatos címet viselő The Blue Nowhere.
Átsüt a mély introspekció, a befelé fordulás, a nap nap után való túlélés egyre mélyebbre vésődő barázdái az arcokon, amikor őrült örvényeket támasztva akarja kiüvölteni, kitombolni magából a kvartett mindazt a belső inkoherenciát, ami kínozza, s amire úgy tűnik egyelőre a zene tűnik a legjobb gyógyírnak.
Átsüt a mély introspekció, a befelé fordulás, a nap nap után való túlélés egyre mélyebbre vésődő barázdái az arcokon, amikor őrült örvényeket támasztva akarja kiüvölteni, kitombolni magából a kvartett mindazt a belső inkoherenciát, ami kínozza, s amire úgy tűnik egyelőre a zene tűnik a legjobb gyógyírnak.