Skip to content

Címke: lemezkritika

A posztpunk/goth rock stílusjegyeket mintaszerűen bemutató szellősen hangszerelt, basszusvezérelt, hol Cocteau Twinst, hol az egész korai New Model Armyt idéző szomorkás dalok bármely walkmanes házibuli kedvencei lehetnek.
A posztpunk/goth rock stílusjegyeket mintaszerűen bemutató szellősen hangszerelt, basszusvezérelt, hol Cocteau Twinst, hol az egész korai New Model Armyt idéző szomorkás dalok bármely walkmanes házibuli kedvencei lehetnek.
A Tidal Passages simán nevezhető a hétköznapjaink aláfestő zenéjének is. Hiszen, olyan hirtelen érzelmi váltások vannak benne, amelyek velünk is óráról órára, percről percre, másodpercről másodpercre megtörténhetnek.
A Tidal Passages simán nevezhető a hétköznapjaink aláfestő zenéjének is. Hiszen, olyan hirtelen érzelmi váltások vannak benne, amelyek velünk is óráról órára, percről percre, másodpercről másodpercre megtörténhetnek.
Tipikus belépőzene ez, amire tizen- vagy huszonévesen nagyon rá lehet kattanni, hiszen tényleg azonnal fülbe ülnek a refrének, az ilyesfajta, felhígított, ökölrázós, himnikus heavy metalra meg hatalmas igény van a fesztiválokon manapság.
Tipikus belépőzene ez, amire tizen- vagy huszonévesen nagyon rá lehet kattanni, hiszen tényleg azonnal fülbe ülnek a refrének, az ilyesfajta, felhígított, ökölrázós, himnikus heavy metalra meg hatalmas igény van a fesztiválokon manapság.
Az Invernoir balanszíroz a death metal erőteljessége és a gótikus doom melankolikus világa között, s ha nagyon nagy témákat nem is hallok, a műfaj és e tökéletesen őszi hangulatok szerelmesei számára jó tipp lehet az olaszok albuma.
Az Invernoir balanszíroz a death metal erőteljessége és a gótikus doom melankolikus világa között, s ha nagyon nagy témákat nem is hallok, a műfaj és e tökéletesen őszi hangulatok szerelmesei számára jó tipp lehet az olaszok albuma.
Ez a negédes, megadallamos, de ugyanakkor nem bárgyú, véletlenül sem nyálas cucc úgy ránt be a ködös őszi reggelekbe és a korán eljövő estékbe, hogy sokszor csak pislogok, ehh, már megint ezt hallgatom?
Ez a negédes, megadallamos, de ugyanakkor nem bárgyú, véletlenül sem nyálas cucc úgy ránt be a ködös őszi reggelekbe és a korán eljövő estékbe, hogy sokszor csak pislogok, ehh, már megint ezt hallgatom?
Akinek van ideje és energiája, érdemes egymás után meghallgatni a három albumot, ugyanis így könnyen megfigyelhető az Aorlhac zenéjében meglévő fejlődési ív. Tetten érhető a lemezeiken, hogy a black metal az a közeg, a metalnak azon műfajkomplexuma, amely nagyon sokféle zenei világot képes magába integrálni.
Akinek van ideje és energiája, érdemes egymás után meghallgatni a három albumot, ugyanis így könnyen megfigyelhető az Aorlhac zenéjében meglévő fejlődési ív. Tetten érhető a lemezeiken, hogy a black metal az a közeg, a metalnak azon műfajkomplexuma, amely nagyon sokféle zenei világot képes magába integrálni.
Aki a hangulatokban szinte feloldódó, azokkal eggyé váló black metalt kedveli, szinte nem evilági ködökben úszó szerzeményeket, kedvére fog tenni a Time Lurker új albuma.
Aki a hangulatokban szinte feloldódó, azokkal eggyé váló black metalt kedveli, szinte nem evilági ködökben úszó szerzeményeket, kedvére fog tenni a Time Lurker új albuma.
A száz százalékosan old school módon megszólaló, Kris Verwimp stílusos borítójába csomagolt anyag egyfelől roppantul változatos és szórakoztató, másfelől pedig zenei szempontból nagyon is komoly és tiszteletet parancsoló teljesítmény.
A száz százalékosan old school módon megszólaló, Kris Verwimp stílusos borítójába csomagolt anyag egyfelől roppantul változatos és szórakoztató, másfelől pedig zenei szempontból nagyon is komoly és tiszteletet parancsoló teljesítmény.