Skip to content

Címke: lemezkritika

A fiúk finom egyensúlyt találtak a modern, durva, üvöltözős metalcore és a szinte már a pop határait súroló – sőt, néha azt meg is haladó - dallamos, a ‘80-as évek billentyűsoundjait újrahasznosító, diszkó- és némi progresszív rock hatást is felmutató elemek között.
A fiúk finom egyensúlyt találtak a modern, durva, üvöltözős metalcore és a szinte már a pop határait súroló – sőt, néha azt meg is haladó - dallamos, a ‘80-as évek billentyűsoundjait újrahasznosító, diszkó- és némi progresszív rock hatást is felmutató elemek között.
Egyértelműen örömzene jellege van a Kings Of Merciának, azaz minden pillanatán érződik, hogy rutinos, öreg rókák nyomják szerelemből, különösebb elvárások nélkül. A banda nem akarja megfejteni a világot, egyszerűen csak tolják a kedvenc muzsikájukat.
Egyértelműen örömzene jellege van a Kings Of Merciának, azaz minden pillanatán érződik, hogy rutinos, öreg rókák nyomják szerelemből, különösebb elvárások nélkül. A banda nem akarja megfejteni a világot, egyszerűen csak tolják a kedvenc muzsikájukat.
Devin Townsendet senkinek nem kell bemutatni. Minden rocker/metalos érintkezett már a párját ritkító életmű valamely szeletével: ki csak futólag, vagy épp kivételesen mélyrehatóan, ki az egészen korai, valaki a későbbi korszakai valamelyikével, megint más egy kicsit ezzel és kicsit azzal is.
Devin Townsendet senkinek nem kell bemutatni. Minden rocker/metalos érintkezett már a párját ritkító életmű valamely szeletével: ki csak futólag, vagy épp kivételesen mélyrehatóan, ki az egészen korai, valaki a későbbi korszakai valamelyikével, megint más egy kicsit ezzel és kicsit azzal is.
A Reset semmiféle meglepő dolgot nem tartalmaz. Sőt, tovább megyek, tulajdonképpen semmi olyat nem tartalmaz, amit a bandától korábban ne hallottunk volna.
A Reset semmiféle meglepő dolgot nem tartalmaz. Sőt, tovább megyek, tulajdonképpen semmi olyat nem tartalmaz, amit a bandától korábban ne hallottunk volna.
Ezúttal egy olyan lemezt sikerült tető alá hozni, amin a korábbi kollégák neve ugyan nincs rajta, de nem „még egy dobás“ és nem „késői memoár“ jellegű munka, nem hagy csúnya foltot a csapat munkásságán, sőt!
Ezúttal egy olyan lemezt sikerült tető alá hozni, amin a korábbi kollégák neve ugyan nincs rajta, de nem „még egy dobás“ és nem „késői memoár“ jellegű munka, nem hagy csúnya foltot a csapat munkásságán, sőt!
Még a jövő titka, hogy a Swallow The Sun is bekerül-e nálam az egykor kedvelt zenekarok dobozába, mindenesetre ha a Shining valaminek a kezdete, akkor az nem túl jó előjel.
Még a jövő titka, hogy a Swallow The Sun is bekerül-e nálam az egykor kedvelt zenekarok dobozába, mindenesetre ha a Shining valaminek a kezdete, akkor az nem túl jó előjel.
Sokan mondják, hogy ebben a fajta epikus/folkos metalban már nem igazán lehet újat mutatni. Én úgy gondolom, hogy Ensiferumék nem is akarnak. Éppen ellenkezőleg: a Winter Stormra valahogy sokkal inkább a mértékletesség a jellemző.
Sokan mondják, hogy ebben a fajta epikus/folkos metalban már nem igazán lehet újat mutatni. Én úgy gondolom, hogy Ensiferumék nem is akarnak. Éppen ellenkezőleg: a Winter Stormra valahogy sokkal inkább a mértékletesség a jellemző.
Nem kétséges, jó hallgatni az albumot, ott a félreismerhetetlen, “signature” Stryper-sound, Michael Sweet karakteres énekhangja, de a dalok nem ragadnak meg.
Nem kétséges, jó hallgatni az albumot, ott a félreismerhetetlen, “signature” Stryper-sound, Michael Sweet karakteres énekhangja, de a dalok nem ragadnak meg.
A Dragony ötödik albuma egy üdítő kivétel a sok szögegyforma dallamos power cucc között, csak éppen néhol kicsit furcsa és meglepő, de talán pont ez adja azt az esszenciát, ami miatt szeretni lehet ezt a bandát.
A Dragony ötödik albuma egy üdítő kivétel a sok szögegyforma dallamos power cucc között, csak éppen néhol kicsit furcsa és meglepő, de talán pont ez adja azt az esszenciát, ami miatt szeretni lehet ezt a bandát.