Skip to content

Címke: lemezkritika

A Death Is Calling mind hangzásában, mind stílusában visszarendeződést mutat a banda korai dalainak irányába. A muzsika tempós, ellentmondást nem tűrő, összetett és erőszakos thrash riffhányás, néhol kisebb-nagyobb elhajlásokkal a muzikalitás felé.
A Death Is Calling mind hangzásában, mind stílusában visszarendeződést mutat a banda korai dalainak irányába. A muzsika tempós, ellentmondást nem tűrő, összetett és erőszakos thrash riffhányás, néhol kisebb-nagyobb elhajlásokkal a muzikalitás felé.
Akármilyen őrült messzire kalandoznak is, a progos, pszichedelikus, jazzes témáktól, át az atmoszférikus vagy drone részeken a kő metal zúzdákig, mindig van egy baromi eltalált kis dallam, akármi, ami újra és újra felbukkan.
Akármilyen őrült messzire kalandoznak is, a progos, pszichedelikus, jazzes témáktól, át az atmoszférikus vagy drone részeken a kő metal zúzdákig, mindig van egy baromi eltalált kis dallam, akármi, ami újra és újra felbukkan.
A poszthardcore, a djent és a hardcore tankönyveit hallhatóan tényleg átlapozta a banda, de azon felül, ami a papírra van vetve, nem tud mást hozzátenni a tanultakhoz.
A poszthardcore, a djent és a hardcore tankönyveit hallhatóan tényleg átlapozta a banda, de azon felül, ami a papírra van vetve, nem tud mást hozzátenni a tanultakhoz.
Az album zeneileg és szövegileg is jóval színesebb, mint a horror punk kategória alapján esetleg várnád. Mindegyik dal képes úgy beleragadni a füledbe, hogy éjjel amiatt ne tudj aludni, hogy az jár a fejedben.
Az album zeneileg és szövegileg is jóval színesebb, mint a horror punk kategória alapján esetleg várnád. Mindegyik dal képes úgy beleragadni a füledbe, hogy éjjel amiatt ne tudj aludni, hogy az jár a fejedben.
Nem is csak arról van szó, hogy a régi dalokat picit kipofozták volna, hanem totális ráncfelvarrás után tárulnak elénk, a zenekar mai hangzásvilágával és látásmódjával, így biztosítva számukra a megérdemelt figyelmet.
Nem is csak arról van szó, hogy a régi dalokat picit kipofozták volna, hanem totális ráncfelvarrás után tárulnak elénk, a zenekar mai hangzásvilágával és látásmódjával, így biztosítva számukra a megérdemelt figyelmet.
A csapat zenéje leginkább a dallamos death metal kategóriába illik, s minthogy női ének (vagyis hörgés) van benne, felmerülhet az Arch Enemy párhuzam, de az Isn’t nem annyira zúzós.
A csapat zenéje leginkább a dallamos death metal kategóriába illik, s minthogy női ének (vagyis hörgés) van benne, felmerülhet az Arch Enemy párhuzam, de az Isn’t nem annyira zúzós.
A Skullblast ugyanis kifejezetten erős lett. Még a legutolsó, 2020-as nagylemezhez képest is újdonság, hogy a korábbi irányvonaltól elmozdulva egy technikásabb, izgalmasabb ösvényre fordultak most rá.
A Skullblast ugyanis kifejezetten erős lett. Még a legutolsó, 2020-as nagylemezhez képest is újdonság, hogy a korábbi irányvonaltól elmozdulva egy technikásabb, izgalmasabb ösvényre fordultak most rá.
Nem csupán a hangzás, a zenei vonal is maradt aféle régisulis „világthrash“, ami alatt azt értem, hogy a muzsikájuk igazából sem az európai, sem a tengerentúli színekhez nem köthető szorosan, de egy kicsit mégis rokon mindenhová.
Nem csupán a hangzás, a zenei vonal is maradt aféle régisulis „világthrash“, ami alatt azt értem, hogy a muzsikájuk igazából sem az európai, sem a tengerentúli színekhez nem köthető szorosan, de egy kicsit mégis rokon mindenhová.
Ez az olasz négyes olyan módon elsajátította a Kreator zenei glosszáriumát, hogy képes copy-paste másolás nélkül alkotni belőle, ráadásul úgy, hogy mindeközben az önazonosságát is megőrzi benne.
Ez az olasz négyes olyan módon elsajátította a Kreator zenei glosszáriumát, hogy képes copy-paste másolás nélkül alkotni belőle, ráadásul úgy, hogy mindeközben az önazonosságát is megőrzi benne.