Skip to content

Címke: lemezkritika

A 41 perces, hat dalt és két rövid instrumentális szösszenetet felvonultató Path To Oblivion bár nem kiemelkedő, de minden tekintetben becsületes és hangulatos doom metal anyag, ami a zsáner keretein belül voltaképpen egész változatosra sikeredett.
A 41 perces, hat dalt és két rövid instrumentális szösszenetet felvonultató Path To Oblivion bár nem kiemelkedő, de minden tekintetben becsületes és hangulatos doom metal anyag, ami a zsáner keretein belül voltaképpen egész változatosra sikeredett.
Bármelyik dal szóljon éppen a Bergart albumról, azt sugallja, hogy alkotójában elevenen él a hagyomány, annak művészi vonulatai.
Bármelyik dal szóljon éppen a Bergart albumról, azt sugallja, hogy alkotójában elevenen él a hagyomány, annak művészi vonulatai.
Végtelenül vad, ugyanakkor szofisztikált, brutális és epikus, szürreális és szinte füllel hallhatóan valószínűtlen, amit a Mitochondrion e visszatértő monstruózus albumon bemutat. Minden határ eltörlése, a pusztítva alkotás/alkotva pusztítás ezer fényben fluoreszkáló megtestesülése a Vitriseptome.
Végtelenül vad, ugyanakkor szofisztikált, brutális és epikus, szürreális és szinte füllel hallhatóan valószínűtlen, amit a Mitochondrion e visszatértő monstruózus albumon bemutat. Minden határ eltörlése, a pusztítva alkotás/alkotva pusztítás ezer fényben fluoreszkáló megtestesülése a Vitriseptome.
Bár a Trouble klasszikusaival nem ér fel, de tárgyszerűen nézve-hallgatva azért a lemez mindenképpen egy becsületes és hangulatos doom rock/metal anyagnak bizonyul.
Bár a Trouble klasszikusaival nem ér fel, de tárgyszerűen nézve-hallgatva azért a lemez mindenképpen egy becsületes és hangulatos doom rock/metal anyagnak bizonyul.
Párszor leforgattam az immáron Patriarkhként egzisztáló bagázs lemezét, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy alaposan átgondolt, elég profin tálalt, ám üres luftbalonnal állok szemben.
Párszor leforgattam az immáron Patriarkhként egzisztáló bagázs lemezét, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy alaposan átgondolt, elég profin tálalt, ám üres luftbalonnal állok szemben.
Ezek a negyvenes fazonok a hatásaikat olyan szinten tették magukévá, hogy gyakorlatilag mint adott nyelvet használják, a saját gondolataik, érzéseik, zenei témáik közlésére.
Ezek a negyvenes fazonok a hatásaikat olyan szinten tették magukévá, hogy gyakorlatilag mint adott nyelvet használják, a saját gondolataik, érzéseik, zenei témáik közlésére.
Teátrális, dramatizált, relatíve több vokális szereplős fekete fém sok-sok Blake-re vagy Byronra hajazó magas irodalmi szöveggel, némi melódiával és helyenként szépen színező billentyűkkel. Ha bírod a tematikus, „csináld magad“ black metalt, hallgasd meg!
Teátrális, dramatizált, relatíve több vokális szereplős fekete fém sok-sok Blake-re vagy Byronra hajazó magas irodalmi szöveggel, némi melódiával és helyenként szépen színező billentyűkkel. Ha bírod a tematikus, „csináld magad“ black metalt, hallgasd meg!
Ez egy zenében és szövegben egyaránt tartalmas, hangulatos, emberséget sugárzó dalcsokor, amivel a brigád egyértelmű előrelépést produkált a 2018-as debütáláshoz képest.
Ez egy zenében és szövegben egyaránt tartalmas, hangulatos, emberséget sugárzó dalcsokor, amivel a brigád egyértelmű előrelépést produkált a 2018-as debütáláshoz képest.
Egészen minimál-riffek, véghetetlen lassúsággal végigvonuló dobok, kísérteties, álomszerű billentyűsök, s szinte haragosan vonuló folyó dübörgéseként érzékelhető mély hörgések ünneplik önmagukba roskadtan az elmúlás dalát.
Egészen minimál-riffek, véghetetlen lassúsággal végigvonuló dobok, kísérteties, álomszerű billentyűsök, s szinte haragosan vonuló folyó dübörgéseként érzékelhető mély hörgések ünneplik önmagukba roskadtan az elmúlás dalát.