Egy hangrendszert bele lehet sűríteni egyetlen készülékházba is, ahol a burkolat alatt foglal helyet az elő- és végerősítő, valamint a zenelejátszó, sőt akár a hangszóró is. Ám egy bizonyos szint felett már illik ezek mindegyikét külön eszközökként beszerezni, a minőséget pedig természetesen egy lapon sem lehet említeni a “minden egyben” termékekkel.
Az audiofilek számára például nem újdonság, hogy léteznek külön elő-, illetve végerősítők is.
Fő a teljesítmény
Az erősítő feladata nem kisebb mint a zenelejátszó eszközből érkező jelet felerősíteni, majd továbbítani a hangszórók felé, hogy azok megfelelően meg tudják szólaltatni az egyes hangokat. Aki pedig komolyan veszi a zenehallgatást, az biztosan ki tudná használni a Stream Audiónál kapható végerősítők teljesítményét.
Ezeknél a készülékeknél a teljesítményen van a hangsúly, hiszen a végfok a jelet a hangszórók felé továbbítja. Ezért igazi “erőgépekről” beszélhetünk, s mivel a céljuk csupán annyi, hogy a jelet a lehető legjobb minőségben kellőképp felerősítsék, ezért a legtöbb esetben csupán egy ki- és bekapcsológomb található rajtuk, még hangerőszabályzó sincs mindegyik készüléken. Ennél több pedig nem is kell.
A végerősítőkre főként a nagy teljesítményű hangrendszerekben van szükség, ahol fontos a minél tökéletesebb hangzáshűség. Persze sok készülék egyben tartalmaz elő- és végerősítőt, de olykor célszerűbb ezeket szétválasztani, hiszen a jobb árnyékolás és a külön tápellátás nagymértékben javíthat a hang minőségén.
Érdekesség, hogy az egy csatornát erősítő végfokot monoblokknak hívják, ellenben a kettőt erősítőt mégsem nevezik sztereoblokknak.
Miben rejlik a végerősítők előnye?
Ezekre a készülékekre jellemző, hogy tökéletesen lineárisan képesek felerősíteni a hangot, tehát a minőség egyáltalán nem változik, ugyanaz marad, mint amit az előfok előállít.
Hogyha az audiorendszerben elő- és végerősítő is helyet kapott, akkor eleinte azt tapasztalhatjuk, hogy a hangzás némivel komótosabb és lomhább, mint amit megszoktunk. Ám ha jobban odafigyelünk, akkor olyan, eddig fel nem fedezett jellegzetességek is előtűnnek, amiktől a zene élettel telibbé válik. Sokan azt vallják, hogy különösen kedvelik a kétféle erősítő összjátéka által keletkező szikár és fürge hangzásvilágot, ami sokkal teljesebbé teszi a zenehallgatás élményét.
Elektroncsöves vagy félvezetős?
Ha erősítőkről van szó, általában ez a kétféle technikai megoldás van jelen a termékekben.
A félvezetős készülékekre jellemző, hogy a torzítás határához érkezve élesen levágják a kimenő szinuszos jelek tetejét, emiatt nő a magas hangok aránya. Ellenben az elektroncsöves berendezések gömbölyűen vágják le a szinuszcsúcsokat, így a magas hangok aránya is csökken.
Ebből következik, hogy az elektroncsöves végfokok simább, torzításmentes hangzást produkálnak még akkor is, ha kihasználjuk a maximális teljesítményüket.
