SZARKA JOSEPH – ÚJABB REMEK GRUNGERY.HU INTERJÚ EGY ŐS-HAMMERES BARÁTTAL

A grungery.hu oldal ismét egy nagyon érdekes interjúval jelentkezett, ezúttal egykori Hammeres kollégánkat, barátunkat, Szarka Josephet faggatta ki Pintér Miklós, többek között a Sony Music kiadónál töltött éveiről, a grunge zenéhez és általában a muzsikához fűződő bensőséges viszonyáról, valamint jelenlegi kiadójáról, a Hear Hungary-ről.

„A Sony Music magyarországi irodájának a létrehozását az a Szűts Laci koordinálta, aki szintén írt korábban a Hammernek. Később aztán ő lett a Sony Music ügyvezetője, most pedig ő a MAHASZ elnöke. Az első Ganxsta Zolee album sajtótájékoztatóján beszéltem vele először a lehetséges együttműködésről, aztán egy interjú után külsősként csatlakoztam a csapathoz. Szűts Lacitól is nagyon sokat tanultam, nagyon sokat köszönhetek neki.”

Mi volt kezdetben a munkád?

„A Sony Music első, képes katalógusát kellett összeraknom. Adagonként elhoztam az irodából az összes Sony Music kiadványt, amit akkor forgalmazott a cég. Létrehoztam egy adatbázist a kiadványokról, aminek része volt az is, hogy begépeltem az összes dalcímet, aztán átvittem a CD-ket a grafikai stúdióba, akik bescannelték, és kiadványba rendezték az egészet. 1996 szeptemberében marketing koordinátorként kerültem a cég alkalmazásába.”

Hogy lett ebből sony-s karrier?

“Nem szeretem a karrier szót, mert számomra nem a szamárlétrán való előrejutás a lényeg. Az egész Sony Music munkában az volt – és most is az – a csodálatos, hogy rendkívül sok, különböző zenéhez fér hozzá az ember, és első kézből a legnagyobb alkotókért tevékenykedve a legjobb szakemberektől tanulhatja az ember a szakmát. Annak, hogy újabb és újabb feladatokkal találtak meg, az lehet a magyarázata, hogy nagyon szerettem, amit csináltam. Minden rám bízott feladatot nagy lelkesedéssel csináltam, mert mindenből lehet valamit tanulni, és minden a zenéről szól. Először koordinátorként a marketinges és a sales-es kollégák munkáját kellett segítenem. Hamar kitaláltam magamnak, hogy csinálni kéne egy nyomtatott újdonságértesítőt, aminek a tördelését is magam csináltam egy ideig. Ehhez egyébként az alapokat szintén a testvéremtől tanultam meg. Hamar hozzám kerültek a magyar rock dolgok. Például a Black-Out Ezüstkötet CD-jén vannak multimédia tartalmak, amelyek fejlesztését én csináltam a programozókkal, és én írtam az ott található biográfiát. Aztán rám bízták az Epic label kiadványait már termékmenedzserként, majd egy idő után az összes nemzetközi újdonság marketingje hozzám került. 2003 nyarán pedig – teljesen váratlanul – felkértek, hogy vezessem a céget. Bár soha nem akartam ügyvezető igazgató lenni, nagyon izgalmas időszak következett. Jó dolgokat tudtunk csinálni például a Tankcsapdával, és ekkor volt az első Megasztár is, melynek mi lettünk a kiadói partnere. 2005-ben egyesült a Sony Music és a BMG, és a közös cégben először a nemzetközi kiadványokért felelős marketing igazgatóként dolgoztam, majd rám bízták a digitális üzletágat, majd az üzletfejlesztést is. 2010-ben aztán – ezúttal nem annyira váratlanul – felkértek, hogy vezessem a magyarországi leányvállalatot.”

Ha már ez valamilyen szinten szóba került, akkor nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ennyi év tapasztalatával a hátad mögött mit gondolsz, mitől működik egy-egy zene sokkal jobban a többinél?

„Egyrészről a zenének, és a szövegnek tökéletes összhangban kell lennie, hogy maximális hatást fejtsen ki az alkotás. ‘Words and music, my only tools. Communication.’ A zene mágiája számomra abban áll, hogy olyan érzéseket tud kiváltani, kifejezni, amit legtöbben szavakkal sem tudunk leírni. A legjobb példa erre számomra Steve Vai – For The Love Of God című kompozíciója. A másik nagyon fontos tényező, hogy az adott korszak hangzásába csomagolja az alkotó a szerzeményét, mert hiába zseniális egy dal, ha a tömegmédiumokon – tévé, rádió – vagy napjainkban a közösségi médián keresztül nem jut el elég emberhez. Ugyanis ha valami hangzásilag kilóg a fősodorból, akkor azt nem kapják fel. Van egyébént egy kiváló könyv erről a témáról This Is Your Brain On Music címmel.”

Voltak olyan zenék, amik tényleg csak egy szűk réteghez juthattak el, de szerinted kiemelkedtek az akkori felhozatalból?

„Rengeteg tehetséges előadó nem tudta azt a pályát befutni, amire az alkotásaik predesztinálták őket. Például a King’s X vagy a Tribe After Tribe sokkal nagyobb sikert érdemelt volna meg. Náluk kisebb csapatok is alkottak zseniálisat, de hamar elvesztették a fonalat. Az amerikai Planet Dread első demója például minden idők egyik legkedvesebb grunge muzsikája számomra, de már az első album sem tudta hozni azt a döbbenetes mélységet, mint az a négy számos kazetta.”

Úgy néz ki, hogy bárkivel készítek interjút, a Queensryche valahogy mindenkinél előkerül.

„A Queensryche számomra nagyon nagy hatás, az Operation: Mindcrime album nálam mindent visz. Vagy ott van az Empire nyitódala, a Best I Can. Az az életindulóm azóta is. Geoff Tate gyakorlatilag egy novellát kerekített a dal köré a srácról, aki véletlenül meglövi magát, és emiatt tolószékbe kényszerül. A dalnak nagyon fontos üzenete van, arról szól, hogy próbáld meg a lehető legtöbbet kihozni abból az életből, amit kapsz. Az egyetemen öt éven keresztül, minden egyes vizsgám előtt meghallgattam ezt a dalt, mielőtt elindultam otthonról.”

Gondolom rengeteg híres zenésszel találkoztál a Sonynál töltött évek alatt. Milyen emlékeid vannak ebből az időszakból?

„A legjobb élmény egyértelműen az Alter Bridge-hez kötődik. A bécsi koncertjük előtt mentem hátra köszönni a zenekarnak, és a magyar interjút koordinálni. Nagyon jó emberek. Sugárzik belőlük a jóság. Good men shining. Olyan volt, mintha hazaértem volna. Myles Kennedy kapcsán egyébként nagyon érdekes, hogy milyen nagy hatással volt rám már akkor, amikor először meghallottam a hangját. Jött egy The Mayfield Four nevű zenekarnak a lemezét tartalmazó előzetes kazetta, és azonnal padlót fogtam, hogy milyen jó az énekes. Ezek után már nem volt meglepő, hogy a Creed zenészei őt választották énekesnek és az sem, hogy Slash is vele dolgozik már évek óta. Generációjának egyik legjobb énekese.”

Kik voltak még azok, akikre a legszívesebben visszaemlékezel?

„Még a Sony Music előtt volt alkalmam kétszer is interjút készíteni Bruce Dickinsonnal. Az elsőt még telefonon csináltam vele, amikor a Hungarotonnál dolgoztam az egyetemi évek alatt. Emlékszem, hogy Benkő Laci és Kóbor János kint szorítottak, hogy jól sikerüljön a telefonos interjú. Nekik, és Reisz Ildikónak is nagyon sokat köszönhetek. Aztán a Balls To Picasso album promóciója során Bruce járt Budapesten, és volt alkalmam face to face interjút csinálni vele. Az volt a Hammeres időszak csúcsa számomra.”

Kiadói oldalról vannak hasonló emlékeid?

„Rengeteg. Nem is tudnám felsorolni mindet. Nagy élmény volt például David Bowie-val találkozni. Igazán karizmatikus figura, ugyanakkor figyelmes úriember. Óriási élmény volt az AC/DC tagjaival való találkozás is. Amellett, hogy nagyon közvetlenek és barátságosak voltak, azt éreztették velünk, hogy fontos részei vagyunk a gépezetnek, ami működteti az AC/DC-t. Jó az ilyen fajta elismerés, gesztus, mert nem mindig kapja ezt meg az ember.”

Magyar előadókkal volt hasonló jó élményed?

„A Földes Lászlóval való találkozás nagyon érdekes élmény volt, mert a Hobo Blues Band gyerekkoromban nagyon meghatározó zenekar volt számomra. Amikor Hobóval találkoztam mindent megértettem. Óriási aurája van. Lukács Laci a másik ilyen alkotó, ráadásul vele hosszú évekig volt szerencsém együtt dolgozni. Mind emberként, mind alkotóként nagyra értékelem. Sokáig úgy éreztem, hogy egy-két évvel megelőzi a korát, és amiről énekel, azok kapaszkodók a mindennapokban. Mint például az Adjon az Ég, vagy az Örökké tart. Mindig várom, hogy jöjjön egy új Tankcsapda album, hátha lesz rajta egy-egy újabb dal, ami segít. Világklasszis tehetségnek tartom Köteles Leandert, akivel 2011 óta van szerencsém együtt dolgozni és Lukács Lacihoz hasonlóan Leander is legalább olyan jó ember, mint amilyen tehetséges alkotó. A legfrissebb hazai élményem pedig a Nomad zenekarhoz kötődik, akik a Hotel Polimer albummal olyan szinten találtak telibe, ahogy hazai zenekar album szinten soha korábban.”





A teljes interjút ide kattintva olvashatod el.

KERESÉS
RÓLUNK

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: email
AKTUÁLIS SZÁM
NO. 340 – 2021/12-2022/01
INSTAGRAM
AKTUÁLIS GYŰJTŐI KIADÁS
NO. 340 – 2021/12-2022/01
FACEBOOK
NÉPSZERŰ
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. BULLET FOR MY VALENTINE - Bullet For My Valentine
  2. ASKING ALEXANDRIA - See What's On The Inside
  3. MASTODON - Hushed And Grim
  4. MANIMAL - Armegeddon
  5. WHITECHPEL - Kin
Lénárd László
Lénárd László
LÉNÁRD LÁSZLÓ
főszerkesztő
  1. EXODUS - Persona Non Grata
  2. MASTODON - Hushed And Grim
  3. KHEMMIS - Deceiver
  4. WOLFTOOTH - Blood & Iron
  5. BONDED - Into Blackness
Pintér Miklós
Pintér Miklós
PINTÉR MIKLÓS
szerkesztő
  1. JERRY CANTRELL - Brighten
  2. THE PINEAPPLE THIEF - Nothing But The Truth
  3. THRICE - Horizons/East
  4. COLOURSØUND - Coloursøund II
  5. THE LUCID - The Lucid
SPOTIFY – HANGPRÓBA
NO. 340 – 2021/12-2011/01
SPOTIFY – ZENÉSZFÜLLEL
NO. 340 – 2021/11-2022/01

HAMMER TV

2020 legelején jelent meg a legutóbbi Serious Black album, a Suite 226, amelyen még Urban Breed (ex-Bloodbound, ex-Tad Morose) énekelt, a svéd frontember azonban tavasszal kiszállt a power metal brigádból, az utódja pedig a szerb Nikola Mijić lett.
A Brit Heavy Metal Új Hullámának világát idézi fel a houstoni Night Cobra, amelynek bemutatkozó EP-je két éve jelent meg (In Praise of the Shadow), a debütáló nagylemezük pedig február 11-én lát majd napvilágot Dawn of the Serpent címmel.