Ugyan az 1980-ban alakult kanadai Sword – másfél évtizedes kihagyás után – 2011 óta aktív újra, diszkográfiájukat mindeddig csak két album, az 1986-os Metalized és a két évvel későbbi Sweet Dreams alkották. E visszafogottság okait nem ismerem, az viszont örvendetes tény, hogy a mai napig az eredeti felállásában ténykedő kvartett végre kreativitás szempontjából is összekapta magát. November végén a brigád egy olyan új anyaggal állt elő, mely egyfelől méltó folytatása a kultikus tiszteletnek örvendő két korai lemeznek, másfelől pedig amellyel nincs miért szégyenkezniük a 21. században sem.

Habár a zenekar Quebec környékéről származik, mégis inkább afféle tiszteletbeli old school US metal formációként tekinthetünk rájuk, ugyanis főként az olyan amerikai bandákkal rokon megközelítéssel dolgoznak, mint például a Warrior vagy a Jag Panzer (2023-ban mindkettőtől új korong várható!). E kitételre már csak a frontember Rick Hughes orgánuma is ráerősít, akinek adottságai és stílusa sem állnak messze Harry Conklintól. Nem mellesleg pedig a muzsika is hasonló szellemben fogant. Mindenféle felesleges sallangtól, szintiszőnyegektől és műszimfo betétektől mentes, a régisulis metal valódi lényegére koncentráló nyolc dalt hallhatunk itt, mindösszesen 35 percben. Jólesően telt, masszív a hangzás, nem túlagyaltak, de lüktetőek és húzósak a ritmusalapok, és Mike Plant riffjei és szólózása is manna a vegytiszta fémre éhes hallójáratok számára. Rick Hughes orgánuma pedig klasszul teszi fel minderre a koronát – nagy hangterjedelmű torok az övé, de olyan, ahol a magasaknak is súlya, vaskossága van.

A hatásosan megszaggatott riffelésű Bad Blood és Not Me, No Way, a gyorsabb-zakatolósabb Spread The Pain és az elbrutalizált AC/DC-s groove-ra felhúzott Hell Unleashed a számomra legkedvesebb nóták, de igazából az egész lemez olyan, mint egy elszabadult gőzmozdony. A fentebb említett két banda, sőt a korai Metal Church hívei semmiképpen ne hagyják ki a Sword harmadik albumát, nagyon masszív anyag!