A The Weight of the Mask borítója akár egy black metal hanghordozón is ott lehetne, ehelyett a poszthardcore-os Svalbard legújabb albumán díszeleg. Ám, ha belehallgatunk az anyagba, máris konstatálhatjuk, hogy a Serena Cherry által vezetett zenekar nem is áll olyan távol az előbbi műfajtól.

Ami engem különösen megfog a depresszió témakörét körüljáró albumban, hogy a gitárok számomra szokatlanul magasra hangolása ellenére is kiváló atmoszférával rendelkezik.  A Serena és Liam Phelan alkotta gitárduónak van érzéke ahhoz, miképpen támogassa meg kellő erővel a kemény mondanivalót még ebben a fura hangzásvilágban is.

Amúgy, a frontcsajszi vokális teljesítménye is megérdemel egy misét. Alapból ki sem nézném Serenából, hogy ennyire tud acsarkodni. Egyfajta angyali éneklést képzelnék el vele kapcsolatban, erre ő leordítja a fejünket. Na jó, akadnak lágyabb dalok is a korongon, mint az éppen a cikk írásakor kislemezként bemutatott, nagyon szomorú How to Swim Down című, inkább post-rock stílusú ballada, amelyben Serena is már-már suttogva vokalizál. De az esetek többségében olyan módon rikácsol a csajszi, hogy azzal simán megférne egy black metal horda sorai között is. Nem véletlenül díszíti a ruhatárát egy Enslaved-póló is, haha! A lágyan induló, de gyors pusztítássá változó November dalhoz pedig kifejezetten illik ez a fajta előadásmódja.

Nos, így kell kinéznie egy olyan lemeznek, amely – éppen az agresszív, gyors előadásmód miatt – segítséget nyújthat a depresszió leküzdésében.