A német Suidakra nevét viszonylag kevesen ismerik, pedig a metalt folkos hatásokkal fűszerező zenekarok – mára jócskán túlburjánzott – mezőnyében ők bizony az úttörők közé tartoztak annak idején. A Darkanakrad című, immáron tizenötödik(!!) nagylemezével nemrégiben előrukkolt formáció részéről a gitáros Sebastian Jensent sikerült szóra bírni, aki az aktuális és a régebbi történések kapcsán is igen informatívnak bizonyult.
(Szöveg: Schmidt Péter · Fotó: kiadói archívum)
–
Egy hónappal a lemezmegjelenés után vagyunk. Eddig milyen visszhangok érkeztek az új album kapcsán?
„Ezidáig minden szépen alakul, azt kell mondanom. Többnyire pozitív kritikákat kap a lemez, sok az interjús megkeresés, és a közösségi médiás felületeken is jók a visszhangok, lelkesek az emberek. A Spotify-lejátszások szintén szép számokat mutatnak. Egyszóval nem lehet okunk panaszra.“
A Darkanakrad masterelését Dan Swanö végezte, míg a produceri teendőket a zenekarvezető Arkadius (A. Antonik – ének, gitár) látta el – ha jól tudom, nekik ez volt az első közös munkájuk. Hogy kerültetek kapcsolatba a zenészként és stúdiós szakemberként is elismert Dan Swanővel?
„Nos, a dolog onnan indult, hogy Arkadius rengeteg melót beletett a produkcióba, mire elkészültünk a felvételekkel és a keveréssel, és szerette volna, hogy ezek után a masterelést egy igazán hozzáértő, külső szakember végezze. Tudtuk, hogy a kezünkben lévő nyersanyag nagyon jó, és az volt a szándék, hogy ebből a lehető legjobb végeredményt hozzuk ki. Igazság szerint Dan egy ideje már rajta volt a radarunkon, és most jött el az ideje, hogy mind az időzítést, mind az egyéb tényezőket tekintve megvalósíthatóvá váljon a vele való együttműködés. Ő ugyebár nem csak stúdiós szakemberként ismert, de – ahogy mondod – komoly zenészi múltja is van, jelentős dolgokat tett le az asztalra ebben a minőségében is. Jó pár lemezen játszott, vagy dolgozott hangmérnökként, producerként azok közül, amik nagy kedvenceink lettek, úgyhogy már csak ezért is egy megvalósult álom a számunkra, hogy az album masterelését ő csinálta. Nagyon jó munkát végzett, szerintem ez lett az egyik legjobban megszólaló Suidakra anyag, amiben neki is múlhatatlan érdemei vannak.“
Tudomásom szerint a Darkanakrad a több albumon átívelő Realms Of Odoric saga befejező darabja. Tényleg itt a vége, nem folytatjátok tovább a sztorit?
„Nem bizony, tényleg itt a vége. Hogy a következő albumokon merre megyünk majd tovább, belefogunk-e egy újabb, több lemezes történetfolyamba, vagy szimplán csak különálló dalok gyűjteménye lesz majd egy-egy anyagunk, azt most még magunk sem tudjuk. Egyelőre a Darkanakrad promózásán, az interjúkon dolgozunk nagy erőkkel, a szövegi koncepció jövőbeli irányát még nem találtuk ki. De annak is eljön majd az ideje.“
.
A friss lemezt általános megközelítésében én egy harapósabb, direktebb anyagnak érzem az utóbbi néhány munkátokhoz képest, és egy kis „vissza a gyökerekhez“ jellegű törekvést is érzek benne. Neked erről mi a véleményed?
„Egyetértek, szerintem jól látod a dolgot. Szándékosan egy harapósabb, direktebb, sötétebb atmoszférájú album elkészítése volt most a cél, már csak a történet imént említett lezárása miatt is. Maga a sztori kívánt meg egy ilyen alapállást, de őszintén szólva ettől függetlenül is jól esett most egy ilyen agresszívebb lemezanyagot megírni és rögzíteni.“
Sok korábbi lemezetekhez hasonlóan vendégként Tina Stabel most is énekel néhány dalban. A régi munkakapcsolat okán nem merült fel bennetek az évek során, hogy meghívjátok teljes jogú tagnak a zenekarba?
„Komolyan sosem volt erről szó, régen sem, amikor a zenekar még jóval többet turnézott, koncertezett. Az időbeosztása és az egyéb munkái mellé nem fért volna bele neki a dolog, és az igazából azóta sem változott. Néha, amikor megoldható, azért fel-felbukkan mellettünk egy-egy koncerten vagy komolyabb fesztiválfellépésen, de az ő tevékenysége inkább a lemezfelvételekre szorítkozik, ott számítunk rá igazán. Nagyon sokat hozzá is tesz az albumok hangulati mélységének megformálásához és a színesebbé tételéhez, amiért nem győzünk elég hálásnak lenni.“
A lemezmegjelenést követően turné is
várható?
„Erre egyelőre nem nagyon tudok mit mondani, de az szinte biztos, hogy olyan kaliberű turnénk most nem lesz, mint amilyenekre régen, még jócskán a covid előtti időkben számos példa akadt. Esetleg ha valami nagyon kedvező összeállítású csomagba sikerül beverekedni magunkat, akkor lehet szó ilyesmiről, de erre túl nagy esélyt jelenleg nem látok. Nehezebb egy ideje ez az egész, a piac nagyon telített, rengeteg a zenekar, ehhez képest kevés a megfelelő koncerthelyszín, logisztikai akadályok is vannak, a költségek pedig nagyon elszálltak. Nem is beszélve a magam és a zenésztársaim egyéb kötelezettségeiről a munka és a családi élet területén. Inkább egy-egy önálló, alkalmi koncertre lehet majd számítani tőlünk, illetve dolgozunk a fesztiválos lehetőségek kiaknázásán is, de egyelőre ez még képlékeny terep, maradjunk annyiban.“
Az új album legutolsó tétele az At The Gates Medley címet viseli, ami rögtön el is árulja, hogy miféle darabbal állunk szemben. Ez nyilvánvaló módon egy tiszteletadás a legendás svéd zenekar felé – személyesen számodra mit jelent az At The Gates zenéje?
„Nagyon szeretem őket, már ezer éve a legnagyobb kedvenceim közé tartoznak, mint ahogy Arkadiusnak is. Egy ideje már filóztunk azon, hogy valamilyen módon lerójuk a tiszteletünket előttük, és ennek most jó apropója nyílt azzal, hogy lezártuk a Realms Of Odoric sztorit. Egyfajta bónuszként az album végére pont jól illeszkedik ez a tétel.“
Jómagam nagyon szeretem a belga művész, Kris Verwimp lemezborítóit, akivel a zenekar egészen régóta kapcsolatban áll, és aki többek között a Darkanakrad borítóját is festette. Mit tudsz e kooperáció kezdetéről? Hogy került kapcsolatba annak idején Kris és Arkadius?
„Hú, hát ennek a pontos sztoriját nem ismerem, de az biztos, hogy a kapcsolat nagyon régre nyúlik vissza. A harmadik album, a Lays From Afar borítóját már biztosan ő készítette. Ez az együttműködés egyébként aztán a későbbiekben még szorosabbá vált, Kris jó ideje amolyan tiszteletbeli külső tagként komolyan benne van a szövegi koncepció kialakításában is. Nélküle nem lenne az a mai Suidakra, ami.“
Harminc évvel ezelőtt alakult a zenekar, amivel a folkos metal muzsika úttörői közé tartoztok, együtt olyanokkal, mint például a Falconer, az Otyg, vagy még régebbről a Skyclad. Tervezitek valamilyen különleges koncerttel, speciális rendezvénnyel, vagy exkluzív kiadvánnyal megünnepelni az eltelt három évtizedet?
„Van pár dolog a fejünkben ezzel kapcsolatban, de nem akarok előre lelőni semmilyen poént, már csak azért sem, mert egyrészt több verzión is gondolkodunk, másrészt meg az egész körül nagy még a bizonytalanság. Meglátjuk.“
A Suidakra alapítója és vezetője Arkadius, de már te is tizenöt éve tag vagy, míg a többiek az utóbbi pár évben csatlakoztak. Hogy alakulnak mostanság a zenekaron belüli munkafolyamatok?
„Hát eléggé másképpen, mint régen, még a csatlakozásom környékén. Akkortájt ugye nem volt mese, a klasszikus módszer szerint mi is a próbateremben gyűrtük a dalokat meg egymás idegeit. Illetve sokat számított az is, hogy akkoriban még jóval intenzívebben koncerteztünk, mint a manapság, és emiatt eleve több dolog megvolt rutinból is. Mostanában az a helyzet, hogy míg mi hárman, Ken (K. Jenzten dobos), Hauke (H. Oje basszusgitáros) és jómagam Észak-Németországban élünk, viszonylag közel egymáshoz, addig Arkadius lent lakik délen, tőlünk meglehetősen messze. Mi hármasban azért össze-összejövünk viszonylagos rendszerességgel, de Arkadiusszal inkább csak a lemezfelvételek meg a koncertezősebb időszakaink előtt próbálunk teljes zenekari létszámban.
A dalszerzésbe szerencsére a távolság olyan nagyon nem zavar be, különféle elektronikus csatornákon keresztül gond nélkül tudjuk oda-vissza küldözgetni az ötleteinket. Sőt, a kész dalok esetében a maga részeit is ki-ki otthon veszi fel a házi stúdiójában, és ezeket gyúrja aztán össze Arkadius, miután mindenkitől minden megérkezett. Nem mondom, hogy ez az ideális megoldás, de vannak előnyei, mint ahogy hátulütői is. Ez van, jelenleg így tudunk dolgozni, ezzel kell együtt élnünk.“
Ugyan 2009-ben lettél a Suidakra tagja, rövid idő elteltével azonban pár évre mégis vendég státuszba „léptél vissza“, hogy aztán később újra teljes jogú tag legyél. Mi volt az oka a „jogállásod“ ilyetén változásainak?
„A dolgos hétköznapok alakulása. Akkortájt lett új civil melóm, és egy idő után egyszerűen nem tudtam már összeegyeztetni a turnézást és a munkahelyemet, ahol semmiképpen nem akartam csalódást okozni. Amíg bírtam, együtt futtattam a két dolgot, de elég hamar eljött a pillanat, amikor le kellett ülnöm a srácokkal. Végül olyan megoldás született, hogy a dalszerzésben és a stúdiós munkákban továbbra is számítottak rám, viszont a koncertezésben – ami akkor még sokkal intenzívebben zajlott – időlegesen nem vettem részt. A zenekarból tehát valójában egy percre sem léptem ki, és amikor később úgy hozta az élet, hogy már belefért mindkét tevékenység, akkortól újból minden fronton teljes erőbedobással dolgozok én is a bandáért.“
Jó néhány Suidakra-album készült a belépésed óta – ezek közül melyik a legkedvesebb a számodra?
„Az első és a legutóbbi – szerintem mindkettő esetében érted ennek a miértjét. A Crógacht lemezzel kerültem képbe a zenekarnál, ami nyilvánvaló módon meghatározó élmény volt. Egyébként mai fejjel is jó anyagnak tartom azt az albumot, és közel sem csak magam miatt. (nevet) A Darkanakrad pedig szintén a legerősebbek közül való, részben produkciós szempontból, de zenei tekintetben is. Ehhez azért időben még nagyon közel vagyok, nyilván kell pár hónap, amíg valóban reálisan tudom majd szemlélni, de azt hiszem, nagyon mást gondolni akkor sem fogok róla.“
Zenétekben komoly szerepe van a folkos dallamoknak is, a régebbi szövegek java része pedig a kelta mitológiához nyúl vissza. Honnan ez a vonzódás ehhez a régvolt világhoz és ennek örökségéhez?
„Ebben a legfőbb ludas meglepő módon nem is Arkadius, hanem a régi gitáros, Marcel Schoenen – ő igazi megszállottja ennek a témának, hatalmas tudással rendelkezik a kelták történetéről és kultúrájáról. Ő amúgy még a kiválása után is sokat tett hozzá kívülről a dalszerzéshez, a hangszereléshez és a szövegekhez, szóval ez a dolog leginkább az ő lelkén szárad. Arkadius is alaposan beleásta magát aztán ebbe az egészbe, ő is nagyon képben van, de a hunyó eredetileg Marcel volt, ez egyértelmű.“
Egyébként hogy látod, a fantasy alapú Realms Of Odoric sztori után van esély a kelta tematikához való visszatérésre?
„Nem zárnám ki a dolgot, de ahogy korábban is mondtam, még nincs a fejünkben semmi konkrétum a tematika további alakulását illetően. Akár még a kelta vonalhoz is visszatérhetünk, igen. De előkerülhet valami más is. Majd kialakul, egyelőre ezen nem feszülünk különösebben.“
____________
„Sokféle indíttatásból és sokféle hatásból, inspirációból táplálkozva lehet muzsikálni. Nem gondolom, hogy nekem ebben ítéletet kéne mondanom.”
Tetszik, hogy a manapság divatos trendekkel ellentétben nálatok a folkos hatások nem az olcsó, vásári módon giccses, mulatós vonalat jelentik, hanem egyfajta komoly és ünnepélyes hangulat megteremtését szolgálják. Mit gondolsz az újabb generációs, vicceskedős-mulatós folk metal alakulatok tevékenységéről?
„Nézd, a zenei világ folyamatosan alakul, változik, formálódik. Nekem személy szerint nincs problémám ezekkel a bandákkal, elférünk mindannyian. Sokféle indíttatásból és sokféle hatásból, inspirációból táplálkozva lehet muzsikálni. Nem gondolom, hogy nekem ebben ítéletet kéne mondanom. Mi járjuk a magunk útját, ahogy azt jónak érezzük – nekünk ennyi a dolgunk, és kész. Szerencsére van némi érdeklődés arra is, amit mi csinálunk, van hálás közönségünk, vannak barátaink, számunkra így kerek a történet.“
Létezik egy Dragonbreed nevű másik zenekarod is, amiben más egykori és jelenlegi Suidakra zenészek is játszanak, például maga Arkadius. A Suidakra mellett, azzal párhuzamosan miért volt szükség e formáció létrehozatalára?
„Leginkább azért, hogy a Suidakra koncepciójába bele nem férő, de amúgy életképes egyéb ötleteink se menjenek pocsékba. Alapvetően egyébként a Wolfbite album dalainak írása közben született, de oda nem illeszkedő zenékről van szó: erővel mindent abba lemezbe belezsúfolni nem akartunk, az úgy nem lett volna sem komfortos, sem működőképes, így inkább leválasztottuk ezeket az ötleteket, és egy különálló lemezanyagot formáltunk belőlük. Énekesként egy régi barátunk, Stefan Fiori csatlakozott hozzánk a Graveworm soraiból, vele rögzítettük a dalokat.“
Necrohedron címmel 2022-ben jelent meg tehát az első Dragonbreed-album. Folytatása is lesz valamikor?
„Igen, mindenképpen szeretnénk! Épp a napokban váltottunk pár üzenetet erről az érintett srácokkal. Ugyan eddig csak a debütlemezt készítettük el és adtuk ki, koncertünk egyáltalán nem volt, de fejben máris agyalunk a lehetséges folytatáson. Egyébként más fronton is vannak történések, például a Fall Of Carthage nevű csapatommal is nemrégiben hoztunk ki új albumot, szóval lustasággal senki nem vádolhat. (nevet)“
Arkadiusnak van egy Realms Of Odoric nevű instrumentális projektje is, amit a már említett Kris Verwimppel közösen indított be. Erről a formációról mit érdemes tudni?
„Igen, ez egy orkesztrális hangzásvilágú, inkább filmzeneszerű vállalkozás, ami a Realms Of Odoric saga egyfajta kiterjesztésének is tekinthető. Három album és egy EP jött ki eddig tőlük – ha lesz egy kis időd, szerintem hallgass bele, izgalmas muzsika!“
Végezetül egy kérdés a legkorábbi évekről. Gyerekként mely zenekarok és zenészek gyakorolták rád a legnagyobb hatást, kik fordítottak a metal felé?
„Még kölyökként, egészen korán az Iron Maiden rántott be, az volt az én metalos tűzkeresztségem. (nevet) Később aztán jöttek a keményebb kötésű bandák, a thrash és death csapatok – de ami igazán komolyan megérintett még, az a göteborgi vonal volt, az At The Gates, a The Haunted, az In Flames és a többiek. Rajongóként és később zenészként is komolyan inspirált az a fajta megközelítés, amit ezek a bandák képviseltek és képviselnek. Illetve ami még nagyon elkapott, az az Opeth, akik szintén igen eredeti módon zenélnek, és a mai napig izgalmas lemezeket készítenek. Az új albumuk is nagyon jó lett, tetszik, hogy visszahozták a durvább élt is a muzsikába.“
–
(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)
