A dán Strychnos működését mindennek lehet nevezni, csak kiszámíthatónak nem. A ’97-es megalakulás után jött egy demo majd egy single, és a 2000-es évek legelején fel is oszlott a zenekar. 2004-ben újjáalakulás, majd 2011-ben egy EP és egy válogatás, azóta pedig megint csend… Így nem kevesebb, mint 25 évet kellett várni az Undergang-bőgős Martin Leth Anderson bandájának első albumára! És hogy megérte-e?

Nos, azt a fajta pusztulatos death metalt, amit sok más dán horda is játszik, a Strychnos is hozza. A hangzás kellően kriptaszerű, a középtempós riffgörgeteg megfékezhetetlen masszaként ömlik ránk, és a disszonáns elemek alkalmazása mellett is változatos a produkció. Ami viszont hiányzik az itt öblös hörgésekkel is előálló Martin zenekarának repertoárjából, az az elsőre ható riffek leszállítása.

Tehát, az atmoszféráját tekintve ez egy erős bemutatkozás (milyen fura ezt leírni egy 25 éves zenekar esetében), viszont ha nótát, vagy egy témát kellene kiemelnem róla, sajnos nem tudnám megtenni.