SOUNDGARDEN – KONCERT A MOZIBAN: LIVE FROM THE ARTISTS DEN

Egészen különleges és megismételhetetlen élményben volt része azoknak, akik beültek az Aréna Plaza Imax termébe július 1-jén. Az egész világon csak ezen a napon vetítették mozikban a Soundgarden ezen a napon megjelenő koncertfilmjét.

Kell-e mondanom, hogy a magyar vetítés a Grungery-s Pintér Miklós közbenjárására jött össze? Az A38 Hajós Chris Cornell emlékestért is örökké áldani fogjuk a nevét, de rátett még egy lapáttal. Köszi!

Szóval, a gigászi vásznon újra életrekelt a legendás Seattle-i zenekar, melyet magyar deszkákon mindössze egyszer, a Guns N’ Roses ’92-es pesti koncertjén láthattunk. Az egy világhírnév előtti, rövidke, napfényes, a közönség részéről érdektelenségbe és értetlenségbe fulladó előzenekari fellépés volt.

Amit a moziban láttunk, az egy feloszlott és újjáalakult, már nem a csúcson lévő, de akkor is nagy formában játszó zenekart mutatott. A Los Angeles-i The Wilternben vették fel a koncertet. Chris Cornell a buli előtti rövid interjúban elmeséli, hogy miért is jó nekik az a hely. Tény, hogy a stadionokhoz mérten a Wiltern egy emberközelibb közeg, de attól még olyan, mint egy némileg hangulatosabbra vett MüPa. Egy nagy színházterem, hatalmas belmagassággal, feliratokkal a színpad szélén, hogy mi mindent tilos csinálnia a közönségnek, szóval azért nem várhattunk olyan hangulatot, mint amilyen régen, a klubokban lehetett.

Megkockáztatom, a filmet nézőközönség egy része (cső, Lilla & co.!) jobban zúzott, mint az ott lévő szerencsések zöme. Mégis szuper élmény volt a film. A felvétel 2013. februárjában készült, a visszatérő, egyben utolsó stúdióalbum, a King Animal turnéján. Egy tévés csapat rögzítette, az általuk futtatott és Amerika szerte vetített, Live from the Artists Den sorozat részeként. Ennek az anyaga jelenik meg most Blue-ray-en, két CD-n, négy LP-n, Super Deluxe Box-ban, meg amit akartok.

Viszont az Imax mozis élményt aligha pótolhatja bármelyik. A házfalnyi vetítővásznon nem a szokásos, 21:9-es szélesvásznú mozis képarányban láthattuk a filmet, ez a képarány sokkal közelebb áll a régi tévékéhez, tehát nem olyan keskenyen nyúlik el, sokkal magasabb. A minőség azonban nem régi tévés, azon a „tűzfalon” kristálytisztán, óriásiban láthattuk a történéseket. Úgy, ahogy akkor sem láthatnánk, ha ott lennénk a színpadon. Kim Thayill gitáros világító szeme, Ben Shepherd bőgős ultramegapunk húzásai, Matt Cameron dobolás közben feszült, azon kívül mosolygós arca – s persze Chris…

Rengeteg pillanata volt a filmnek, ami beleégett az ember agyába. De az elején azt éreztem, hogy Cornell már négy évvel az öngyilkossága előtt is halott volt… Olyan üresség, fásultság volt a szemében az interjúnál is, meg a koncert elején… A hangjának is kellett idő, hogy bemelegedjen. Meg nekem is, nézőként, ott a székben. Nyilván voltak pillanatok, amikor nem a hangorkán préselt az ülésbe, hanem a gyász, az újabb ráeszmélés arra, hogy egyik-másik szövegben minden ott volt előre… Máskor viszont nehéz volt ülve maradni, olyan király volt a koncert. Még akkor is, ha eléggé megtolták a King Animalt (tíz dal volt arról…), kihagyva jó pár rajongói kedvencet. De ezek a kései szerzemények is adták élőben. Csak persze egészen máshogy működtek a régi nagy favoritok (nézőtéren és színpadon egyaránt), mint pl. az ötödikként megdörrenő-megreccsenő Jesus Christ Pose, vagy a Spoonman, a Blow Up The Outside World, a Fell On Black Days (hidegrázás…) vagy a Rusty Cage. Köztük olyan csemegék bújtak meg, mint a Flower, a New Damage vagy a 4th of July. De persze a ráadás négyese vitt mindent: Outshined, Black Hole Sun, Ty Cobb (Ben mekkorát tarol már!), Slaves & Bulldozers (amibe már ekkor beleszőtték a Led Zep In My Time of Dying-jának egy részletét).

A végére azért Chris is kiengedett, zúzott ő is rendesen, még ha nem is úgy, mint mondjuk a sajnálatosan mellőzött Louder Than Love idején. Hangilag is hozta, amit csak ő tud, és nyilván neki is élmény volt, hogy ott volt a színpad szélén a lánya és a felesége… Ám attól még a metalos számaikat az elvárható súllyal tolták, olyannyira, hogy a mozi után pont ugyanúgy érezte magát a fülem fél napig, mint rendes koncerteket követően.

Egyszóval méltó ez a felvétel a Soundgarden örökségéhez, hagyatékához. Nyilván örömmel beülnék egy hasonló vetítésre, amin egy, a Badmotorfinger korszakban felvett koncertet adjnak le, de így is nagy áldás, hogy ilyen körülmények között láthattuk a rock/metal történelem egyik legnagyobb énekesét és páratlan zenekarát.

U. N.





KERESÉS
RÓLUNK

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: email
AKTUÁLIS SZÁM
NO. 340 – 2021/12-2022/01
INSTAGRAM
AKTUÁLIS GYŰJTŐI KIADÁS
NO. 340 – 2021/12-2022/01
FACEBOOK
NÉPSZERŰ
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. BULLET FOR MY VALENTINE - Bullet For My Valentine
  2. ASKING ALEXANDRIA - See What's On The Inside
  3. MASTODON - Hushed And Grim
  4. MANIMAL - Armegeddon
  5. WHITECHPEL - Kin
Lénárd László
Lénárd László
LÉNÁRD LÁSZLÓ
főszerkesztő
  1. EXODUS - Persona Non Grata
  2. MASTODON - Hushed And Grim
  3. KHEMMIS - Deceiver
  4. WOLFTOOTH - Blood & Iron
  5. BONDED - Into Blackness
Pintér Miklós
Pintér Miklós
PINTÉR MIKLÓS
szerkesztő
  1. JERRY CANTRELL - Brighten
  2. THE PINEAPPLE THIEF - Nothing But The Truth
  3. THRICE - Horizons/East
  4. COLOURSØUND - Coloursøund II
  5. THE LUCID - The Lucid
SPOTIFY – HANGPRÓBA
NO. 340 – 2021/12-2011/01
SPOTIFY – ZENÉSZFÜLLEL
NO. 340 – 2021/11-2022/01

HAMMER TV

Atonement címmel még 2017-ben látott napvilágot az amerikai death metal intézmény, az 1988-ban megalapított Immolation tizedik nagylemeze, február 18-án pedig már jön is Ross Dolanék új albuma, az Acts Of God.
Shattering Reflection címmel április 1-jén jelenik meg a régisulis speed/thrash metalt játszó belga Evil Invaders harmadik albuma, a 2017-es Feed Me Violence utódja. A Francesco Paoli producerrel felvett 10 dalos lemez első előzetese a videoklippel kísért In Deepest Black dal.