WALKING PAPERS, Ozone Mama – A38 HAJÓ, BUDAPEST (KONCERTBESZÁMOLÓ)

Másodszor látogatott el Magyarországra, de először lépett fel Budapesten a seattle-i Walking Papers. A Jeff Angell vezette csapat az év egyik legjobb koncertjét adta. A banda előtt az Ozone Mama melegítette be a közönséget.

OZONE MAMA

Az Ozone Mama tökéletes választásnak bizonyult a blues-rockos seattle-i Walking Papers elé, még ha kellett is egy kis idő, mire belelendültek/tünk. A napfelkelte hivatalos dala, a Straight On Till Morning Light végképp a csapat mellé állította a közönséget, s aztán már az új énekes, Szeleczki Dávid is úgy pörgött, ahogy augusztusban a Barbában először láttam.

Gábor Andris gitáros-főnök és csapata olyan érzéssel tolja az ízes, southern/americana/retro rockot, hogy ha átdobnák őket egy téridő kapun’69-be Woodstockba, nem lógnának ki a fellépők közül, csak persze akkor ma a rocktörténet nagykönyvében arannyal lenne írva a nevük. Azért szerte a világon egyre többen szeretik őket, és még bármi megtörténhet. De ha minden marad így, ahogy van, akkor is széles jókedvet okoztak néhány ezer rock rajongónak – az sem kevés.

WALKING PAPERS

A Walking Papers első albuma 2013-ban jelent meg, szégyenszemre észre sem vettem, de az ezévi WP2 című anyagra a Grungery-s Pintér Miklós felhívta a figyelmemet, és be is igazolódott minden dicsérő szava. Ugyanezen kiváló úriember tehet arról, hogy a 2014-es debreceni koncert után végre Budapesten (konkrétan ugye a kettő között, a Dunán) láthattuk Jefferson Angellt és aktuális társait.

Jeff Angell underground szinten szerzett magának nevet a Post Stardom Depression és a The Missionary Position nevű csapataival is, de a legtöbben mégiscsak amiatt találkoztak a nevével, hogy a Walking Papers két lemezén Duff McKagan (Guns N’ Roses) basszusgitározott és Barrett Martin (Screaming Trees, Mad Season) dobolt. Ez a két arc nem volt ott az A38-on, ám a dalok javát Jeff írja, és egyedül a billentyű-bűvölő Benjamin Anderson az állandó társa. S akiket magukkal hoztak a turnéra, azok is orbitális nagy zenészek: Will Andrews dobos, Dan Spalding basszer-nagybőgős, Gregor Lothian szaxofonos, Tristan Hart Pierce gitáros (aki pimaszul fiatalnak tűnt a tapasztalt vénebb rókák között, de úgy tolta a néha Hendrix-ízű szólókat, hogy alighanem az anyatejjel szívta magába ezt a muzsikát). Pusztán zeneileg is elképesztő volt a koncertjük, amit ezek összemuzsikáltak, az szinte alázás számba ment, pedig szó nem volt egyéni villongásról.

Hanem ami örök emlékké teszi a bulit, az a hangulata volt. Kb. 5 másodperc telt el a koncertből, és már tudtam, hogy káprázatos lesz. Ahogy Jeff elkezdte énekelni a This Is How It Ends belassított, füstös verziójának sorait, olyan hidegrázás jött rám, mint ritkán. Ezt csak erősítette, mikor Lothian elkezdett egy vaskos láncot valami falapra ráejtegetni. Aztán a How It Feels-től még jobban megfeküdtünk („Te nem tudod, ez milyen érzés”), és ha marad ez a depressziós, de gyönyörű vonal, akkor sem panaszkodtam volna, ám aztán előkerültek a rock & rollosabb darabok is, és Jeffék példátlan nagy bulit kerekítettek. Hol blues-osabb, hol bárzenésebb, hol wave-es vagy The Doors-jellegű témák következtek, de minden úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, elementáris erővel, esszenciálisan, hogy nem azt érezted, hogy ’60-as meg ’70-es évekbeli témákat tolnak, hanem hogy időn kívülieket.

Náluk eleve nem játszik be a nosztalgia, mint a régi kedvenceknél, s elvárásom sem volt, csak a mérhetetlen megrökönyödés és öröm, hogy lehet így zenélni. Az jutott eszembe, hogy a megboldogult Douglas Adams ötkötetes Galaxis útikalauz stopposoknak trilógiájának a Vendéglő a világ végén című második részében ilyen zene szólhat – mert ez valójában világvége zene, mérhetetlenül szomorú és őszinte, de közben olyan jó kedvűen tolták, úgy bevonva a közönséget (Jeff kétszer is bejött közénk, az arcunkba énekelni), hogy az új szintre emelte a „sírva vígad a magyar” mondást.

Ahogy Zsolt barátom mondta az első szám után: a világ legcoolabb bandáját láttuk, olyan hanyag elegancia áradt az egész csapatból, de közben Jeff végig táncolt, vicccelődött velünk meg a bandájával is, grimaszolt, pacsizott, önironikus félmosollyal forgott a tengelye körül vagy pörgette a mikrofont, és még most sem hiszem el, hogy ilyen koncert meg ilyen zenekar létezik. Hogy valaki ilyen szinten hiteles tud lenni, ennyire betalál mind a zenéje, mind a szövegei, s ezt képes ilyen vidám buliba fordítani.

Tartok tőle, hogy ez is olyan koncert lesz, hogy háromszor annyian mondják majd, hogy ott voltak, mint valójában – mert félház nézte csupán őket a Hajón. De így legalább nem kellett heringezni, volt tér, és a többség így kezet foghatott ezzel a kalapos, feketébe öltözött, sovány és sokat látott Angyallal, aki, ha bukott, hát mind szívesen megyünk vele a Pokolba.

U.N.





További U.N. fotók a koncertről – katt!





Mester Csaba (ex-Bedlam) klipet készített a Walking Papers-nek:

KERESÉS
RÓLUNK

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: pinterest
Megosztás itt: email
AKTUÁLIS SZÁM
NO. 340 – 2021/12-2022/01
INSTAGRAM
AKTUÁLIS GYŰJTŐI KIADÁS
NO. 340 – 2021/12-2022/01
FACEBOOK
NÉPSZERŰ
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. BULLET FOR MY VALENTINE - Bullet For My Valentine
  2. ASKING ALEXANDRIA - See What's On The Inside
  3. MASTODON - Hushed And Grim
  4. MANIMAL - Armegeddon
  5. WHITECHPEL - Kin
Lénárd László
Lénárd László
LÉNÁRD LÁSZLÓ
főszerkesztő
  1. EXODUS - Persona Non Grata
  2. MASTODON - Hushed And Grim
  3. KHEMMIS - Deceiver
  4. WOLFTOOTH - Blood & Iron
  5. BONDED - Into Blackness
Pintér Miklós
Pintér Miklós
PINTÉR MIKLÓS
szerkesztő
  1. JERRY CANTRELL - Brighten
  2. THE PINEAPPLE THIEF - Nothing But The Truth
  3. THRICE - Horizons/East
  4. COLOURSØUND - Coloursøund II
  5. THE LUCID - The Lucid
SPOTIFY – HANGPRÓBA
NO. 340 – 2021/12-2011/01
SPOTIFY – ZENÉSZFÜLLEL
NO. 340 – 2021/11-2022/01

HAMMER TV

Még tavaly októberben jelent meg a Dream Theater legfrissebb stúdiólemeze, a hét epikus szerzeményt tartalmazó A View From The Top Of The World. A csapat legfrissebb, negyedik videója a Transcending Time dalhoz készült el.
Különleges élő lemezzel jelentkezik március 25-én az Architects. A For Those That Wish To Exist At Abbey Road című élő anyag előzeteseként már itt is van az Impermanence videoklipje.