„Miért nem írtok már valamit a Sodomról? Miért nem veszitek észre, hogy milyen tehetségesek? (? – szerk.) Mi bajotok van Tom Angelripperrel, Chris Witchhunterrel és Frank Blackfire-rel? Csak nem akarjátok őket elnyomni?” Nos, ilyen levelek tucatjával érkeznek a dortmundi szerkesztőségbe, és persze a Könyves Kálmán körútra is. A válasz egyértelmű: nekünk nincs velük semmi bajunk. Nekik maguknak azonban már lehetett valami gondjuk egymással, mert a csapat gitárhőse, Blackfire ősszel fogta hangszerét és átgyalogolt a Kreatorbe, Jörg Tritze helyére. Arról azonban, hogy mindeddig nem jelent meg nagyobb cikk a Sodomról, részben a zenekar is tehet. Mielőtt Agent Orange című LP-jüket kiadták, munkatársunk, Frank Stöver felkereste a Sodomot, de a trió nem volt hajlandó neki nyilatkozni.

Miért nem adtatok interjút Frank Stövernek?
Chris: „Azért, mert nem szereti a Sodomot. Megjelent egy cikke rólunk a Horror Infernal nevű újságban, és egyszerűen feldühített bennünket a sok hazugság, amit összeirkált ott rólunk.”

Mire gondolsz? Csak azért, hogy végre mindenki megtudja.
Tom: „Én állítólag beismertem, hogy a Bombenhagel című dal eredeti címe »Kifelé a törökökkel« volt és ez egyszerűen nem igaz. Ha tényleg így lenne, akkor százszázalékosan vállalnám.

Ha a memóriámra hagyatkozom, akkor egy a brémai rádióban Franz Hinznek adott interjúdban te magad mondtad ezt. A saját fülemmel hallottam a szavaidat, tehát ez számomra elég egyértelmű. 
Tom: „Amikor a próbatermünkben hülyéskedünk valamivel, az nem jelenti azt, hogy komolyan úgy is gondoljuk. Csak azért lehet minket felelősségre vonni, ami megjelenik lemezen. A többi a mi magánügyünk, és senki más ne üsse bele az orrát.”

De az megcáfolhatatlan tény, hogy a „kifelé a törökökkel” sztori nem légből kapott, kitalált dolog.
Tom: „Na, most itt az alkalom, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk a dolgot. Ha egyszer ittasan rossz viccet találunk csinálni, azt nem lehet örökké emlegetni. Ki nem mond ilyen vicceket? Az egész világon vannak ilyen viccek, törökökről, írekről, mindenféle kisebbségről. Ezeket azért nem lehet halálosan komolyan venni. De úgy tűnik, hogy minket darabokra akar tépni emiatt mindenki. A mi politikai nézetünk csak saját magunkra tartozik, senki másra! Az Ausgebombtot kiadtuk németül egy maxin, s a borító mindent helyre tesz majd. Mi nem politizálunk és el akarjuk magunkat szakítani ettől a ‘kifelé a törökökkel’ sztoritól. Nem fordulunk abba az irányba, amit pár ember ránk fogott és nem vagyunk rasszisták!”

Akkor ezt a témát zárjuk le azzal, hogy ez egy rossz vicc volt, még ha én ezt egyáltalán nem is találom tréfásnak… 
Chris: „Végre! Mi nem politizálunk és nem akarunk sehová tartozni.”

Nem vagytok egy politizáló zenekar?! Mindig is azt hittem, hogy azok vagytok, főleg azután, hogy később videón is kiadtátok, amit egy braunschweigi koncert közben mondtatok!
Tom: „Csupán azért, mert a háborúról írunk és a háború politikai téma, még nem politizálunk. Mindig van saját véleményünk az adott témáról, még a háborúellenes dalokban is, mint például a Remember The Fallen-ben. Általában leírjuk a történéseket, például, hogy a szörnyű háborúk milyenek voltak, ezeket kiválóan érzékeltetni tudjuk zenénkkel (ez kétségtelen – szerk.). Természetesen háborúellenesek vagyunk, de mi főleg leírásokat szeretnénk dalainkban, minden politikai véleménytől menteseket. Mindenki olyan riasztónak tart bennünket, pedig ez nem így van.”

De hát akkor miért írtok állandóan a háborúról és az erőszakról? Azért, mert az amúgy is divatos?
Chris: „Azért, mert érdekes és aktuális. Mert érdekel bennünket és illik a zenénkhez…”
Tom: „Amikor az ember szöveget ír, mindig valamilyen adott dalhoz kell szöveget készítenie. Természetesen ilyenkor valamilyen aktuális témát kell keresni. Az Agent Orange is aktuális téma, hiszen a tévében vagy itt-ott még mindig találkozik vele az ember. Egy nagylemezhez tíz szöveget kell írni és valamiről szólnia kell a daloknak.” (És én naiv, mindig azt hittem, hogy minden énekesnek van valamilyen mondanivalója! – a szerk.) 
Chris: „Néhány szöveg egyszerűen brutális. Nem akarjuk az erőszakot dicsőíteni vagy ilyesmi, de hát mégiscsak mi vagyunk a Sodom…”

Téged zavarnak az olyan szövegek, mint például a Slayer Angel Of Death-je?
Tom: „Egyáltalán nem. Egyszer meg is próbálkoztam a lefordításával. Egyszerű leírása annak, amit Mengele csinált, semmi több.”

De szerintem vannak dolgok, amiket nem lehet ilyen egyszerűen ábrázolni, mert könnyen félreérthetővé válik…
Tom: „Igen, igen. Ezt én is utálom. A Slayer ott rontotta el annak idején, hogy náci jelvényeket viseltek a fotókon. Valószínűleg nekik ezekről más elképzeléseik vannak, mint nekünk németeknek. 

Lehetséges. De vannak rajongók, akik egyszerűen túl hülyék ahhoz, hogy ezt észrevegyék és már lendül is a jobb karjuk.
Tom: „Sajnos, a mi koncertjeinkre is járnak ilyenek…” 

De azért ti próbáljátok magatokat elkülöníteni ezektől az emberektől, nem?
Tom: „Egyértelműen igen. Természetesen szeretünk olyanokat látni a bulikon, akik szeretik a zenénket és értékelik, amit csinálunk, de nácikat vagy más politikai eszmével rendelkezőket nem.”

És mit tesztek az ilyen felfogású rajongók ellen?
Chris: „Nem tehetsz semmit a rajongók ellen. Legfeljebb elmondjuk, hogy nem értünk egyet velük. Ez mindig bajok forrása. Tőlem akárki eljöhet a bulikra, amíg politikai nézeteit megtartja magának.”

.

OK, akkor beszéljünk talán az új szövegekről.
Tom: „Nos, az Agent Orange arról a vegyszerről szól, amit arra használtak az amerikaiak Vietnamban, hogy tönkretegyék vele a fákat, növényeket. Így könnyebben fel tudták fedezni az álcázott harcállásokat. Még ma is emberek pusztulnak el a vegyszer következményeként, rákos csecsemők születnek. Ez volt a legszörnyűbb fegyver, amit valaha is használtak. Akkor mi van még? Az Incest (Vérfertőzés) például egyértelmű, tipikus Sodom-téma. (Chrisből kitör a nevetés.) Létezik, te nem csinálnád, de azért vannak, akik igen.”
Chris: „Aztán itt van a Magic Dragon (Varázssárkány). Ez egy óriás tűzerejű gép a vietnami háborúból. Mi pedig leírjuk a varázssárkány fegyverét a szövegben. Ez látható az albumborítón is, a hátsó borító pedig az Agent Orange-ot mutatja akció közben. Ezeket kombináltuk, tudod.”
Tom: „Az Ausgebombt (Lebombázva) a legfurfangosabb szöveg, a Bombenhagel egyenes folytatása. A témát adja már a cím is, a háború után semmi nem marad a föld felszínén. Mi van még? Ja igen, a Remember The Fallen (Emlékezz a hősi halottakra). Erről nincs mit mondani. Mindenkinek voltak nagyszülei, akik a háborúban haltak meg, életüket adták. Van még valami?” 
Chris: „Exhibition Bout (Bemutató küzdelem)…” 
Tom: „Nos, ennek teljesen más jellegű témája van: a bikaviadal, ami szerintem felháborítóan brutális dolog. A szöveg elsősorban egy bikaviadalt ír le, de általánosságban más dolgokról is szó van, mert nagyon szeretem az állatokat. A bikaviadal és az élveboncolás két olyan dolog, ami ki tud akasztani. Természetesen azt belátom, hogy egyes gyógyszereket előbb állatokon kell tesztelni, hiszen nem lehet egyből az embereknek odaadni. Ezt csinálják például az AIDS-kutatásban. De dezodorokat, kölniket állatokon kipróbálni felháborító dolog.” 

És mi a helyzet zeneileg? Milyen szempontból fejlődtetek legtöbbet az Agent Orange-on?
Chris: „Technikailag sokkal jobbak vagyunk, egy idő után az ember biztosan fejlődik. Aztán megerőltettük magunkat és a stúdiómunkálatok alatt végig józanok maradtunk. A Persecution Mania egyenes folytatása ez a lemez. Egy kicsit több gondolatiságot vittünk a munkánkba és a hangzás is javult.”

Sikerült a német listákon a 47. helyig jutnotok az Agent Orange albummal. Ilyet német thrash-banda még soha nem vitt véghez. Hogyan magyarázzátok ezt a sikert?
Tom: „Nem tudjuk megmagyarázni mi sem. Valószínűleg sokan várták az új Sodom LP-t és a borítónk is kiválóan sikerült. No meg a már emlegetett botrányok is nagy reklámot csaptak a korongnak. Akaratlanul, persze.”

Azt akarod mondani, hogy a „törökös” botrány és az élő lemezetek borítója körüli hercehurca reklámot jelentett nektek?
Tom: „A ‘török sztori’ egyértelműen nem, de a Mortal Way Of Live borítója igen.” 
Chris: „Azt hiszem az is egyfajta reklám, hogy az újságok ki nem állhatnak bennünket. Az emberek azt mondják: »ezek semmit nem tudnak, még a Sodom-lemezt is lehúzták.« A rossz kritikák segítik a lemezeladást. Minket nem érdekel, mit gondolnak rólunk. A siker igazolja, hogy nekünk van igazunk.”

És az sem zavar titeket, hogy céltáblává váltok a koncerteken tett kijelentéseitek miatt?
Chris: „Egyáltalán nem. Ezek mind természetesen jönnek. Tom mindig azt mondja, ami eszébe jut, és ez így helyes. Ez jellegzetes Ruhr-vidéki hozzáállás, és az emberek szeretik az ilyet.”
Tom: „Ez az igazi ellentét: primitív kijelentések és aztán a dal angolul, durván, nyersen.”

A Sepultura társaságában turnéztatok ősszel. A látványra helyeztetek nagy súlyt, folytatjátok ezt majd később is? 
Chris: „Egyértelműen igen. A világítás egyre nagyobb lesz, és a hangerő is. Egy repülőgép villogó lámpáját használtuk és volt pirotechnika is. Nyilvánvalóan nem csinálhatunk olyan show-t, mint a Pink Floydé, még ha sokan szeretnék is. A legoptimálisabb show-t csináltuk meg és remélem mindenkinek tetszett.”

Sok gondotok van a koncerteken előforduló erőszakkal?
Tom: „Nem sok mindent látunk odafentről, hogy őszinte legyek. Néha, koncert után hallunk ilyeneket, hogy valaki megsérült, elvitt valakit a mentő… De azért elég békések a bulik szerintem.”

Mit tennél, ha óriási tömegverekedés törne ki a közönség soraiban?
Tom: „Megállnék, aztán elkezdeném a Bombenhagelt és az Ausgebombtot játszani. Nem, természetesen játszanék tovább. Mindig vannak olyanok, akik nem verekedni jönnek, hanem a zene miatt. Nem állhatsz meg minden egyes alkalommal, mikor pár ember egymást üti. Az lehetetlen lenne. Amíg minket nem zavarnak, játszanánk tovább.”

Es mi lehet az, ami már titeket is zavarna?
Chris: „Kólásdobozok, sörösüvegek, tojások, kések, lövedékek…”

Pár hónapja gitárosotok, Frank átment a Kreatorba. Miért hagyott itt titeket?
Tom: „Főleg azért, mert elege lett a Sodom image-éből. Chris és én is elég különösek vagyunk, nehéz olyan őrültet találni, mint mi. Voltak egyéb problémák is, de ezek a mi ügyeink. Természetesen hirtelen jött, mellbe vágott minket Frank bejelentése főleg, hogy pár nappal a turné előtt jelentette be. Szerencsére találtunk valakit a turnéra, de az még nagyon kérdéses, hogy marad-e állandó tag.”

Mitől függ?
Chris: „A srác szuper gitáros, de neki is vannak más tervei. A turnén kiválóan bevált, de még nem tudunk semmit.”

És most mit fogtok csinálni? 
Tom: „Egy kicsit pihenünk, új dalokat szerzünk és az is lehet, hogy új gitáros után nézünk. Talán pont ezután az interjú után fog jelentkezni valaki, aki ugyanolyan őrült, mint mi vagyunk. Ki tudja…”

(Götz Kühnemund)

x

Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 7 (1989/7) – TARTALOM
HAVI METAL – Év végi összegzés
BON JOVI – Szelíd motoros
KING DIAMOND – A mi kis karácsonyi ajándékunk
SÚGD MEG NEKÜNK – Az örökké terjeszkedő rovat
FORRÓ DRÓT – Botrány botrány hátán
TÜZESVÍZ – Második otthonunk a mulató
HANGPRÓBA – Közepes eresztés
SOKKOLÓ KORONGOK – SDI, Darkness, FM, Gorky Park stb.
NASTY SAVAGE – Ronnie lomtalanít
GUNS N’ ROSES – Forradalom az USA-ban?
PA – A koncerterősítés anatómiája
LA GUNS – Hollywood tűz alatt
SODOM – ‘Intellektuális metal’
VAIN – US Davy
GANG GREEN – „Sörivó vagyok”
SZPONZORÁLÁS – Pénz a zenéléshez
ÉLŐ FÉM – Mindenhol Marilyn
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy, de még nem annyira!
FORDÍTÁS – Sweet Slash o’mine
DEMONSTRÁCIÓ – Az utánpótlás-válogatott
GITÁRMÁNIA – A rovatok rovata
SZEKERES TAMÁS – A gitár mániákusa
AEROSMITH – Mi az a dulcimer?
SAJÁT SZAVAIVAL – BONFIRE – Claus kiönti a lelkét
RAGE – Peavey titkai
MSG – De hová tűnt Michael úr?
ANVIL – Múltunk és jelenünk

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw007/

SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/