A Bon Jovi jelenleg a világ egyik legsikeresebb, legnépszerűbb zenekara. Ők voltak azok, akik még ’86 folyamán a Europe-pal együtt megnyitották az utat a heavy metal, hard rock előtt az igazán nagy közönség felé. Az ő zenéjüket fogadta el először az a tinédzser korosztály, aki addig csupán diszkó vagy jobb esetben amerikai rockzenét hallgatott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bon Jovi diszkózenekarrá degradálódott volna. Ellenkezőleg, ők emelték magasabb szintre eddig jobbára posványban ücsörgő milliókat. Ezért van ma már milliós piac az ilyen könnyedebb fajta hard rock muzsikára.
Sajnos azonban ez a világsiker sem tette elérhetővé a magyar rajongótábor számára Jovit. Sőt, majdnem egész Európa kimaradt a szórásból. Az idei egyetlen nyugat-európai koncert az angliai Milton Keynesben volt, ahol Bon Jovi a Europe-pal, a Skid Row-val és a Vixennel lépett fel. Kelet-Európában pedig csupán Moszkva került sorra ahol a Music Peace Festival főzenekaraként játszottak. Jovit pályafutásáról kérdezte svéd munkatársunk.
1984-ben még a Scorpions előzenekaraként játszottatok. Azóta igen nagyot ugrott a banda. Mégis, úgy érzem, semmit sem változott a hozzáállásod az elmúlt évek során, ma is ugyanolyan hévvel mész ki a színpadra, mint egy kezdő művész, akinek élet-halál kérdés, hogy megnyeri-e magának a közönséget vagy sem.
„Bizony, a scorpionsos időkben még megdobáltak minket. Ma a gyerekek akkor is szeretnek, ha a színpadon semmi sem működik. Ha nincs a nótában basszusgitár, ha összedől a színpad! Ez az, ami folytatásra késztet! Amikor a Slippery When Wet-tel tökéletesítettük, amit addig csináltunk, az emberek azt mondták, »királyok vagytok, nézzétek csak, mennyi mindent elértetek!« De mi sohasem érzékeltük ezt, sohasem ízleltük a siker gyümölcsét, hiszen az egész olyan gyorsan elillant. Nap nap után, mindig csak koncert, vissza a hotelbe, koncert megint, és újra vissza a hotelbe. Soha még a helyi újságok kritikáit sem tudtuk elolvasni, olyan gyorsan továbbálltunk. Olyan zaklatottan éltünk, aludtunk, utaztunk, hogy sohasem tudtuk igazán, mi történik. S akkor jött a Guns N’ Roses, a Def Leppard, mégis, az emberek nekik is azt mondták, nézzétek meg a Bon Jovit! Ez az, amit nehéz felfogni és együttélni vele.”
A VERSENY FOLYTATÓDIK
„’88-ban nem koncerteztünk. Felvettük a lemezt, így egy időre eltűntünk a reflektorfényből. Aztán megjelent a korong, s meg sem állt az első helyig. Öt hónap alatt már 5 milliónál tartott az eladás, ami ugyanannyi, mint a Slippery-ból Európában eladott összes mennyiség. De sajnos már nem mi vagyunk a legnagyobb név. A Poison is megcsinálta a maga Wanted Dead or Alive videóját, a Guns N’ Roses pedig ugyanabban a helyzetben van, mint mi két esztendeje. Most róluk írnak a vezércikkekben. A Def Leppard pontosan annyi példányban kelt el, mint a Slippery, csakhogy nekik 7 kislemezt sikerült listára tenni, mig nekünk csak hármat. Így aztán a sajtó azt mondta, a Bon Jovi a tegnap slágere, itt van viszont a Poison, a Guns N’ Roses és a Def Leppard. És itt kellett újra közbelépni. »Ezt figyeljétek – mondtuk -, ha már nem emlékeznétek ránk.« S ismét döngetni kezdtük a falakat. Nézd, én is ott voltam, ahol most ők. Megízleltem a sikert. Sőt, az enyém volt, engedtem, más is kapjon belőle. Ám, ha megpróbálnak eltiporni, visszavágok! Ezért dolgozunk ma keményebben, mint azelőtt.”
.
AZ ÖSZTÖNZŐ ERŐ
Az érzés, amikor egy egész stadion énekli veled a Livin’ on a Prayer-t, valószínűleg fergeteges élmény. Mennyire tartja ez benned a lelket?
Ezt semmihez sem lehet hasonlítani. Nincs az a pénz, csillogás, vagyon! Bármit odaadnál ezért az érzésért. Az átlagember sajnos nem érzi ezt. Tudni, hogy lent az arénában a Metallica-trikós srácok és az INXS-trikós lányok énekelnek veled, ez azt jelenti, mindenkihez szólsz. Amikor kissrácokat látok, ahogy szüleikkel együtt éneklik a dalokat, azt gondolom, ez az, amiért érdemes csinálnom!”
Nem félsz a pillanattól, amikor minden a múlté lesz?
„Azonnal megölném magam. Nem tudok enélkül élni. Ez az én életem!”
Ez az, ami téged ösztönöz?
„Világos! Még mindig a régi tűz lobog bennem. S ha már nem érdeklek senkit, s ha majd kihuny ez a tűz, az emberek megnézik majd a házi csapatomat (a Skid Row-t), akiket eddig is tanítottam, s még most is tanítok. Folyamatosan noszogatom őket, ők pedig minden este úgy dolgoznak, mint az állat. Mindez csak hozzáállás kérdése.”
A legutóbbi lemez csak úgy sugározza az igazi New Jersey-i lazaságot, azt a fajta érzést, mikor az ember egyszerűen azt utcán nyomul a haverjaival. Téged ma már testőrök őriznek, nagy házad, autóid, rengeteg pénzed van. Hogyan órzöd meg régi önmagadat?
„Edzőcipőt és régi pólót húzok öltöny és nyakkendő helyett. Nincs limuzin a bejárat előtt. Mikrobusszal jövök-megyek. Nincs szükségem limuzinra és pezsgőre. Hideg Budweiser sört iszom, nincs semmiféle különc tétel a kívánságaim között. Nem kell hámozott szőlő, válogatott barna M&M’s cukorka, személyi telefon és vörös bársonyszőnyeg. Leszarom mindezt! Az utcáról jöttem és ott is akarok maradni.”
SZTÁRNAK LENNI
Egy ideje mégiscsak megjátszod a sztárt!
„Nem játszottam meg soha. Csupán körbenéztem és csodálkoztam, miért nem sikerül nekünk is, ami bejön a Rattnek, a Mötley Crüe-nek? Mi sohasem viseltünk sminket, nem pózoltunk, nem állt fel a hajunk 10 centire a fejünk fölé. A keleti partról származván sosem értettem ezt. De láttam a Mötley-t, és elhatároztam, mi is úgy csináljuk majd. Ám egyikünk sem érezte jól magát ezekben a jelmezekben. Nem lennék képes magassarkú csizmát és sminket viselni. Sikertelen próbálkozásaink ráébresztettek, őszintének kell lennünk önmagunkhoz, s ahhoz, amit csinálunk. Hozzájuk hasonló sikert nem lehet elérni, ha valaki csak tetteti, hogy olyan. Ha az emberben megvan az akarat és tehetség, akkor sikerülnie kell, ha nem, úgyis elbukik. Ha megnézem a mai csapatokat, sajnos nem tudok azonosulni a nézeteikkel. Például sosem fogsz látni engem Los Angelesben egy Harley Davidsonon feszíteni rojtos bőrdzsekiben. Nem akarom, hogy bárki tudjon a motoromról. Azért, mert az emberek bármit látnak is bennem, komolyan veszik, és ez rengeteg félreértésre ad alkalmat. Ugyanis az emberek többet látnak abban, amit csinálok, mint amik azok valójában. Egyszer például egy újságíró több napig követett, és jegyzetelte, mit ettem, mit ittam, milyen színű az alsónadrágom. Ez már beteges!”
.
KONCERTEK
‘87-ben, Doningtonban félholtnak látszottál.
„Az is voltam. Életem legrosszabb időszaka volt. Nagyon vágytam már a szabadságra, s mégis mindenemet Doningtonnak adtam. De erősítőkön, élénkítő tablettákon éltem. Pirulákat kellett szednem, hogy a duzzadt hangszálaim lelohadjanak. Mindent megtettem, hogy énekelni tudjak. Ma azonban naponta négy órát minden nehézség nélkül végigénekelek. Ezért hetente négy alkalommal énektanárhoz járok. Számomra nagyon fontos, hogy jó koncerteket adjak.”
A New Jersey lemez sok tekintetben meglepetést hozott, hiszen más, mint az előző lemezek. Tudatos irányváltás volt ez?
„Kezdetben nehéz volt. Elhatároztuk, nem a könnyebb utat választjuk. Azt játsszuk, ami előjön belőlünk. Ha a New Jersey meglepetést okozott, akkor még nagyobbat okoz majd a következő lemez. Lehet, az emberek nem veszik meg. Mert tényleg igazán különös zene lesz rajta. Írtam már néhány dalt és rettentő elvetemültek. Amikor hozzáfogtam a New Jersey megírásához, halálosan ideges voltam. Nem azért, mert mindenképpen pénzt akartam keresni, hanem, mert újra azt akartam, legyenek tele a stadionok. Ismét érezni kívántam a közönség és köztem feszülő kapcsolatot. Ha nem érzed ezt, akkor meghalsz. Ha valamiért, hát azért érdemes keményen dolgozni, hogy az arénák megteljenek.
Különben elég sokat pihentem, rögzítettünk néhány demót. A második sorozat után bulit rendeztem a házamban. Rengeteg különböző embert meghívtam, ők meghallgatták a dalokat, ha tetszett, tovább dolgoztunk rajtuk. A csapat hangzása más, mint a korai időkben, mert időközben sokat fejlődtünk zeneileg. Legutóbb majdnem magunk produceltük a lemezt, ám rájöttünk, ha más emberekkel dolgozunk, sok jó ötletet kaphatunk. Bár kapcsolatunk Desmond Childdal elhalványodott és mostanra meg is szűnt. Másokkal dolgozunk mostanában. Például Alice Coopernek is írtunk néhány nótát. Jól sikerültek.”
Bon Jovi-fanatikusok örüljenek tehát, hiszen már készül ha lassan is az új korong, és talán 1990 ismét meglepetéssel szolgál Jovi-dalok terén.
(Anders Tengner)
x
Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
METAL HAMMER HUNGARICA No. 7 (1989/7) – TARTALOM
HAVI METAL – Év végi összegzés
BON JOVI – Szelíd motoros
KING DIAMOND – A mi kis karácsonyi ajándékunk
SÚGD MEG NEKÜNK – Az örökké terjeszkedő rovat
FORRÓ DRÓT – Botrány botrány hátán
TÜZESVÍZ – Második otthonunk a mulató
HANGPRÓBA – Közepes eresztés
SOKKOLÓ KORONGOK – SDI, Darkness, FM, Gorky Park stb.
NASTY SAVAGE – Ronnie lomtalanít
GUNS N’ ROSES – Forradalom az USA-ban?
PA – A koncerterősítés anatómiája
LA GUNS – Hollywood tűz alatt
SODOM – ‘Intellektuális metal’
VAIN – US Davy
GANG GREEN – „Sörivó vagyok”
SZPONZORÁLÁS – Pénz a zenéléshez
ÉLŐ FÉM – Mindenhol Marilyn
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy, de még nem annyira!
FORDÍTÁS – Sweet Slash o’mine
DEMONSTRÁCIÓ – Az utánpótlás-válogatott
GITÁRMÁNIA – A rovatok rovata
SZEKERES TAMÁS – A gitár mániákusa
AEROSMITH – Mi az a dulcimer?
SAJÁT SZAVAIVAL – BONFIRE – Claus kiönti a lelkét
RAGE – Peavey titkai
MSG – De hová tűnt Michael úr?
ANVIL – Múltunk és jelenünk
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw007/
SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/
