Nem túlzás állítani, hogy a Sear Bliss Magyarország egyik legkiemelkedőbb zenei jelensége. Még akkor is, ha jobbára csak egyetlen szubkultúrán belül ismerik a nevüket, igaz, a világ minden táján. Ez mit sem von le az 1993 óta működő csapat jelentőségéből. Nagy András énekes/basszusgitáros/dalszerző/zenekarvezető elszántsága minden nehézségen átvitte a Sear Blisst, a lemezek sokszínűsége, minősége pedig önmagáért beszél. E kivételes pályaív legfrissebb elemeként idén nyáron jelent meg a kilencedik album, a Heavenly Down, melynek kapcsán András állt rendelkezésünkre.

(Szöveg: Milán Péter · Fotó: zenekari archívum)

–

Tavaly ősszel bonyolítottátok le a Sear Bliss harmincadik születésnapját ünneplő nagyszabású koncertet. Nyilván sok munkát, időt, energiát emésztett fel a szervezés. Milyen érzések, gondolatok merülnek fel benned most és merültek fel akkor, a koncert előtt e három évtizedes pálya kapcsán? Hogy sikerült a koncert szerinted?

„Természetesen sok gondolat merül fel az emberben három évtized után. Először is az, hogy milyen gyorsan eltelt ez a hosszú idő. Talán mivel nyakig benne voltunk az új lemez felvételeiben, most pedig annak utóhatásaiban (turné, koncertek, stb), így kevésbé ragadott el a nosztalgia, és a fókusz sokkal inkább a jelenre irányult.

És ez a jó, ez is azt mutatja hogy nem a múltból akarunk élni, vagy a múltba révedni, hanem megyünk tovább előre, van mit mondanunk. Ettől függetlenül persze fontosnak tartottuk ezt a jubileumot és tényleg komolyan készültünk rá. Szerintem nagyon jól sikerült a koncert, szenzációs volt a közönség is és jó volt régi társakkal, barátokkal újra együtt zenélni.”

Az előzenekari posztot a román Dordeduh töltötte be, egy szintén kiváló zenekar. Miért rájuk esett a választásotok? Gondolom, jól kijöttetek velük.

„Mindenképp valami igazán különleges zenekart szerettünk volna erre az eseményre meghívni, és azt hiszem a Dordeduh remek választás volt ehhez. Egyrészt nagyon jó a kapcsolatunk, koncerteztünk már együtt korábban is, másrészt nagyrabecsüljük az egyedi zenei világukat.”

A koncert abból a szempontból is különleges volt, hogy meghívtátok a Sear Bliss korábbi tagjait. Milyen érzés volt újra egy színpadon állni Szücs Gergővel vagy Necóval? Jó néhányan nem jöttek el a régi tagok közül. Róluk lehet tudni valamit?

„Jó érzés volt együtt zenélni velük, újra színpadra állni. A régi tagok közül többekkel is nagyon jó a viszony, megmaradt a baráti kapcsolat.”

Annak idején, 1995-ben még postán küldted el a címemre a The Pagan Winter kazettát, ami természetesen ma is megvan. Nem túlzás, hogy rongyosra hallgattam a szalagot, de szerintem sem te, sem én nem gondoltuk volna, hogy a Sear Bliss mivé növi ki magát. Ha visszaemlékszel a demó időszakára, milyen elképzeléseid voltak a Sear Blisst illetően, milyen távolra láttál akkoriban a zenélés vonalán? Ma miként látod akkori önmagad?

„Igen, emlékszem, hogy leveleztünk és küldtem neked kazettát. Hihetetlen időszak volt az, hogy elég volt egy jó Hammer-kritika és beindult az őrület. Szinte nem győztük postázni a kazettákat. Érdekes módon voltam annyira konok és fiatalosan naív, hogy tudtam, hogy nagyon hosszú évekig fogom csinálni a bandát. Ha jól emlékszem, tízéves koromban határoztam el, hogy mindenáron zenekart alapítok és zenélni fogok. Nagyon szilárd elhatározás és eltökéltség volt bennem ezzel kapcsolatban. Valóban nagyon hirtelen történtek az első lépések és minket is meglepett a kezdeti siker. Azt hiszem, jó időben voltunk jó helyen. Illetve az elég szokatlan volt akkoriban, hogy Magyarországról jut ki egy zenekar a nemzetközi színtérre.

Sokat köszönhetünk az akkori kiadónknak is, de ami talán a legfontosabb, hogy a ’90-es évek black metal szempontból legtermékenyebb időszakában léptünk porondra. Az egy elképesztő korszak volt, aki ott volt, úgyis tudja. És nem volt még internet, nem volt digitális letöltés, hanem csak nagyfokú fanatizmus. Szoktam gondolni az akkori önmagamra és gyakran nézek vele szembe, vonok le belőle következtetéseket. És ha hoztam is néhány helytelen döntést akkoriban, azt hiszem, elégedett lehetek a dolgok alakulásával. Azt csinálom, amit gyerekkorom óta szerettem volna.”

.
Egy-egy Sear Bliss-album között viszonylag hosszú idő telik el, ami nem csoda, hiszen minden tagnak megvan a maga élete, elfoglaltságok, egyebek, és a zenétek sem olyan, amit pár hónap alatt össze lehet dobni. Amikor megjelenik egy új album, gondolom lemerülnek az elemek és jó látni a kész produktumot. Feltételezem, hogy ez volt a helyzet a 2018-as Letters From The Edge lemezzel is. Arra lennék kíváncsi, hogy általában hogyan indul el a dalszerzés/ötletgyűjtés, egyáltalán a gondolkozás egy új albumhoz. Az évtizedek során változott valamennyire a módszer vagy módszerek ezen a téren? Jellemzően kitől jön egy-egy új dalötlet? Miképpen zajlott a folyamat a nyáron megjelent Heavenly Down lemez esetében?

„Nagyon jól látod a dolgot. Főleg egy olyan lemez után, mint a Letters elkészítése, rendesen lemerülnek az elemeink, mert annyira intenzíven éljük meg az alkotási, felvételi időszakot. Ráadásul az egy nagyon személyes lemez, rengeteg olyan érzéssel, amiknek a feltárása és kicsatornázása lelkileg is megterhelő. Természetesen mindig van egyfajta katartikus élmény, amikor elkészülünk és ez a Heavenly Down esetében különösen feltört. A Sear Blissnél általában nagyon hosszú a lemezfelvételi időszak, rengeteg dolgot kipróbálunk, aprólékosan mérlegelünk Viktorral közösen, akivel három lemez kivételével mindig is együtt dolgoztunk. Egy-egy ilyen folyamat után nem is tudnánk egyből nekiállni alkotni.

Természetesen régen minden sokkal gyorsabban zajlott. Eleve több időnk volt fiatalon, alkotni és próbálni is, illetve a lemezfelvételi folyamatok is sokkal gyorsabbak voltak, mivel drágák voltak a stúdiók és nem állt még rendelkezésre a mai technika. Ezáltal sokkal több volt a spontaneitás, amit kicsit hiányolok is a mai dolgokból.

Egyébként a lemezkészítési folyamat nagyjából hasonló mindig. Kitűzünk egy célt és elkezdünk dalokat írni, sajnos általában otthon, mivel nehéz a távolságok miatt sok közös próbát összehozni. Jelen esetben a legtöbb dal alapja tőlem jött, és ezeket általában Pál Zolival ketten dolgoztuk véglegesre a próbateremben, de hozott egy dalt Marci is, illetve Vigh Zolinak is több ötlete felhasználásra került. Ezúttal különösen izgalmas és élvezetes alkotási folyamat volt.”

__________
„Soha egy percre nem állt le a banda, mindig alkottunk és folyamatosan kerestük az utat. ”

A dalszerzésről azért is érdemes beszélni, mert az új album tele van igazán muzikális részekkel, olyan ötletekkel, amelyek korábban nem bukkantak fel, vagy talán nem ilyen mennyiségben és formában egyetlen Sear Bliss-lemezen sem. Például a Forgotten Deities egy nagyon különleges tétel, de említhetném a The Winding Pathot is a vad black metalos részekkel, valamint az atmoszferikus „finomságokkal”. Hogy áll össze egy-egy ehhez hasonlóan összetett szerkezetű dal?

„Általában úgy indul, hogy kitalálok egy vezérdallamot, vagy legtöbbször csak a dal elejét és onnan fűzöm tovább az egészet és egyik alkotóelem jön a másik után. Nagyon szeretem ezt a folyamatot. Nincs benne tudatosság, hanem szinte íródik a dal. Végtelen lehetőség áll rendelkezésre és nem tudod hova jutsz. A The Winding Path valóban egy ilyen dal. Izgalmas volt megírni. A Forgotten Deities pedig érdekes módon nem is a lemezhez íródott eredetileg, hanem egy barátom kért meg, hogy csináljak zenei aláfestést egy dokumentumfilmjéhez, de végül valamiért nem érezte helyénvalónak azt, én pedig úgy éreztem, rengeteg érzést vittem bele, úgyhogy úgy döntöttem, felhasználom a lemezen, kicsit átdolgozva, kiegészítve.”

Idén belépett a Sear Blissbe a Rivers Ablaze zenei agya, Kertész Márton giátáros. Az első Rivers Ablaze-albumon vendégszerepeltél énekesként. Milyen élményekkel gazdagodtál? Ami a Sear Blisst illeti, hogyan merült fel, hogy Marci rendes tagként lépjen be a csapatba? Hozott ötleteket a lemezhez?

„Izgalmas volt a Rivers Ablaze-lemez feléneklése és hálás vagyok Marcinak, hogy felkért erre a feladatra. Nagyon élveztem az alkotást. Ritkán vállalok ilyesmit, de igazából a Genuine Delusion dal közepén található lélekemelő, sorsformáló rész miatt mondtam igent. Már azzal sokat gazdagodtam. Természetesen egyből rá gondoltam, hogy viszonzásképpen szálljon be hozzánk gitárosnak, amikor Attila elhagyta a bandát. Hozott ötleteket a lemezhez, konkrétan tőle származik az Upper World dal, meg néhány ötlet még ezen kívül. Ő egy nagyon kreatív ember és szenzációs zenész.”

A Chasm dalhoz készült egy videóklip, melyben erős képi, szimbolikus kötődés észlelhető Magyarországhoz, szülőföldünkhöz. Kérlek, beszélj a videó koncepciójáról, a stábról, a forgatásról.

„A Mihaszna Film stábját kértük fel a klip kivitelezéséhez és óriási élmény volt minden pillanata. Ők álltak elő a magyaros képi szimbólumokkal, a busókkal és onnan beindult a fantázia. Nagyon ráéreztek a lényegre. Ilyenben még nem volt részünk. Elképesztő kreatív utazás volt az egész. Hasonlóan dolgoztak a srácok, ahogy mi egy nagylemezen, és nagyon tetszett a spontaneitás. Nagyszabású produkció volt, szinte bejártuk az ország minden szegletét, akár csak néhány rövid jelent kedvéért is. Egészen biztos vagyok benne, hogy legközelebb is velük fogunk dolgozni, ha lesz még klipünk. Nagyon tetszett a fanatizmusuk. Rendkívüli élmény volt velük dolgozni.”

Változnak az idők, s ez alatt most azt értem, hogy míg régebben nem tudtad volna elképzelni, hogy dallamosan énekelj, a Chasmban tiszta dallamokat adsz elő. Az utóbbi évek tapasztalatai hozták meg a kedvedet, netán bátorságodat, hogy tovább kísérletezz a melodikus énektémákkal? 

„Mindig is érdekelt a dallamos éneklés. A sokkal szélesebb kifejezési módja a hangulatoknak. Biztosan sokat nyomott a latba az Arkhē-lemez elkészítése is. Ott már sokat kísérleteztem az énekléssel, de még előtte, az Eternal Recurrence lemeznél jött meg a bátorság, noha jóval korábban is voltak már ilyen terveim.”

Pál Zoli harsonatémái eddig is élénk színfoltjai voltak a lemeznek, de a Heavenly Down számainak olyan szinten szerves részei a harsonadallamok, annyira szépen illeszkednek a zene szövetébe, akár a gitárok. A harsona utólag kerül hozzá egy új dalhoz, vagy minden hangszer menet közben is részt vesz a folyamatban?

„Ahogy említettem, Zolival szinte ketten raktuk össze a dalokat, majd az egész lemezt. Lévén mindketten szombathelyiek vagyunk, hetente többször lementünk a próbatermünkbe alkotni, és ezáltal nagy hangsúlyt fektettünk a harsonarészek megírására. Úgyhogy szervezesen kapcsolódtak a fúvósrészek a lemez dalaihoz, nagyobb hangsúlyt kapva, mint eddig bármikor. Úgy érzem, az eddigi legjobb harsonadallamokat alkotta meg PZ, nagyon sokat tesz hozzá a lemez hangulatához és egységéhez. Fontos, hogy valóban szerepe legyen a hangszernek, ne csak ’szóljon’ céltalanul. A Heavenly Down esetében különösen helyére kerültek a dolgok, minden egyes hangnak megvan a pontos helye.”

Érett, profi hangszással rendelkezik a Heavenly Down. Gondolom, ez is volt a cél. Jól hallom, hogy a basszusgitárod most nagyobb hangsúlyt kapott, mint korábban? A billentyűs hangszerek szerepe is jelentős. Ez utóbbi témák mind tőled származnak?

„Igen, minden billentyűs téma tőlem származik, nagyon sokat dolgoztunk rajta Viktorral, hogy így szóljon. A basszusgitár szintén fontos volt. Most is használtam néhány dalban fretless bőgőt. Nem akartam átlagos basszus soundot, és azt hiszem, sikerült is egy egész különlegeset létrehozni. Az egész hangzásban rengeteg a munka, amiért nem lehetünk elég hálásak Viktornak. Összeszámolhatatlanul sok órát ölt bele és nagyon nehéz dolga volt, mert a dalok szerkezete, a hangszerelés, illetve a hangszerek külön-külön hangzása és egybeolvasztása óriási időt és energiát igényelt. Nem is tudom, hányszor lett újrakeverve és módosítva az anyag, mire megtaláltuk a végleges utat. Szerencsére egy nagyon profi stúdióban dolgoztunk Ausztriában, és nagy élmény volt az egész alkotás, akármennyire is hosszadalmas és kimerítő volt.”

Miről szólnak a Heavenly Down szövegei? Volt előzetesen kigondolt terved a szövegtematika kapcsán?

„Ezúttal nem volt ilyen. A lényeg csak az volt, hogy minden szöveg tökéletesen passzoljon az adott dalhoz. Akárcsak legutóbb, most is nagyon személyes indíttatásúak a szövegek és azt hiszem, sikerült megfogni minden dalnál az aktuális mondanivalót. Nagyon fontos, hogy együtt dolgozzon a dal(lam) a mondanivalóval. Talán most sikerült ezt a célt legjobban elérni. Előre kigondolt terv egyébként nem volt, mindig a zene adja meg, hogy merrefelé indul el a szöveg.”

Valószínűsítem, hogy ennyi tapasztalat, év és lemez után már nem nagyon foglalkozol műfajokkal, skatulyákkal, de 2024-ben mennyire érzed a Sear Blisst black metalnak? Egyébként figyeled a kortárs áramlatokat, hangzásokat az extrém zenében? Legyen szó bármely irányzatról, de talán a black metal a legérdekesebb.

„Hiszem, hogy ennyi év után rátaláltunk a saját utunkra és nem a műfaj(ok) számítanak, hanem az érzés. A Sear Bliss mindig is több volt mint black metal, noha alapvetően abban gyökerezik. De ez csak egyike azon eszközöknek, amit használunk. A lényeg, hogy ki tudjuk fejezni az érzéseinket, és a Sear Blissben sok minden megfér. Egyszerre tud felemelő és felkavaró is lenni, amit alkotunk. Továbbra is zenefanatikus vagyok és rengeteg zenét hallgatok, de nem mindig figyelem az aktuális áramlatokat, nem követem a hullámokat. Ha olyat fedezek fel, ami tetszik, abba viszont nagyon beleásom magam.”

2016-ban Arkhē név alatt Λ címmel megjelent egy szólólemezed. Tervezed a folytatást, esetleg van valamilyen más terved a Sear Bliss mellett?

„Tervben van a folytatás, csak éppen időm nincs rá. De vannak már ötletek egy következő Arkhē-lemezhez, ami teljesen más lesz mint az előző. Pont ez ebben a projektben a jó, hogy bármit kipróbálhatok, szabadon kísérletezhetek. Vannak még egyéb zenei terveim is, de mint mondtam, a jelenlegi életem sokkal elfoglaltabb mint korábban, az alkotás pedig egy nagyon időigényes folyamat, de remélhetőleg szép lassan minden tervemet meg tudom majd valósítani. Szerencsére rengeteg ötlet kavarog bennem folyamatosan.”

Összességében elégedett vagy azzal, amit a Sear Bliss elért? Soha nem akartad „nagyobb” bandává tenni a Sear Blisst? Egy olyan pozícióhoz, amit például a Behemoth elfoglal, nyilván sokkal többet kellett volna szerepelni, turnézni, s vélelmezem, hogy ilyesmi nem volt a célkitűzéseid között, vagyis akkor elégedett vagy a Sear Bliss „kultstátuszával”, a minőségnek kijáró tisztelettel, amivel a világ minden táján övezik a zenekart. Jól látom?

„Igen, jól látod. Voltak persze nagyratörőbb terveink korábban, és tudom, hogy néhány rossz döntés vagy zenekari változás visszavetett minket ebben, de semmi okunk ezen bánkódni. Soha egy percre nem állt le a banda, mindig alkottunk és folyamatosan kerestük az utat. Ami pedig a legfontosabb, hogy több mint harminc év után sem lankadt a lelkesedés, az alkotási vágy. Úgyhogy én elégedett vagyok, nincs már bennem olyan, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Azt csinálom, amit már egész gyerekkorom óta szerettem volna, és az, hogy vannak emberek a világban, akik értékelig a zenénk mélységét, az mindennél többet jelent.”

Vannak olyan terveid a Sear Bliss vonatkozásában, hogy meddig akarod folytatni, vagy mindig a következő lépésre, lemezre koncentrálsz?

„Általában mindig a következő lépésre koncentrálunk, nincsenek hosszú távú kijelölt tervek. Viszont az biztos, hogy ezúttal nem akarunk sok évet várni a következő lemezig. Remélhetőleg már az év elejétől nekiállunk az alkotásnak. Most jó hullámon vagyunk, ki kell ezt használni. Arra sem gondoltam, hogy meddig akarom folytatni. A zenélést sosem szeretném abbahagyni, hiszen ez a mindenem, és amig ennyire élvezzük a dolgot, és ennyi meg nem írt, el nem mondott érzésünk van, biztosan sokáig visz még az utunk.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)