A Sapiens egy alapvetően elektronikus zenében gyökerező projekt, melyet Fodor „Fodi” Zoltán énekes (Storm The Studio, ex-Nomad/Godlam/Bedlam) és Persoczki „Perso” Gábor hangszeres (ex-Cada­veres de Tortugas/ManGod) hozott össze. Első albumuk azonban rejt nem kevés rockot is, és a komoly, fajsúlyos mondanivaló miatt is metalosok is szeretni fogják. Uzseka Norbert tette fel kérdéseit a duónak.

(Szöveg: Uzseka Norbert · Fotó: zenekari archívum)

–

Hogy lett a Sapiens?

Perso: „Fodi keresett meg az ötlettel, hogy csinálna valami mást, mint eddig, kis frissítésként, kalandozna egyet, és engem kellően elvetemültnek gondol ahhoz, hogy benne lennék egy ilyenben. És hát igaza lett, kaptam az alkalmon! Egyrészt Fodi személye miatt, mondhatni rajongóként, másrészt mindig is vonzott a stílusok keverése, nem nagyon megy a skatulyában gondolkodás és itt legálisan csaponghattam kedvemre.”

Mi volt meg előbb, a zenei koncepció, vagy az, hogy együtt akartok zenélni, lesz, ami lesz?

Fodi: „Van egy pár kedvencem, ami elüt a Storm stílusától és tudtam, hogy Perso is csípi ezeket, plusz bejönnek a saját dalai, úgyhogy feldobtam neki az ötletet, és nem kellett kétszer mondani. Elektronikus zenei projektnek indult, legalábbis az volt a terv, de aztán visszakúsztak az akusztikus hangszerek is, szóval inkább úgy mondanám, hogy volt egy kiindulópont, aztán közben alakult, hagytuk, hadd vigyen minket a zene meg a közben zajló beszélgetésünk zenéről, az életről, meg mindenről.”

P: „Egy-két dalról volt szó, aztán valahogy jött az egyik a másik után, hogy kéne még egy ilyen, ide meg illene egy olyan, így pikk-pakk pár hét alatt összeállt az anyag. A műfaj meghatározását, hogy ez meg mi a rosseb, inkább rád bíznám, Norbi, te vagy az újságíró, küzdj meg vele te. Annyit tudok segíteni, hogy közben poénkodtunk ilyen nonszensz besorolásokkal, hogy ’pozitív dark’, meg ’szomorú diszkó’, esetleg ’future retro’, vagy ’rétegpop’… Hát, ez van.”

Minthogy mindkettőtöket egyértelműen a rock/metal színtéren ismernek legjobban, ám a Sapiens egyáltalán nem metal, melyik dalokat javasolnátok a régi Bedlam- meg CDT-fanoknak, hogy hátha azok tetszenek majd?

P: „Szerintem a keserédes hangulat, a hideg, elidegenedett zenei elemek és a néhol szarkasztikus, vagy egyenesen beszólós szövegek miatt a nyitott rockereknek simán átjöhet a dolog. Távol álljon tőlem, hogy ilyen félistenekhez hasonlítsam magunkat, szóval értsétek jól, de például akinek egy Faith No More belefér, vagy NIN, vagy hasonló stíluskavalkádok akár alter/grunge-vonalon, annak ez sem lehet akadály.”

A Homo sapiens értelmes embert jelent, a borítón pedig egy mesterséges intelligencia által kreáltnak ható arc látható. Ezt hogy kell érteni?

F: „Egyfajta jövő emberét, vagy emberi jövőt próbáltunk megidézni, a gépiesebb zenéhez illően, de inkább a klasszikus sci-fi szellemében, ahogy a ’70-es, ’80-as években gondolkodtak erről. Nem mindig értünk egyet az MI használatával – bár az is csak egy eszköz –, úgy gondoltuk, hogy ide, ehhez a témához illik. Persze kapott azért egy kis utómunkát a kép, hogy így is összeolvadjon ember és gép közös műve.”

Fodi, te ugye Japánban élsz, és sajnos elég ritkán látunk itthon, szóval hogy tudtátok egyáltalán összehozni az anyagot?

F: „Ugyanúgy dolgoztunk, mint az STS-sel, megkaptam a zenéket Persótól, tettem rá éneket, és így alakítottuk. A távolság már nem ügy manapság…”

És hogy zajlottak a felvételek?

F: „A zene Persónál készült otthon, aztán nyáron Fehérváron két nap alatt rögzítettük az éneket Szösző barátunknál.”

Milyenek az eddigi visszajelzések?

P: „Őrületre nem számítottunk, eleve önszórakoztató projektről van szó, meg tisztában vagyunk vele, hogy ez ilyen két szék között a pad alá stílus, rockereknek diszkó, diszkósoknak meg túl réteg, de pont olyan emberektől kaptunk nagyon jó visszajelzéseket, akiknek adunk a véleményére, úgyhogy még pozitív meglepetések is értek minket. Akinek nem tetszik, az meg nem mondja, csak lapoz, de ez így is van rendjén. Annyi jó zene van, mindenkinek jut bőven kedvére való.”

Fodi, a dalszövegek szerintem egyenes folytatásai azoknak, amikről a két STS-lemezen énekeltél, de mindig tovább is lépsz. Érdekelne, mi mindenről szól a Sapiens-anyag?

F: „A Sapiens projekt egyik kiinduló oka az volt, hogy több szöveg gyűlt össze a Storm-anyagokhoz, és szerettem volna ezeket dalokká formálni. Az utóbbi négy évben lecsapódott tapasztalatok, kérdések lettek szavakba öntve, különböző szimbólumokkal… A világ és én is benne egy felgyorsult módon változunk, és ezeket próbálom megörökíteni így vagy úgy, szem előtt tartva, hogy esetleg mások ugyanezeken a dolgokon gondolkodnak vagy mennek éppen keresztül a saját életükben.”

Érdekes, hogy a ’80-as években gyökerező zenével, sok gépi effekttel, retro-futurisztikus hangzásokkal énekeltek arról a jelenről, ami máris messze meghaladta a ’80-as években elképzelt jövőt… Mi van most? Mi lesz a Homo sapiensszel?

F: „Első körben szerintem meg kell kérdeznünk önmagunkat, kik vagyunk, és ha az megvan, onnan könnyebb minden. Nagy félreértése az emberiségnek érzésem szerint, hogy azt gondoljuk, mi külön állunk a környezetünktől, megpróbáljuk uralni, miközben szerves részei vagyunk. Egymástól függünk egy módon. Szintén emberi kapcsolatainkban inkább a közös pontokat kellene hangsúlyozni a különbözőség helyett. Szerintem mindenki tisztában van vele, mik a helyes dolgok az életben, de úgy gondolják, ha másoknak meg lehet szegni látszólag következmények nélkül ezeket a szabályokat, akkor nekem is jogom van hozzá. De ez csak erősíti a paranoiát a világban. Például, ha békét szeretnénk, akkor békésnek kell lennünk belül, dühből nem lehet békés világot teremteni.”

P: „Ne tévesszen meg a sok modern kütyü, az ember társadalmilag, viselkedésileg kb. ugyanott tart, mint pár száz vagy ezer éve. Nincsenek boszorkányperek, meg nyilvános kivégzések, legalábbis errefelé, de igény az lenne rá… Ugyanazok a törzsekben gondolkodó ősemberek vagyunk, és ezt nemhogy gyengítené a modern technika, hanem inkább erősíteni látszik, de legalábbis közeledés nincs a láthatáron sem. Annyi, hogy nem kőbaltával ütjük a szomszéd törzset, hanem új eszközöket kaptunk hozzá. A motivációnk ugyanaz. Mindenesetre a társadalmi fejlődéshez a személyes fejlődésen át vezet az út, de az ősi ösztöneink uralása egyelőre túl nehéz feladatnak bizonyul. Elég megnézni, hogyan fordul ki önmagából, vagy inkább pont mutatkozik meg igazi valójában, aki egy kis hatalomhoz jut. Hogy mi lesz ebből, az meg kb. kötéltánc egy cérnaszálon.”

Nagy siker volt Magyarországon is egy Sapiens című könyv, Yuval Noah Harari műve, mely az emberiség rövid történetét meséli el. Van köze a zenekarotoknak ehhez?

F: „Igen. Miután eldöntöttük, hogy együtt csinálunk pár számot, az egyik első beszélgetésünk alkalmával szóba került Harari műve, és utána írtam a Persónak, hogy nevezzük Sapiensnek a projektet. Aztán az is maradt.

P: „Az a könyv is egyfajta tény alapú, de mégis fikció arról, hogy akár úgy is történhettek a dolgok, illetve, hogy hogyan tovább, ezért abszolút illett a sci-fi témánkba. Az ezt követő könyve, a Homo Deus pláne, de a Deus nevet használni talán kissé túlzás lett volna, khm…”

Ezen túl is felmerül egy csomó irodalmi utalás a szövegekben, egy Philip K. Dick-könyv címe meg egyenest dalcímben köszön vissza. Meséljetek ezekről, vagyis, hogy mi ilyesmik hatottak az anyagra.

F: „Ha hallok, olvasok valamit, ami valamilyen szinten beindít egy témát, vagy passzol ahhoz, amin éppen gondolkodom, akkor általában belekerül a készülő szövegekbe. A covid alatt rengeteget olvastam, PKD szinte összes műve megfordult a kezemben akkoriban.”

PKD nekem is nagy kedvencem, igazi látnok volt, de már ’82-ben elhunyt. Szóval érdekelne, hogy mondjuk a mai irodalomban, vagy más, kortárs művészetben van-e olyasmi, ami hat rátok, amivel párhuzamba vonható a Sapiens?

P: „Inkább a sci-fi klasszikusokra fókuszáltunk, ez is hamar a koncepció része lett. Asimovtól a Szárnyas fejvadászig. Meg a – hívjuk így – keleti gondolkodók örökérvényű meglátásai bukkannak fel itt-ott, nem annyira szándékosan, egyszerűen azért, mert hasonlóan látjuk a dolgokat.”

A Csak a felhők című dalban azért olyan idézet van, ami még engem is meglepett: Szenes Iván Orchideák című dalszövegére utalsz két helyen is. Az hogy jött?

F: „Talán a borító miatt poénkodtunk a Lila orchi­deák­kal. Aztán kíváncsiságból végighallgattam, hogy mai füllel mit mutat, és megfogott a tisztasága, az akkori kor ártatlanabb szelleme. Aztán azon kiindulva próbáltam egy kicsit modernebb, de ugyanannyira romantikus dolgot írni.”

.
A Mexikói patthelyzet dalhoz animációs klip készült. Mit kell tudni róla?

P: „Annyit tudok elmondani, hogy Alessel, aki ilyen animációs izékkel foglalkozik, régóta terveztünk egy közös klipszerűséget, már a szólócuccaimhoz is volt róla szó, de aztán most jött el az idő, mert ehhez a cyberkompatibilis zenéhez abszolút illik a nagy közös kedvencünk, a Szárnyas fejvadász világa. Eredetileg szöveges videó jellegben gondolkodtunk, csak szöveg nélkül (nevet) – vagyis hogy valami mozogjon a zene alatt. Dumáltunk, hogy mit lehet kihozni aránylag egyszerűen – mégse várhattuk el, hogy egyből egy Chihirót vagy Ghost in the Shellt összedobjon szabadidejében – és ez lett belőle. Amikor először küldött át képeket, leesett az állunk, mi már egyszerűbbel is beértük volna. (nevet) Aztán Ales elküldte nekem az alapanyagot, meg Fodi is vett fel hozzá, rólam is kerültek elő videók, én meg összevágtam az egészet klipnek. Remélem csinálunk majd még ilyesmit, mert nagyon bejött!”

Van remény rá, hogy koncert is legyen?

F: „Remény mindenre van!”

P: „De nem sok.”

És hogyan tovább?

P: „Ez annyira nem tudatos, alakul. Már így is túlmutat ez az egész az eredeti terven, jóval többet adott, mint gondoltam, zeneileg és emberileg is. Ha lesz kedvünk még közösen dalokat csinálni, akkor biztosan csinálunk, miért ne?”

Perso, te szólóban adtál ki zenéket az utóbbi években, mi a helyzet azzal az oldallal?

P: „Még év elején elkezdtem összerakni egy anyagot, aztán elragadott a Sapiens, és sok ötletet át is csoportosítottam oda, de két régebbi és egy új dalt hamarosan kiteszek. Az újnak az az érdekessége, hogy élő dob – vagyis dobos, a dob nem annyira él – van benne, László Jimmi, a The Joystix dobosa játszotta fel, akit régóta bele akartam rángatni valamibe, illetve Szösző rá is gitározott a végére. Most, hogy így belegondolok, úgy látszik 2024 a kooperációk éve!”

És Fodi, hogy áll a Storm The Studio? Lesz még koncert, lemez?…

F: „Idén nyáron dolgoztunk pár új nótán, a Storm egy nagyobb és ezáltal lassabb projekt, természetesen szeretnénk újabb koncerteket, dalokat csinálni.”

Tudtok adni nekem egy öt- vagy tíztételes listát olyan zenékről, amelyek hatottak a Sapiensre, és bár nem metalok, mernétek a metal felől érkező hallgatóitok figyelmébe ajánlani?

F: „Részemről a Puscifer, Crosses, Tomahawk, Turn­stile, House of Protection.”

P: „Ezeken kívül minden, ami Reznor (filmzenék és pláne a How To Destroy Angels), Billy Howerdel szólólemeze, de még ide tenném a Carpenter Brut, Gunship féle darksynth vonalat is, hangulatilag mindenképpen. Most a nyilvánvaló nagyokat, Depeche Mode, Cure, Bowie stb. nem sorolom, az alap.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)