Ugyan az a kifejezés, hogy „folk metal”, meglehetősen ambivalensen cseng, a 2014-ben alakult litván Romuvos zenéje jobb, mint amit e címke implikál. Spirits címmel a negyedik albumot adják ki a baltiak, akik, ha jók az értesüléseim, már Németországban élnek.

Azt gondolnánk, hogy a folkos metal, legalábbis annak nagyon pőre változatában, már megfőzte az összes kolbászt, kisütött minden szalonnát, megivott több drakkarnyi seritalt, s lehet, hogy így is van, hiszen a Romuvos nemcsak a szokványos folk metal-lehetőségekkel él. Sőt… Nem ismerem a három előző lemezt, de a Spirits-en hosszú idő telik el anélkül, hogy a tagok torzított hangszerekhez nyúlnának. Én nem kesergek emiatt, mert ebben a műfajban mindig nagyon sok volt a fárasztó klisé. Míg akusztikus/autentikus területeken sok a lehetőség. Talán a litvánok is ezt ismerték fel.

Amikor metallal hangszerelik a dalt, olyan a zene, mintha a Falkenbach együtt pogánykodna a Wardrunával, s mikor nincs metal, Falkenbach hiányában olyan csapatokkal kerül egy jurtába a Romuvos, mint a Wardruna, a Heilung, a Vévaki,  vagy a lengyel Lord Wind. A Fire című dal jó példa erre, melynek második felében megkezdődik a metalos csatazaj. Az énekre nagy hangsúly helyeződik egy effajta zenekarban: jók a férfikórusok, a szép, folkos dallamok, melyek a népi hangszerekkel együtt hangulatosak.

A fentiek fényében kellemes a Spirits album, bár nem mindenhol tűnik átgondoltnak. Nem ragadott magával túlzottan, azonban szemlátomást, fülhallomást élik ezt a világot, és a balti kultúra életbentartása is dicséretes.