Megalakulása húszéves jubileumát ünnepli idén hazánk egyik legismertebb és legsikeresebb rockzenekara, a Road. A 2024-es esztendő az évforduló jegyében zajlik. Tavasszal Road 20 * Akusztik & Metal név alatt ünnepi koncertsorozatot adott a Domoszlóról indult csapat, ennek első részében a már jól bejáratott tematika szerint speciális verzióban, akusztikus hangszereléssel mutatták be dalaikat. Ehhez a hangulatában és stílusában is különleges programhoz később egy kiadvány is kapcsolódott, a szeptember 20-án megjelent Akusztik Live Session című album. Az ünneplésnek azonban még nincs vége, december 6-án Az utolsó rapszódia címmel új stúdiólemezt is kiad a zenekar, az elsőt Tóth Tamással, a bandához 2021-ben csatlakozott dobossal. A 20 éves jubileumról, valamint az új albumokról Gyuricza Ferenc kérdezte ki Molnár Mátét, a Road basszusgitáros-énekesét.
(szöveg: Gyuricza Ferenc · fotó: kiadói archívum)
Nem túl gyakori, hogy egy zenekar ilyen rövid idő alatt két albummal jelentkezik, még akkor sem, ha jubileumi évet ünnepel. Az Akusztik Live Session album a húszéves turnénak köszönhető?
„Az Akusztik album története 2014-ig, a Road zenekar tízéves jubileumáig nyúlik vissza. Akkor azt találtuk ki, hogy önmagunk előzenekaraként állunk ki a színpadra, s előkapunk néhány jól ismert, a közönség által kedvelt Road-dalt, amiket átformálunk akusztikusra. De nem oly’ módon, ahogy azt már nagyon sokan megcsinálták, mi nemcsak letekerni akartuk a hangerőt és tologatni a kvinteket az akusztikus gitáron, hanem olyan szinten nyúltunk bele a dalokba, amitől teljesen új arculatot kaptak azok. Dalszerkezetileg és hangszerelést tekintve is megváltoztattuk őket. Olyan zenei stílusokra is átformáltuk, ami kívül esett a komfortzónánkon. Magunk közt el is neveztük ezeket az akusztikus változatokat mátraaljai bossanovának vagy vidéki rockabillynek, hiszen nyomokban tartalmazták azokat stílusjegyeket.
Az akusztikus műsorral persze nem az volt a célunk, hogy átlépjünk egy másik zenei világba, s azt sem akartuk, hogy f.szméregetésnek tűnjön ez az egész, hogy megmutassuk: mi mindent is el tudunk játszani gitáron, hanem egyszerűen csak jópofa dolognak tartottuk. Azt szintén elhatároztuk, hogy minden jubileumi évben, azaz ötévente újra elővesszük ezt a jubileumi programot.”
„Én már a karrierünk elején megfogalmaztam, hogy inkább megbukok egy lemezzel, vállalom, hogy nem lesz közönségkedvenc, mintsem felüljek egy vonatra, amiről aztán nem akarok leszállni.”
Aki követi a Road munkásságát, az tudja jól, hogy egy kis közösségből, kevesebb, mint kétezerfős mátraaljai faluból indultatok. Klasszikus képzettség híján autodidakta módon tanultatok zenélni. Szülhette ezt az akusztikus programot a bizonyítási kényszer?
„Én inkább úgy fogalmaznék hogy bizonyítási vágy. Ennek is megvan a maga oka, hiszen amikor elkezdtünk zenélni, rögtön elkönyveltek bennünket egy újabb Tankcsapda-kópiának. Azzal nincs bajom, ha egy népszerű zenekarhoz hasonlítanak, mert így tudja a közönség, hogy ettől az új zenekartól is valami hasonlóra számíthat, de a mi esetünkben ez egy pejoratív, lesajnáló jelzőnek tűnt. Emiatt ez a bizonyítási vágy tehát már rögtön a karrierünk kezdetén bennünk volt, meg akartuk mutatni, hogy nem a 24. Tankcsapda vagyunk. Tiszteljük őket, szeretjük a Tankcsapdát, de a Road egy másik úton jár, mint ők. Mi egy kísérletezős zenekar vagyunk. Én már a karrierünk elején megfogalmaztam, hogy inkább megbukok egy lemezzel, vállalom, hogy nem lesz közönségkedvenc, mintsem felüljek egy vonatra, amiről aztán nem akarok leszállni. Szeretem az AC/DC zenekart, ahogy sokmillió ember a világon. Maximális tisztelettel vagyok irántuk, de képtelen lennék arra, hogy Domoszlóról a Balatonra utazva egész úton őket hallgassam.”
Már a 2014-es akusztik programnak is volt sikere, a 2019-es turnéra azonban még több pozitív visszajelzés érkezett. Akkor még nem gondoltatok rá, hogy annak a koncertsorozatnak a felvételeiből készüljön egy kiadvány?
„A pozitív visszacsatolásokat hozzánk is elértek, de azért tegyük tisztába: a Road-rajongók jókora része az ’engedjük ki a gőzt’ vagy ’rúgjuk ki a ház oldalát’ élményre vágyott. Ők inkább elfogadóak, elnézőek voltak az akusztikus anyagunk kapcsán. Kulturáltan végighallgatták a műsort, de kevésbé élték azt a fajta művészetet. Az akusztik program inkább a más beállítottságú, más szegmensből érkező nézőket fogta meg.
A húszéves jubileumon, ez év tavaszán azonban már láttuk: olyan szinten összeállt a történet, hogy valóban megérdemelne egy teljes lemezt. Ezért a turné befejezését követően, májusban, amikor még mindannyiunkban elevenen élt az élmény, bevonultunk a Sounday Stúdióba, és Vastag Gábor vezényletével fél nap alatt feljátszottuk a tizenegy dalt. Élőben rögzítettük az Akusztik Live Session album anyagát, minden egyes dalt háromszor egymás után eljátszva, hiszen egy videós stáb is dolgozott a helyszínen.”
Ez a tehát amolyan most vagy soha döntés volt?
„Bennem inkább az merült fel, hogy szolgáltassunk igazságot ennek a műsornak. 2024 tavaszára már nagyon jól összeállt a program, éreztük belülről is azt a rezgést, akit ezek az átdolgozások idéztek elő bennünk és a közönségünkben, s meg is érett annyira az anyag, hogy már nem kellett görcsölnünk a koncertek során.”
Az Akusztik Live Sessiont néhány hónappal egy újabb kiadvány követi, egy új dalokat tartalmazó nagylemez, amely december 6-án jelenik meg. Ez lesz az első stúdióalbum Tóth Tamás dobossal, s azt ígéritek, hogy az eddigi legbátrabb, legváltozatosabb Road-albummal jelentkeztek…
„Az egészet indítsuk el onnan, hogy ami 2021. márciusában történt, Szabó Erik kiválása borzasztó nagy törést okozott mindannyiunkban. Én egy érzelgős típusú ember vagyok, ezért az újraindulás nagyon sok kérdőjelet felvonultató történet volt számomra. A Road zenekarban a dalírás folyamata mindig úgy működött, hogy addig dolgoztunk egy témán, amíg mindenki rá nem bólintott. Az új dobosunk, Tóth Tamás nagyon hamar beilleszkedett, nagyszerű érzés volt vele együtt zenélni, de azt nem tudtuk, hogy a dalszerzés is működik-e majd vele. Ezért eldöntöttük, hogy az új albumot mindenféle görcsösség és határidő nélkül írjuk meg.”
Mikor kezdtétek el a kreatív munkát?
„Az első dalírós próbák 2022 őszén tartottuk, tehát másfél év telt el, mire azt éreztük, mi lenne, ha kipróbálnánk magunkat ezen a fronton is. Az volt a cél, hogy három hónap alatt rakjunk össze két olyan dalt, amiket 2023 év elején klip formájában megmutatunk. Ehhez képest három dal született, ebből kettő szöveggel, egy pedig anélkül. Már az első ötletelések során furcsa energiák szabadultak fel. Éreztük egymás sodrását, ezért viszonylag gyorsan és hatékonyan tudunk dalokat írni. Volt egy-két dal, ami ripsz-ropsz kicsúszott, de olyan témák is akadtak, amikről azt éreztük, hogy van még bennük valami, ezért tovább dolgoztunk rajtuk. A dalírás így 2024 nyarának végén, szeptember elején ért véget. Olyan izgalmas helyzet állt elő, hogy miközben készültünk az Akusztik Live Session megjelenésére, annak ügyeit intézetük, még mindig az új album dalain dolgoztunk.”
Melyik dal igényelte a legtöbb törődést?
„A címadó, vagyis Az utolsó rapszódia. Ott volt azok közt, amelyeket először kezdtünk el kidolgozni, de 2022 őszén még nem készült hozzá szöveg. Már akkor éreztem, hogy az életem legfontosabb dala lesz, amit aztán a szöveg megerősített. Az utolsó rapszódia a leghosszabb ideig készült, és egyben a leghosszabb száma a Road zenekarnak, ahogy az én életemnek is. A mi mércénkkel nézve egy összetett, komplex dal. Több rétegből álló, hullámzó, rapszodikus történet. Egy igazán monumentális mű. Ezért is mertük a rapszódia címet adni neki.
A szövegében is mélyebb gondolat jelenik meg, ezért bátorkodtam olyan irányba nyúlni, amit korábban még soha nem tettem, magasztos költemények részleteit használom fel benne. Mindig féltem attól, hogy verseket zenésítsünk meg, hiszen nagyon sok rossz példát láttunk már erre, s itt nem Földes Hobo László nagyszerű József Attila előadásaira gondolok. Mindig féltem attól, hogy tudom-e megfelelően interpretálni ezeket a magasztos költeményeket, megtalálom-e a méltó helyét, idejét, vagy tempóját a dalban. Az utolsó rapszódiánál úgy érzem, sikerült. Három konkrét versrészlet mellett Petőfi egyik költeményének a gondolata kíséri végig a dal lényegét.”
„Itt és most megnyugtatok mindenkit, hogy szeretnénk még további dalokat írni.”
Véleményed szerint Az utolsó rapszódia albumcím hallatán hány rajongótok kapott a szívéhez?
„Nem tudom, de ha így van, az valamilyen szinten az ország lakosságának morális lelkiállapotát jellemzi. Miért kellene rögtön a legrosszabbra gondolni? Ez a jelző nem azt jelenti, hogy ez lenne az utolsó tánc, az utolsó közös munkánk, vagy az utolsó Road-album, mindössze a címadó dalra utal. Itt és most megnyugtatok mindenkit, hogy szeretnénk még további dalokat írni.”
Az új stúdióalbum december 6-án jelenik meg, ám négy dalt már ismerhet róla a közönség. Annak függvényében, amiről az imént beszéltél, felvetődik a kérdés, hogy ti is idomultatok ahhoz a trendhez, miszerint az előadók ma már inkább önálló dalokkal jelentkeznek, s ha összejön egy albumnyi mennyiség belőlük, akkor azt esetleg kiadják fizikai hanghordozón?
„Sok általunk kedvelt ifjú titán dolgozik így, és valóban, ma már ez a nemzetközi trend. Megváltoztak a lemezkészítési szokások, hiszen a zenehallgatói szokások is változtak. Ma már kevesen hallgatnak albumot, maga a CD is harminc-negyven évvel ezelőtti találmány. Ma már inkább dalok vannak, melyek online platformokon működnek. A Spotify lehetőséget teremt hogy saját magad rakd össze a playlistedet, összeválogasd azokat a dalokat, amiket hallgatni szeretnél. Nekünk nincs ellenünkre, ha egy fiatal lejátszási listáján ott található egy Azahriah-, egy Desh- és egy Pogány Induló-dal, s mellette ott van egy Road-szám is, ami tetszik neki. Sőt, az lenne a cél, hogy minden lejátszási listán szerepeljen egy Road-dal. Mindenkién az, ami közel áll hozzá, s ami tetszik neki.
Az új albumot két éven át írogattuk, korábban még soha nem csináltunk ilyet. Az első szám, ami megjelent, az Őrző szemek volt, azt követte a Térfélcsere, majd a Tévút, néhány napja pedig az Élj a mának. Hangulatukban és stílusukban is nagyon eltérőek egymástól, de ez egy merész, erős, sokszínű és minden eddiginél bátrabb album lesz. Frissek szeretnénk maradni, és hitelesek. Tudjuk jól, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, de megérintenek bennünket az új trendek is.”
Az online platformok mellett azért fizikai formátumban is kapható lesz az új album, ugye?
„Készül belőle digipak CD változat, ami kapható lesz majd az újságárusoknál is, egy magazinmelléklettel kiegészítve. A kiadó megjelenteti az albumot pendrive-on és vinylen. Meg is lepődtem azon, hogy az előrendelési adatok alapján milyen nagy érdeklődés mutatkozik a vinyl változat iránt, miközben az egy macerás platform. Helyet foglal a polcon, körülményes meghallgatni, sérülékeny, de úgy látszik, mindennek megvan a maga helye, a Spotify playlisten elérhető zenefájloknak éppúgy, mint a vinyl albumoknak. Már működik az előrendelés, aki él ezzel a lehetőséggel, az a hivatalos megjelenést megelőző napon, december 5-én kézbe veheti az új albumot.
A jubileumi év zárásaként egy további nagy attrakcióra is készültök, december 28-án a Papp László Budapest Sportaréna színpadán adtok koncertet.
„Igen, ilyet sem csináltunk eddig még, de ebben benne van az elmúlt húsz év munkája, energiája. Szerintem borzasztó nagy teljesítmény, hogy egy kétezer főt sem számláló faluból indulva olyan koncerttermeket, nyári fesztiválhelyszíneket töltünk meg, ahol a jelenlévők száma többszörösét teszi ki Domoszló lakosságának. Nem tudom elég sokszor megismételni, hogy milyen hálásak vagyunk a sorsunknak, az Istennek és a szüleinknek, hogy húsz év után ott tarthatunk, ahol. Tényleg elképesztően sok energiát tettünk bele, de a csillagoknak is együtt kellett állniuk ahhoz, hogy ez sikerüljön.”
–
(Az interjú eredetileg a novemberi digitális különszámunkban jelent meg.)
