Dave Mustaine megerősítette, hogy a Megadeth utolsó albumán szerepelni fog a Ride The Lightning című szerzemény is, amely eredetileg a Metallica 1984-es nagylemezének címadójaként szolgált, és amelynek ő az egyik társszerzője.
„Nem igazán akartam megcsinálni a saját verziómat. Azt hiszem, mindannyian szerettük volna, ha bizonyos módon alakulnak a dolgok – de számomra ez sokkal többről szólt, mint arról, hogyan sikerül egy dal. Ez a tiszteletről szólt. A szándékaink tiszták voltak. Semmi okom nem volt arra, hogy azt mondjam: ‘Hé, haver, ez a 40 éve tartó dolog, hogy soha nem turnéztok velem… majd ettől a daltól minden megváltozik.’ Szó sem volt erről. Sokkal inkább arról van szó, hogy ez az én életem további iránya. Olyan dolgokat akarok csinálni, amelyek méltóságteljesek. És szerintem olyasmit tenni, amivel tisztelettel adózunk annak az embernek, aki… hát, utálom ezt kimondani, mert annyira rohadtul nagyképűen hangzik, de a Metallica gitárjátéka megváltoztatta a világot. Szóval, az új albumra felvettük a Ride The Lightning dalt, és ennek az volt az oka, hogy nyilvánvalóan én is sokat segítettem a megírásában. Amikor Jamesszel dolgoztunk rajta, rájöttem, hogy ő már akkor is, amikor elkezdett gitározni, milyen jó gitáros volt. És azt gondoltam, hogy nagyon klassz lenne bezárni a kört, hogy tiszteletet mutassak, hogy eljátszhassam a dalokat, amelyeket a Metallicával írtam, és hogy tisztelegjek a barátságunk előtt, még akkor is, ha az évek során, amikor nem feltétlenül voltunk jó viszonyban, az érzelmeink miatt megromlott és tönkrement. De egy dolog mindig megmaradt bennem: mindig hatalmas tiszteletet éreztem James gitárjátéka és Lars dalírása iránt. Szóval, nagyon klassz volt ezt megcsinálni és felvenni az albumra. Egy kicsit felgyorsítottuk, és kicsit játszottunk a szólóval, Teemu és én egymásnak passzolgattuk. Szóval lehet, hogy hallani fogtok egy kis különbséget a tempóban, és persze én is másképp énekelek, mint James. De ismétlem, ez arról szólt, hogy bezáruljon a kör, és megmutassuk, hogy James és én, mint gitárosok, hogyan változtattuk meg a világot.”
***
Mike Muir-t, a Suicidal Tendencies frontemberét arra kérték, nevezzen meg egy dolgot, ami a zenekar 45 éves fennállása során mindig ugyanaz maradt:
„Mindig azt szoktam mondani, hogy ez lehet az utolsó koncert, ez lehet az utolsó turné. És mielőtt bármibe is beleegyeznék – talán nincs jobb szó rá –, elég ’harcias’ vagyok ebben a kérdésben: nem fogok olyat csinálni, amit nem akarok. És ez nem valami gyerekes makacsság. Ez egyáltalán nem az. Annyiszor hallottam már, hogy ’ez hatalmas lehetőség, emberek milliói örülnének neki’. Én meg erre azt mondom: ’Nos, nem szeretnék az útjukba állni! Hadd csinálják ők!’. Azt hiszem, eljön az a pillanat… mert szerencsére még tudok mozogni, de el fog jönni az idő, amikor már csak a hintaszékben ülök, és az ringatózik előre-hátra, nekem meg csak az elmém marad. És akkor újra lehet értékelni az életet, és jönnek a hatalmas megbánások, mert nincs újrakezdés, nincs időgép. Apám mindig azt mondta: ’A megbánás örökké tart. Gondolkozz, mielőtt cselekszel.’ Ez egy olyan filozófia, amelyet mindig is igyekeztem követni, és ez nyilvánvalóan sokkal épeszűbbé tett, mint amilyen egyébként lennék. Szerencsés vagyok emiatt.”
A Helloween egykori gitárosa, Roland Grapow megosztott néhány friss információt a Masterplan új albumáról, a Metalmorphosis-ról, amely várhatóan 2026 elején jelenik meg a Frontiers Musicnál.
„Nagyon izgalmas. Mint sokan tudjátok, az albumunk már elkészült, és néhányan már közzé is tették a borítót, pedig még nem is lenne szabad. Igaz, hogy elkészült, de nem kellene hivatalosan közzétenni. Esetleg egy, kettő, három hét múlva, vagy ilyesmi. Ma hat órakor beszélnem kell a Frontiers Recordsszal, most fejeztem be a maszterelést, holnap pedig már turnéra indulunk, repülünk Brazíliába. Mondhatom, nagyon izgalmas az egész. Szeptemberben három videót forgattunk. Volt egy metalos hajóutunk. Közben rengeteg koncertet adtunk. Szóval, valahogy így: stúdió, koncert, koncert, koncert. Örülök, hogy végre befejeztük a Masterplan stúdiómunkálatait. Sok évbe telt. A lemez címe kicsit hasonlít a gondolkodásmódomhoz, hiszen újfent több metalos hatás fedezhető fel, mondhatni, visszatértünk a gyökerekhez. Továbbra is vannak progresszív elemek, meg Masterplan-os elemek. Úgy mondanám, hogy nincs olyan sok popdal. Ez az én ízlésemet tükrözi. Persze, lehet, hogy tévedek. De továbbra is minden dalban jól kombinálódnak a szép dallamok.”
***
A Cro-Mags alapító bőgős/énekese, Harley Flanagan beszélt a Harley Flanagan: Wired For Chaos című dokumentumfilmről, amely az ő viharos életét és túlélési harcait mutatja be. Arra a kérdésre, hogy a gyermekkorát és tinédzseréveit végig kísérő elhanyagoltság, szexuális bántalmazás, valamint a drogok, az erőszak és a poszttraumás stressz szindróma hatással voltak-e a zenekarának hangzására, ő így válaszolt:
„Nem tudom, haver, mert az életem most kurvára jó, azt kell mondanom, és a legjobb zenéimet készítem. De nem tudom az egyiket a másikból kiiktatni, mert még mindig megvannak azok a tapasztalataim. Lehet, hogy most már nem pontosan ugyanazokkal a nehézségekkel küzdök az életemben. Mindazonáltal még mindig ugyanazokkal a tapasztalatokkal küzdök. Még mindig visszhangoznak a fejemben… miközben próbálok előrehaladni az életben. Mert, őszintén szólva, amikor PTSD-d van, néha a békés környezet szinte nagyobb kínzás, mint a káosz, mert a káoszban érzed, hogy ’ez az én komfortzónám. Harcolok vagy menekülök.’ Amikor nincs harcolás vagy menekülés, az elméd egy olyan helyre siet, ahol létrehozhatja azt. Szóval néha a nyugalom nehezebb lehet, mint a háború, ha harcban nőttél fel.”
