„A Perfect Man az én szememben tipikus bemutatkozó album volt” – tekint vissza a múltra Peter Wagner, közismertebben Peavey. Már majdnem két éve együtt az új Rage felállás, melyben a basszusgitáros/énekes két társa Manni Schmidt gitáros és Chris Efthimiadis dobos. A fent említett Perfect Man album (1988) a trió első lemeze (Rage név alatt más zenészekkel Peavey már két lemezt kiadott: Reign Of Fear 86, Execution Guaranteed 87) volt, amely – bár egyeseknek idő kellett, hogy hozzászokjanak – igen meggyőző munka volt. Nemcsak hazájukban, az NSZK-ban, hanem Európa más országaiban is nevet szerzett nekik. Mi történt a Rage háza táján a Perfect Man megjelenése óta? A kérdésre a Metal Hammer dortmundi szerkesztőségében adták meg a választ a fiúk.

„Armin Sabol producer irányításával vettük fel új nagylemezünket, a Secrets In A Weird World (Egy furcsa világ titkai) címűt a berlini Skytrack stúdióban. Ellentétben a Perfect Man előmunkálataival, amikor roppant kevés idő állt rendelkezésre, ezúttal rendesen fel tudtunk készülni a stúdiómunkára. Amint elkészült a PM, azonnal nekiláttunk új dalokat írni. Közben persze turnéztunk is, majd dolgoztunk az anyagon tovább. Decemberben azután elkezdtünk négysávos demófelvételeket készíteni a próbatermünkben, ennek 20 nóta lett az eredménye. Ekkor lépett be a képbe Armin, a producer, s vele ismét két hetet ültünk a dalokon, s addig hangszerelgettük őket, amíg elégedettek nem lettünk. Ezután bementünk egy demostúdióba felvenni azokat a kiválasztott számokat, amelyeket a lemezre szántunk. Végül két hónapig dolgoztunk a Skytrack stúdióban, mire elkészült a lemez.”

A hosszú idő bizonyára kedvező volt abból a szempontból, hogy ezalatt a trió tökéletesen összeszokhatott. Ez már eleve megkülönbözteti az új lemezt elődjétől. Hogyan látjátok ezt ti? 

Peavey: „Nyilvánvaló, hogy a SIAWW nem alapvetően más, mint a PM volt, csupán egy új banda második albuma. A dalok érettebbek és lazábbak. Ezúttal több időt fordíthattunk a részletekre, nem kellett kapkodnunk.”

Hosszabb felkészülés ide, több együttlét oda, az új számok nagy része ismét szinte kizárólag Peavey szerzeménye, pedig ő is remélte korábban, hogy legalább Manni, a gitáros jobban hozzájárul a dalszerzéshez egyúttal.

Peavey: „Ez sajnos nem jött be! Haha! Alapjában véve még több zenét szereztem, mint a PM esetében. Igazán nem arról van szó, hogy a saját dalaimat erőltetem a lemezre, ellenkezőleg: szeretném, ha a többiektől is érkezne valami.”

Manni: „Peaveyvel az a ‘baj’, hogy úgy jönnek elő belőle a dalok, mintha puskából lőnék ki, és rögtön kész, kompakt formában. Gyakorlatilag semmit nem lehet, nem kell hozzátenni már. Nekem jobb nótákat kellene hoznom, mint az övéi, ez pedig nem megy. A legtöbb ötlet olyankor jön, amikor az ember a legkevésbé számít rá, például autóvezetés vagy séta közben. Ilyenkor azonnal fel kellene jegyezni. Vannak olyanok, akik leülnek a házi stúdiójukban és erőlködnek, hogy jöjjön valamilyen ötlet. Szerintem az ilyesmiből csak erőltetett szemét lesz.”

Peavey: „Ha csak ülsz és vársz, abból nem lesz semmi. Klasszikus gitáron játszom és a legtöbb ötlet gitározás közben jön. Amikor egy dallam beugrik, felkapom a gitárt, kidolgozom és felveszem.”

A fiúk zenéjében egyébként nem annyira a technikai finomságok, hanem sokkal inkább a jó dalszerkezetek játsszák a főszerepet, s ez valószínűleg a legtöbb hallgató számára fontosabb is… 

Peavey: „Korábban előfordult, hogy egyes részeket csak azért játszottunk, hogy megmutassuk, milyen komplex dolgokat is tudunk. Ezeket mindig erőltetettnek éreztem. Ha egy nehezebb rész kívánkozik a nótába, akkor persze be kell tenni, de nem pusztán azért, hogy fitogtassuk a technikánkat. A PM készítésekor, ahogy egy ötlet bekattant, rögtön új dalt csináltunk belőle, ezért is lettek a dalok annyira rövidek. Ezúttal nem kényszerített minket semmi, volt bőven időnk. Több ötletet is felhasználhattunk egy dalon belül, volt lehetőségünk játszadozni, kisérletezgetni. A technikásságot azért sem tartom olyan borzasztó fontosnak, mert szerintem a közönség nagy része nem tud vele mit kezdeni. Maguktól is adódnak nehezebb feladatok, felesleges direkt gyártani őket.”

Egy problémával kell még a Rage-nek sokáig szembenéznie. Ugyanis semmilyen skatulyába nem lehet őket bepasszírozni. Ezért persze nem is könnyen találnak olyan bandákat, akikkel szívesen turnéznának. Így például a tavalyi turné a Risk és a Sabbat társaságában sem könyvelhető el egyértelmű sikerként…

Peavey: „Az egyetlen lehetőségünk, hogy hosszú évek kitartó munkájával kialakítsunk egy saját rajongótábort, amely minden lemez után egyre nő, míg végül saját turnéra mehetünk. A Sabbat/Risk körút nem volt túl sikeres kísérlet. Olyan két thrash bandával játszani, akik maguk sem ismertek, nem túl okos dolog. Sajnos, még a plakátok is inkább mosópor-, mint turnéreklámnak látszottak.” 

Azért ez még nem riaszt vissza titeket a koncertezéstől, ugye? 

Manni: „Semmiképp, már jár is az agyunk, hogy mit csináljunk. Jó lenne valamilyen nagyobb banda előtt bemelegíteni, de semmiképp ne thrash legyen. A Rage nem thrash banda és nem is akarunk thrash közönséget a koncertjeinken. Egy Metal Church turné például ideális lehetne számunkra, de mondjuk egy WASP már nem. Modern HM-t játszunk, nem thrasht és nem kommersz zenét. Az első lemezre a Noise direkt a gyorsabb, a thrashhez közelebb álló dalokat válogatta fel, így került fel például a Machinery vagy a Deceiver. Thrash bandát akartak belőlünk is csinálni. Az a baj, hogy egy csomó ember elvből nem hajlandó meghallgatni a zenét, ha meghallja, hogy ez thrash. Másrészről pedig a koncertekre eljönnek a thrasherek és ők is csalódnak, mert mi nem azért játszunk, hogy minél többen feljöhessenek a színpadra és ott ugráljanak. Az a baj, hogy pár zenekar a siker érdekében kiszolgálja ezeket az embereket és csak későn fognak rádöbbenni, hogy az ugrálókat egyáltalán nem érdekli a zene, csak saját maguk. Mi mindennap próbálunk, még azokat a részeket is tudjuk, ahol a közönség fog ‘hej-hej’-ezni. Persze a próbateremben állni és odaképzelni a közönséget nagyon kevés…”

(Andrea Nieradzik)

x

Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 7 (1989/7) – TARTALOM
HAVI METAL – Év végi összegzés
BON JOVI – Szelíd motoros
KING DIAMOND – A mi kis karácsonyi ajándékunk
SÚGD MEG NEKÜNK – Az örökké terjeszkedő rovat
FORRÓ DRÓT – Botrány botrány hátán
TÜZESVÍZ – Második otthonunk a mulató
HANGPRÓBA – Közepes eresztés
SOKKOLÓ KORONGOK – SDI, Darkness, FM, Gorky Park stb.
NASTY SAVAGE – Ronnie lomtalanít
GUNS N’ ROSES – Forradalom az USA-ban?
PA – A koncerterősítés anatómiája
LA GUNS – Hollywood tűz alatt
SODOM – ‘Intellektuális metal’
VAIN – US Davy
GANG GREEN – „Sörivó vagyok”
SZPONZORÁLÁS – Pénz a zenéléshez
ÉLŐ FÉM – Mindenhol Marilyn
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy, de még nem annyira!
FORDÍTÁS – Sweet Slash o’mine
DEMONSTRÁCIÓ – Az utánpótlás-válogatott
GITÁRMÁNIA – A rovatok rovata
SZEKERES TAMÁS – A gitár mániákusa
AEROSMITH – Mi az a dulcimer?
SAJÁT SZAVAIVAL – BONFIRE – Claus kiönti a lelkét
RAGE – Peavey titkai
MSG – De hová tűnt Michael úr?
ANVIL – Múltunk és jelenünk

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw007/

SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/