Alaposan felpörgette a ritmust az immár több mint negyvenéves múltra visszatekintő Rage, hiszen a több mint 85 perc zenét tartalmazó, s ezért akár grandiózusnak is tekinthető 2024-es Afterlifelines dupla nagylemez kiadása után másfél évvel újabb albummal jelentkezett a basszusgitáros-énekes Peter Wagner, alias Peavey által vezetett trió. Gyuricza Tamás Marcell az A New World Rising megjelenése kapcsán – a zenekart 1983-ban még Avenger néven létrehozó – Peavey-vel beszélgetett.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum
–
Szinte még fel sem ocsúdtunk az Afterlifelines tavalyi megjelenéséből, s máris itt az új nagylemez. Azt gondolná az ember, hogy egy húszt dalt tartalmazó dupla albummal teljesen kiírtátok magatokat, ám ehhez képest futószalagon szállítjátok az új ötleteket. Honnan ez a rengeteg energia és kreativitás, ami ilyen gyorsan új dalokat eredményezett?
„Gyakran hallom ezt a kérdést manapság, 18 hónappal a dupla album után. Nem is tudom, mit kellene mondanom erről. Talán azt, hogy nagyon jó az összhang a zenekarban, a zeneszerzés terén is kifejezetten jól tudunk együttműködni. Főleg Jean (Bormann), a gitárosunk és én. Tökéletes párost alkotunk, mindketten inspiráljuk a másikat, nyomjuk előre egymást új ötletekkel. Az A New World Rising a harmadik olyan albumunk, amit vele készítettünk. Jean már az első pillanattól kezdve tökéletesen illett közénk. Rögtön felismertük, hogy nagyon jó gitáros, és egyben nagyszerű ember is. Számomra tökéletes partner, akivel nagyon jól tudok együtt dolgozni, s emellett nagyon jó lélek. Ugyanonnan származunk, ő is észak-rajna-vesztfáliai, akárcsak én és Lucky (Vassilios Maniatopoulos, a Rage dobosa), talán ezért értjük meg egymást ilyen jól. Szinte érezzük egymás gondolatát, amikor dalokat írunk.
Az viszont egyáltalán nem volt terv, hogy az Afterlifelines után ilyen hamar kiadunk egy új albumot, de nagyon gyorsan megszületett 14 új dalunk. Ezeket minden előzetes szándék nélkül raktuk össze, egyszerűen kiráztuk őket magunkból. Aztán felhívott bennünket egy filmrendező, Michael „Bully” Herbig, aki elég híres itt, Németországban. Elmondta, hogy egy új filmen dolgozik, amihez szeretne tőlünk egy dalt, a Welcome to the Other Side albumon szereplő Straight to Hell újrafelvett változatát. Úgy voltunk vele, ha már kijön ez a film, amiben hallható lesz egy dalunk, miért ne használnák ki ezt a lehetőséget, hogy egy kicsit promotáljuk vele saját magunkat is. Ezért jelent meg most az A New World Rising, s nem csak egy év múlva. Ha nincs ez a felkérés a filmhez, akkor valószínűleg csak 2026-ban jelentkezünk új albummal.”
Ezek szerint az új album összes dala az Afterlifelines megjelenése után született?
„A Straight to Hell 2025-ös verzióját leszámítva mindegyik teljesen új dal, vadonatúj ötlet. Nagyon elkapott bennünket egy kreatív hullám, és még mindig benne vagyunk ebben a folyamban. Képzeld el, már van négy olyan új dalunk, amiket egy következő nagylemezhez tudunk majd használni. Nagyon jó formában van a zenekar, nagyon szeretünk egymással dolgozni és dalokat írni, szóval csak kihasználjuk a pillanatot.”
A Jeannal írt dalok nagyon jól illenek a Rage stílusához. Elvárás volt a részedről vele szemben, hogy vegye figyelembe a Rage múltját?
„Ez nem kérdés, egyszerűen muszáj így lennie. Nem hagyhatom, hogy a Rage zenei világától idegen dalok szülessenek, de azt is el kell mondanom, hogy maximális tiszteletemet élvezi minden egyes zenész, akivel együtt dolgozom. Ez így volt a múltban is, és így van most is. Valamennyiüknek szabad kezet engedtem a dalírás során. Jean tehát hozhat bármilyen ötletet, ami csak felmerül benne. Hülyeség lenne a részemről nem kihasználni a benne rejlő kreativitást, de a daloknak muszáj illeszkedniük a Rage stílusához és a múltjához is. Ha tehát egyszer azzal állna elő valaki, hogy írt egy jazzes dalt a Rage számára, azt biztosan nem menne át a szűrőmön. Nem hinném, hogy lenne olyan ember, aki jazzt szeretne hallani a Rage zenekartól.” (nevet)
Az Afterlifelines egy disztópikus album volt, az A New World Rising viszont már pozitív üzenetet hordoz magában. Jól érzem?
„Igen. Az utolsó három albumot úgy fogd fel, mint trilógiát. A történet a Resurrection Day-jel kezdődött. Azon az albumon az emberiség történelméről kezdtem el beszélni. Egy tízezer évvel ezelőtti időszaktól, az új kőkorszaktól kezdődően egészen napjainkig. Mondhatnám úgy is, hogy az ítéletnapig. Aztán jött az Afterlifelines, ami egy apokalipszis utáni napokról szólt. Hogy milyen az, amikor a világ összeomlik, amikor minden a mélybe süllyed. Most pedig itt van az A New World Rising, amivel abbéli reményünknek adunk hangot, hogy tudnánk egy jobb jövőt, egy élhetőbb világot is teremteni önmagunknak. Nem olyat, mint ami felé most tartunk, hiszen egyre jobban elhidegülünk és elkülönülünk egymástól, mintha nem ugyanolyan emberek lennének ők is, mint mi. Igyekeztem egyfajta pozitív jövőképet felfesteni. Arról énekelek, hogy mire kellene törekednünk annak érdekében, hogy jobb világot teremtsünk önmagunknak.”
Ezt üzenetnek is szánod a jelenlegi társadalom számára?
„Igen, pontosan úgy, ahogy mondod. Azt üzenem mindenkinek, hogy egy új világ fog születni a régi hamvaiból, s hiszem, hogy jobb lesz, mint a jelenlegi. Biztos vagyok benne, hogy ami egyszer lefelé megy, az előbb-utóbb újra felemelkedik.”
Ezt a pozitív életérzést zeneileg is igyekeztél kifejezni?
„Kellemesen érintene, ha ezt hallanád ki belőle. Szerintem nagyon frissnek hat a zenénk, ami talán azért is van, mert minden sérelmemet, minden bánatomat magam mögött hagytam. Két éve volt a Rage megalakulásának negyvenéves jubileumra, s erre az alkalomra megjelentettem egy könyvet. Soundchaser a címe. Összefoglaltam benne a zenekar történetét, valamint a saját eddigi életemet is. Amikor ezzel foglalkoztam, és visszatekintettem a múltba, újra átgondoltam, hogy vajon mi miért történt. Rájöttem, hogy én mindig a mának éltem, s a tegnap soha, semmilyen döntésemet nem befolyásolta. Mindig csak az új kihívásokat kerestem, mindig előre tekintettem, és nagyon remélem, hogy ez az érzés visszatükröződik az új dalaimból is. Én úgy gondolom, hogy az A New World Rising albumnak van egy friss érzete, egy nyitott hangulata.”
Bennem két dolog is megragadt az album kapcsán. Az egyik a dalok változatossága, a másik, hogy újra felerősödött a zenétekben a thrash, ami mindig ott volt a hatásaitok közt. Egyetértesz ezekkel a megállapításokkal?
„Igen, igen. Azt nem merném állítani, hogy az A New World Rising a legváltozatosabb Rage-album, ami valaha is készült, de zeneileg nagyon sokszínű. Jean egy csomó újítással élt, egészen új megoldásokat hozott. Olyan harmóniákat, amiket eddig még nem használtunk. Én pedig ismét felerősítettem a progresszív oldalamat, s persze visszahoztuk a thrasht is, például az Innovation elején. Ez egy olyan dolog, ami régóta ott szunnyadt a zenekarban, s mivel most azt éreztük, hogy itt helye lenne, ezért újra feltámasztottuk. A Rage mindig is olyan zenekar volt, ami törekedett a változatosságra, ez az album jól illik az eddigi munkásságunkhoz.”
A szimfonikus vagy nagyzenekari hatásokat viszont végleg elhagytátok?
„Azt nem mondanám, hogy elhagytuk, csak most nem használtuk őket. Amikor megírtuk a dalokat, nem volt semmilyen előzetes koncepciónk, egyszerűen csak megszülettek. Mivel a dalírás abszolút természetes folyamat volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a dalok nyers erejét, hiszen ezáltal tudjuk a legjobban érzékeltetni azt a hangulatot, ami a kreatív munkát jellemezte. Egyáltalán nem éreztük azt, hogy kórusok vagy szimfonikus tónusok passzolnának hozzájuk. Nem mondom azt, hogy soha többé nem tér vissza az a korszak, hiszen ha úgy látjuk jónak, akkor fogjunk még használni a nagyzenekari hangzást, de ehhez az albumhoz most nem láttuk értelmét.”
A szimfonikus hatásokat sokan a korábbi gitárosotokhoz, Victor Smolskihoz kötötték. Ezek szerint tehát nem ő volt az egyedüli, aki ezt az irányt képviselte?
„Nem. Már bőven azelőtt is csináltunk ilyesmit, hogy Victor belépett volna hozzánk. Már a korai ’90-es években is voltak ilyen dalaink, jóval korábban, minthogy Smolski a zenekar tagja lett volna. Ezek az én ötleteim voltak, és nem Victor hozta őket a zenekarba.”
Amikor Victor 2015-ben távozott a Rage-ből, nagyon úgy tűnt, mintha megromlott volna a viszonyotok. Ugyanakkor szerepelsz a 2023-es Guitar Force című szólólemezén, a Unity című dalban. Ezek szerint minden rendben köztetek?
„Ezt nem mondanám. Először is, Victor nem távozott a Rage zenekarból, hanem kirúgtam, aminek azért egy kicsit másabb a színezete. (nevet) A viszony tényleg megromlott köztünk, és ennek is nem zenei okai voltak, emberi problémák merültek fel vele kapcsolatban. Átvágott, próbált kicselezni, ezért is rúgtam ki 2015-ben. Egyszerűen nem tudtunk tovább együtt dolgozni. Ami pedig a 2023-as szólólemezét illeti, ahhoz én nem játszottam fel semmit. Jogtalanul, az engedélyem nélkül használta fel a régi felvételeinket, azokat a régi demókat, amiket akkor játszottuk fel a hangpróbák alatt, amikor még a Rage tagja volt, s együtt dolgoztam vele. Ez tehát a Rage-rajongók becsapása, egy hazugság, ami miatt beperelhettem volna, de nem láttam értelmét. Tudod, nem azt tapasztaltam, hogy túlságosan sem ember hallotta volna azt az albumot.”
Visszatérve a Rage dolgaira, az új album megjelenését követően egy rövidebb turnéra indultatok, de az szinte csak Németországot érintette. Számíthatunk egy hosszabb európai koncertsorozatra is, esetleg egy magyarországi állomással?
„Igen, ez a pár dátum csak egy kis része volt egy nagyobb turnénak, mondjuk úgy, hogy az első fejezete. A folytatást jövőre tervezzük, akkor átmegyünk Európa keleti felére is, talán Magyarországra is. Nagyon szeretnénk újra fellépni Budapesten, szinte biztos vagyok benne, hogy ott is lesz koncertünk, konkrét dátumot azonban ne várj tőlem, hiszen még szervezés alatt vannak a dolgok.”
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
