(Részlet a novemberi lapszámunkban megjelenő interjúból.)
A Primordial nem igényel bemutatást, hosszas bevezetést, a kiadó sem tett ilyet, hiszen derült égből a villámcsapásként érkezett a hír, hogy szeptemberben új albummal térnek vissza Írország legjobbjai. A How It Ends dalaiban a zenekar ismert stíluselemei ötvöződnek a maguk félreismerhetetlen, teljesen egyedi hangzásvilágán belül. Black metal, népzene, északi viharok, szépség, erő, tragédia, melankólia, heroizmus, a múlt viharai, a jelen ridegsége elegyedik a dalokban, s mint mindig, ezen a tizedik albumon is tágítják a határokat, hallhatunk néhány új elemet is a Micheál O’Floinn gitáros kiválásával újra négytagúvá vált zenekartól. Kérdéseinkre Alan Averill Nemtheanga, a Primordial harcos lelkületű frontembere válaszolt.
Néhány évvel ezelőtt, amikor mindenütt tombolt a Covid-őrület, olyan kijelentéseket tettél, hogy ha a Primordial nem lesz képes turnéra menni, akkor nem látod értelmét a zenekar folytatásának. Valóban gondolkoztál azon, hogy véget vetsz a zenekarnak, ha a helyzet ugyanúgy marad?
„Kitartok amellett, amit mondtam. Ha a társadalom ugyanolyan képet mutatott volna, a lezárásokkal, egyebekkel, akkor semmiképpen nem született volna új Primordial-album.”
Az ír vagy kelta népzene mindig is integráns része volt a Primordial világának, ami erőteljesen jelen van a How It Ends album dalaiban is. Nyilván nem kell állandóan népzenét hallgatnotok ahhoz, hogy mindez a zene részét képezze…
„Erre is azt tudom, mondani, hogy 25 évvel ezelőtt is ugyanazt feleltem volna. Én nem vagyok annyira benne a hagyományos népzenében, személy szerint nem hallgatok ilyesmit. Engem leginkább az egyszerű, nyers black metal érdekel, ezeket hallgatom. A népzene nem nagyon érdekel. Tisztelem, persze, amit jelent, de ez inkább a többiek dolga, mint az enyém. Ciarán írja a zene túlnyomó részét, ő hallgat tradicionális népzenét. Ez nem a legnagyobb hatásunk, de természetesen hatás. Kétség sem férhet hozzá egy olyan dal hallatán, mint a Victory Has 1000 Fathers, Defeat Is An Orphan, a Traidisiúnta, vagy a Call To Cernunnos, de ez Ciarán ügye, nem igazán az enyém. Valószínűleg itt is ugyanazt mondanám, mint annak idején, amikor A Journey’s End album készült.”
Megéneklitek az emberiség nagy tragédiáit, mint pl. a Pilgrimage To The World’s End dalban, a All Against All-ban pedig elhangzik a „Kali-Yuga” kifejezés, a „sötét kor” a hindu hagyomány terminológiája szerint. Személy szerint úgy gondolod, hogy minden remény elveszett az ember számára, vagy azért van kilátás a megváltásra, a szellemi megszabadulásra?
„Azt hiszem, a lemez nincs teljesen híján a reménynek. Nem teljesen nihilista vagy pesszimista. A dal, amit említettél, hogy szerepel a szövegben a Kali-Yuga, az All Against All, egy nagyon sötét dal. Eljátszunk egy karaktert, amolyan Jekyll és Hyde-módra. Van a karakternek egyfajta művészi szabadsága a szövegben. Nagyjából arról szól, hogy tekintet nélkül arra, hogy milyen holisztikus célkitűzéseid vannak, milyen a hited, a vallásod, a dolgok, amelyekben rendszert, értelmet próbálsz látni, mindig vérontásban végződnek. Mindegy, hogy milyen halál utáni életre törekszel, milyen istenekhez imádkozol. Tehát ez egy nagyon nihilista, sötéten pesszimista tétel, de ez egy bizonyos karakter előadásáról szól. Szóval, nem mondom, hogy nincs semmi reményünk. Bonyolult dolog, mivel, ha megnézed a jövőt, ami felé haladunk, a következő évet, vagy az eljövendő 18 hónapot, pl. mindenkinek ott lesz a technológia telefonján, hogy hamis felvételeket készíthessen (deep fake). Hogyan tudjuk mindezt kontrollálni? Deep fake felvételt tudsz készíteni egy sajtókoncerenciáról, hogy Trump hadat üzent Fehéroroszországnak stb. Ahogy mondtam is, nincs bizodalmunk az intézményekben, a kormányban, a médiában, és sokszor nagyon jó okkal, de az emberek elkezdték az életet úgy tekinteni, mint egy pantomimet, egy színházat, egyfajta morbid szórakozást. Elég nehéz ebben értelmet találni. De én csak egy heavy metal zenekar énekese vagyok.” (nevet)
A Primordial október 8-án a Paradise Lost, a Harakiri For The Sky és az Omnium Gatherum társaságában lép fel a Barba Negrában.
