Kiadó: H-Music / Írta: Szénégető Richárd / 9
A csallóközcsütörtöki srácok és az én kapcsolatom már bizony évtizedesnél is régebbi. Egy véletlen találkozás szülte barátság, majd’ 20 éve tart és éppen ezért lehet, hogy most még a szokásosnál is elfogultabb leszek, de ezért nem kérek elnézést, mert ezeket a srácokat nem tudom nem szeretni.
Teljesen döbbenetes, hogy ez már az ötödik lemez! Mára én is eljutottam odáig, hogy az elődzenekar két albumát, bármennyire jók is voltak anno, már külön kezelem, az előző lemeznél már full egyértelmű volt, ez a történet saját jogon is megáll a lábán. Emlékszem, a Jelzőfény nem azonnal kapott el, de nagyon megszerettem, ehhez képest az Amit itt hagyunk első hallásra szerelem volt. Tetszik, hogy kicsit merengősebb, már-már komorabb a hangvétel néhol, de nem megy át a dolog cipőbámulós búsulásba. Kicsit rezonál a világ hangulatára a cucc, amit a borító színvilága is remekül kihoz. Elképesztő, mit fejlődtek vizuálban is a srácok. Már a Jelzőfénynél is érezhető volt, de mostanra pláne szembetűnő.
A szokás szerint bivalyerősen megdörrenő anyag nyolc új dala egyfajta esszencia, de mégis friss és mai. A két, korábban bemutatott bónuszdal kicsit kilóg az összképből, mégsem baj, hogy itt vannak a végén, mert érdemes mindent „konzerválni” fizikai megjelenéseken. A lemezt nyitó Csended maradok már címével kijelöli, nagyjából mire kell számítani, Puss Tomi énekes/szövegíró (és basszeros) gondolatvilága mindig is közel állt hozzám, így nem meglepő, ha azonnal rá tudtam hangolódni a sorokra. Ez végig így is marad, egyedül a Z!Enemi frontember Juró Szabival írt és előadott Talán igaz volt, aminél komolyabban rá kellett feküdjek a szövegre és kihallani, Szabi mit is akar üzenni, mielőtt dúdolni kezdtem volna, mert ő azért kellően csalafinta tud lenni, de pont emiatt is kedvelem, ide is nagyon jót pakolt. De a Van kiért például csont nélkül a zenekar talán legjobb dala szerintem. Ahogy említettem, megvan az esszenciális jellege a cuccnak, ez a fajta modern rockos, posztgrunge-os, de jó értelemben véve magyar zenei világ, amiben a Phoenix RT olyan otthonosan mozog, most is megmaradt.
Sokat gondolkodtam, mit írjak még az Amit itt hagyunkról, de csak egy megúszós közhely jut eszembe: Ezt a lemezt meg kell hallgatnod, mert gyakorlatilag önmagáért beszél. Ha neked is csalódás a Shinedown alapjáratos két dala, nyomd be inkább ezt a lemezt, lehet, sőt, biztosan jobban jársz.
–
(A lemezismertető eredetileg a 2025. februári digitális különszámban jelent meg.)
„Ha most húszéves lennék, biztosan lelkesen járnék Phoenix RT-bulikra. Refréncentrikus, tempós dalok, amelyeket jó lehet együtt énekelni a bandával. Ráadásul komolyan szól az album! Már nem vagyok húszéves, de ígérem, nemsokára felbukkanok egy koncertjükön!”
– Cselőtei László 8
„Nem az én zeném, de a vártnál változatosabb modern rock/metal sok villannyal és fogós refrénekkel. Rég hallottam őket, ahhoz képest egyediséget is mutatnak, de ez nekem még mindig erősen a Road/Depi-vonal, amitől más, az a szenvedni szeretős szövegek, azonban maga a muzsika tekintetében jól összerakott, jól megszólaló és korszerű anyag.”
– Kánya Ferenc 8
„Azt nem lehet mondani, hogy a felvidéki srácok spóroltak volna a modern, elektronikus hangszínekkel, aláfestésekkel. Azért viszont külön jár a pacsi, hogy ezek a hangszínek több esetben is megidézik egyre távolabbi fiatalkoromat, haha! Korrekt módon összerakott cucc, ami az említett színezékek mellett is kellő súllyal rendelkezik.”
– Zubor Olly 8
„Súlyos is, slágeres is, dühös is, érzelmes is, hagyományőrző is, modern is. Továbbra is útkeresésben van a csapat, ami jó is meg nem is.”
– Gáti Viktor 7
„A Depresszió vagy a Road rajongói nyugodtan tegyenek egy próbát velük is!”
– Kiss Gábor 7
„Eddig egyszer futottam össze a Phoenix RT-vel – az viszont már igen régen volt, azóta hallhatóan sokat fejlődtek. Ezzel a magyar nyelvű modern rock/metallal van is mit keresniük a hazai színtéren, pláne, hogy a produkció és a hangszeres részek teljesen rendben vannak. Nekem az ének színtelen egy kicsit, a dallamokra és az erőre is jobban rá kéne gyúrni a jövőben, a hörgést viszont el lehetne felejteni.”
– Schmidt Péter 7
„Egész változatos anyag, s ha nem is minden része szól hozzám, van, ami megérint. Vannak erős szövegek, jó témák, nem pusztán egy újabb tucat modern rock/metal anyag.”
– Uzseka Norbert 7
„Anno önmagukat terelték be egyértelmű skatulyába, aminek kereteit most próbálják szétfeszíteni. Azt, hogy a bekeményedés, vagy a még populárisabb megoldások vezetnek-e el, vagy egyáltalán elvezetnek-e a sikerhez, ma nem lehet megjósolni. Ez az album egyszerre sokszínű és semmitmondó, előbbi érték, utóbbi egyértelműen baj.”
– Gyuricza Ferenc 6
