Egy új album megjelenése mindig intenzív időszak egy zenész életében. Még akkor is, ha ez immár huszonhetedjére történik meg. Így nem csoda, hogy Endrével háromszor is nekifutottunk, mire a megfelelő pillanatot sikerült eltalálni egy hosszabb telefonbeszélgetésre. Régebben beültünk a Hammer irodába vagy elmentem hozzá a budaörsi lakásába. De most, hogy már mindketten vidéken élünk, mindez nem olyan egyszerű. Mindenesetre a lemezmegjelenést követő nap délelőttjén sikerült telefonvégre kapni őt.
Szöveg: Cselőtei László · Fotó: Radó Norbert, magánarchívum
„Már autóban ülök, Pécsre megyek, mert este koncert lesz – informált Endre. – Közben mindenféle ügyet intézek, mert tegnap jött ki az új album. És ilyenkor mindig sok a teendő.”
Mintha némi feszültséget éreznék a hangodban…
„Tudod, hogy van ez. Szeretem, ha minden rendben van körülöttem, ha jól mennek a dolgok. Mert amúgy maradéktalanul, szégyentelenül boldog vagyok!” (nevet)
Érdekes, hogy ezt mondod, mert amikor mostanában többször is beszéltünk, átküldted a fotókat az új lakásodról, szóba ejtettük a vidékre költözés témáját kifejezetten azt éreztem, hogy harmónia sugárzott a szavaidból és a képekről is, míg régebben nem feltétlenül volt ez így. Összekapcsolható-e ez azzal, hogy magad mögött hagytad a fővárost és végleg leköltöztél vidékre?
„Ez egy hosszú folyamat része. 2018-ban jött el a pillanat, amikor életmódot váltottam. Megmondom őszintén, életemben először nagyon megütött egy évszám: a hatvanadik születésnapom. Addig sosem érdekelt ez a téma. Érdekes ez, mert amikor azt mondod, hogy ötvenkilenc, akkor úgy érzed, hogy még közelebb vagy az ötvenhez. Ez olyan, mint az árakkal kapcsolatos pszichológia, hogy mindennek kilencre végződő árat képeznek, mert akkor az ember az előtte lévő számot figyeli. Ami még ötössel és nem hatossal kezdődik. Szóval elérkezett a pillanat, amikor ki kellett mondanom, hogy hatvan és ez a tény pörölyként csapott le rám. Hirtelen azt éreztem, hogy iszonyatosan elrohant az Élet, hogy már sokkal több van mögöttem, mint előttem. Hozzá kell tennem, akkoriban nagyon túlsúlyos voltam, amiből különböző egészségügyi problémák alakultak ki, például magas vérnyomás és 16-os vércukorszint.
Elmentem egy drága magánklinikára, ahol a doktornő beközölte, hogy cukorbeteg vagyok és életem végéig gyógyszert kell majd szednem, sőt azonnali inzulininjekció-kúrát javasolt. Úgy éreztem, hogy felületesen és suttyó módon viselkedik velem, de utólag még hálás is vagyok neki ezért. Nagyon nem tetszett, amit előadott, mert azt gondoltam, hogy ennek lehetne valami fokozatossága. Mondjuk, első körben összeállítunk majd egy diétát és megnézzük, hogy az milyen hatással van a szervezetemre. Ezért azonnal tiltakoztam a kezelés ellen, mert úgy éreztem, hogy a doktornőt nem érdekli különösebben a téma és a manapság annyira jellemző módon megpróbálta elintézni az egészet egy gyógyszer felírásával és injekciózással. Nem engedtem az injekciót, kiváltottam ugyan a tablettákat, de otthon letettem az étkezőasztalra és ott helyben eldöntöttem, sohasem veszem be, a saját módszereimmel teszem rendbe magam, csakazértis egészséges leszek.”
Úgy érzed, hogy sikerült?
„Teljes mértékben. Onnantól kezdtem teljes életmód váltásba. Elkezdtem sokat mozogni, mindent elolvastam az egészséges táplálkozásról és annak alapján étkeztem. Összesen 46 kilót fogytam 11 hónap alatt és a vércukorszintem ma már abszolút normális. Ez alapvető befolyással volt a hangulatomra, úgy éreztem, újra kinyílik a világ. De ez még nem volt a teljesség, hogy egy saját lemezcímet idézzek! (nevet) Az elmúlt három évben a magánéletem is rendeződött. Megtaláltam a páromat. Miatta elkezdtem lejárni Sopronba, és lassan minden építőkocka a helyére került.”
Ekkor kezdett szimpatikussá válni a vidéki élet?
„Nagyon megtetszett a város, a hangulata és az ottani emberek mentalitása is, ami, ezt hangsúlyoznom kell, ég és föld a budapesti vagy akár budaörsi helyzethez képest. Persze, nem akarok igazságtalan lenni, mindenhol vannak kivételek. De az tény, hogy itt olyan harmóniára találtam, amit azelőtt sohasem éreztem.”
Ezek szerint végleges az elhatározásod, hogy Sopronban élsz majd ezután?
„Igen, abszolút. Emiatt fel is számoltam a budaörsi bázisomat, Sopronban vettem lakást.”
Miben különbözik szerinted a vidéki élet a budapestitől? Ajánlanád-e ezt a váltást bárkinek, ha ajánlanád egyáltalán?
„Szerintem a legnagyobb különbség az emberi kapcsolatok terén érzékelhető. Az emberek sokkal kedvesebbek, közvetlenebbek. De nem akarom azért mindezt ennyire kisarkítani. Mondjuk azt, hogy én itt maradéktalanul jól érzem magam a bőrömben, megtaláltam önmagam.”
Amit most elmondtál az minden szempontból hatalmas váltás egy ember életében. Rád mindig jellemző volt a kitartás, hogy ne mondjam, egyfajta fanatizmus, amivel a céljaidat megpróbáltad elérni. Te hogy látod ezt?
„Igen, egyetértek, még akár fanatizmusnak is lehet nevezni, ami vezérel. Épp nemrég gondolkodtam a kezdetekről. Hogyan mertem én két forinttal a zsebemben, a ’80-as évek közepén, kapcsolatok nélkül zenekart csinálni?! Nem volt próbahelyünk. A saját szobámban ültünk a gitárossal és a basszusgitárossal, utóbbinak én adtam kölcsön a saját Fenderemet. Nem volt erősítőjük sem, így az én lemezjátszómba dugtuk be a hangszereiket. Én földmérő figuránsként kerestem havi 2200 forintot, a gitáros betanított segédköszörűs volt, a basszeros munkanélküli. Én – másokkal ellentétben – nem felejtettem el, hogy honnan indult az Ossian. Dobos nélkül, egy lemezjátszón kierősítve próbáltuk a dalaimat. Mindenki kinevetett, hogy saját zenekart alapítok, senki sem hitt abban, hogy ez valaha is sikeres lesz.”
Ehhez képest most a huszonhetedik Ossian-album jelent meg éppen…
„Bizony, én is utánaszámoltam!” (nevetünk)
.
Ennyi idő és stúdióalbum távlatában meg tudod különböztetni a zenekar különböző korszakait vagy összefolynak az évek?
„Igen, eléggé sarkosan el tudom különíteni egymástól a zenekar korszakait. Az első az ’86-tól ’94-ig terjedő időszak volt, azon belül is az Emberi dolgok album már előrevetítette a mostani zenei irányomat. Aztán a ’98-as újrakezdés, aminek volt egy naív bája. Akkoriban kapott új erőre az élőzene, aminek mindannyian örültünk. Hozzá kell tennem, a ’90-es évek sok szempontból nem volt pozitív. Rosszul esett, hogy minden addigi zene, amit mi szerettünk cikissé vált. Ám az, hogy ti (Metal Hammer magazin – a szerk.) létrehoztátok azt a független kiadót (Hammer Records – a szerk.) hatalmas lépés volt. Jó is lenne, ha tudatosulna az itthoni rockzenei világban, hogy ha ez a kiadó nem jön létre, akkor itt ma nagyon nagy bajban lenne mindenki, aki ezen a pályán érvényesülni szeretett volna.”
Akkor mi adott erőt ahhoz, hogy újra nekifuss és újjáalakítsd az Ossiant?
„Erről talán nyilvánosan keveset beszéltem még, de rám már a ’80-as évek elején nagy hatással volt az, ahogy Ozzy Osbourne újrakezdte a Black Sabbath nélkül. Az az első három Ozzy-szólólemez nekem máig etalon a hozzáállást és a zenei minőséget tekintve is. Az a fajta zenei sokrétűség, ami ott érzékelhető, nekem is útmutatóként szolgált. Tudjuk, hogy Ozzy nagy Beatles- és John Lennon-rajongó volt. És ez, főleg az első két lemezen nagyon tisztán megnyilvánult. A dalok hangulata, változatossága, a billentyűs hangszerek bátor használata számomra szimpatikus volt. Ha belegondolsz, már a korai Ossian esetében, az Emberi dolgok albumnál is igyekeztem hasonlóan gondolkodni a zenéről. Ám a zenekar életét sokáig beárnyékolták személyes és zenei nézetkülönbségek is. 2012 volt az újabb határkő, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy új alapokra kell helyezni a munkát. Ez érintette a felállást, a dalszerzést, a stúdiómunkát is. A ’12-es Tűz jegyében albumtól érzem azt, hogy a pozitív folyamatok felgyorsultak, új pályára állt a banda. Ne érts félre, szeretem a ’98 és ’12 közötti időszakot is. Ott is voltak kiemelkedő dalok, de a zenekar igazán ’13 után kapott új lendületet.”
Ezzel eléggé összevág, hogy végigtekintve a lemezcímeken, azt látom, te már a 2018-as időszak előtt is sok pozitív gondolatot igyekeztél megfogalmazni a dalszövegeidben, ami a hazai rockzenei színtér más zenekaraira kevésbé jellemző. Ez is része volt a változásnak?
„2012 után más munkamódszerekkel, más megközelítéssel, sokkal szabadabban kezdtünk dolgozni. Ennek az eredménye lett többek között az Igazi szabadság lemez is, amelyért sok negatív kritikát kaptam az ortodox Ossian-rajongóktól. De visszatekintve szükségszerű és hasznos volt ez a váltás, megérte a kockázatot. 2012 előtt a koncerteken is az Éjféli lány, a Magányos angyal vagy az Acélszív vitték el a bulit, amelyek mind korai korszakos dalok. Ez mára gyökeresen megváltozott. Ma már ott tartunk, hogy az idei, 24 dalos koncertprogramunkban mindössze 6 darab 1994 előtti dal szerepel.”
Úgy érzed, hogy a rajongótábor mára elfogadta és igényli a legutóbbi évtized dalait is?
„Egyértelműen. A Gyönyörű Bolond már jóval tizenhárom millió megtekintés felett jár a Youtube-on. Egy rendkívül elkötelezett és széles spektrumú közönség alakult ki. Nyilvánvalóan ott van a kemény mag, akik Ossian-pólóban járnak, az öltözködésükkel is kifejezik a rajongásukat. De rengetegen vannak, akikről ránézésre nem tudod megmondani, hogy kedvelik a zenekart. Viszont az utcán ők is rám mosolyognak, rám köszönnek. És ez nyilván nagyon jólesik.”
Szerinted ez inkább köszönhető a dalszövegeidnek vagy a zenei változásoknak is?
„Sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy az Ossian zenéje nem változott gyökeresen az évek alatt. Hasonlóak a harmónia menetek, a dalok dinamikája, hiszen nem tudok teljesen kibújni a bőrömből. Az igaz, a hangszerelés változott, sokkal gazdagabb, mint régen, például sok billentyűs hangszert használunk. Ezért azt mondom, inkább a dalszövegek pozitív üzeneteinek köszönhető, hogy a közönségünkben ma már sokkal többféle ember tartozik. Ez számomra azért is különösen fontos, mert azt látom, hogy általában véve a magyar nép szeret busongani, asztalt csapkodni és azt hallani, hogy szar a világ. És igen, a világ tényleg szar, de meg kell keresni benne a Jót. Az egyik lemez, a Csak a Jót címadó dalához írtam azt a refrént, hogy »Az összes bánatom összepakolom, holnap reggel mindet kidobom / Minden rosszban a Jót kell látni, a Pokolban nem kell fázni.«”
Ennek a pozitív életérzésnek köszönhető, hogy most mindössze alig több, mint egy év után ismét új stúdióalbummal jelentkeztetek a tavalyi Angyalok és emberek korong után?
„Ha mi Ricsivel jó passzba kerülünk, akkor gyorsan mennek a dolgok. Egymás után jöttek az ötletek, nem volt miért várni. Mindketten otthon, kényelmesen dolgozunk a dalokon. Ez a munkamódszer mindkettőnknek bejött. Utoljára talán a 2000-es évek elején volt, hogy lementünk a próbahelyre és ott próbáltunk új ötleteket feldobálni, kidolgozni. Ott nyilván óriási hangerőn csörömpöltünk, ami a jótékonyan eltakarta valóságot és mindig a stúdióban derült ki, hogy az addig összerakott témák óriási hiányosságokkal küzdenek. Most viszont otthoni körülmények között tudunk stúdióminőségben dolgozni. Minden apró részletet előre összecsiszolunk, így nincsenek meglepetések. Nekem nagyon bejött ez a módszer, imádok így alkotni.”
Vannak olyan kütyüjeid, amelyekre esküszöl?
„Nem bonyolítottam túl a dolgokat otthon, de azért vettem olyan felszerelést, amivel teljesen elégedett vagyok. Például egy Shure stúdiómikrofont. Sokáig azt hittem, hogy a Shure csak koncert mikrofonokban erős, de ez a készülék mindent visz. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a modern csodahangszerek nélkül nem lehet már élni. De vannak olyan örökérvényű, klasszikus márkák, amelyeknél nem kell jobb. Van például egy Marcus Miller Signature sorozatos Fender Precision basszusgitárom, ami egyszerűen verhetetlen. És még csak drága sem volt annak idején, amikor megvettem.”
Amikor lemezírási periódus van, akkor úgy dolgozol, mintha gyárba mennél?
„Az nekem nem megy. Olvastam Paul McCartney önéletrajzát és abban mondja el, hogy náluk az volt a munkamódszer, hogy ha tetszik, ha nem, John Lennonnal hetente kétszer, kedden és csütörtökön összeültek dolgozni. Nálam ez nem működik. Nekem periódusaim vannak, amikor egyszer csak elindul az agyam egy irányba és elkapom a fonalat. Akkor viszont egymás után jönnek a gondolatok, az új ötletek. Ez egy-egy, néhány hónapos időszak szokott lenni. De például most, hogy ezzel az új albummal elkészültünk, teljes nyugiban vagyok, egy ideje egyetlen hangot sem vettem fel és őszintén szólva nem is erőltetem.”
Célpont a szívemen lett az új lemez címe. Miért éppen ezt a dalt választottad címadónak?
„Ezt a dalt választottuk a lemez nyitó dalának, ez egy lendületes, hagyományosabb Ossian-téma, aminek a szövegét sokféle módon lehet értelmezni. Tetszett a gondolat, hogy a cím tükrözze azt a hangulatot, amit az egész album sugároz, hiszen egy változatos, sokrétű anyagot sikerült összehozni. Az album borítógrafikája is hozzájárult a cím választáshoz. Ezt a farmerdzseki szív feletti zsebére varrt az Ossian-logó és hímzett felirat imidzset én találtam ki. Köhler Ági grafikus pedig kiválóan megvalósította.”
Vannak-e dalok, amelyek erről az anyagról már most a szívedhez nőttek?
„Jó szívvel ajánlom azokat a dalokat, amelyek már egy ideje hallhatóak a Youtube-on, mert klipként is kijöttek, mint például az Ami a szemedben. De van egy visszafogott, zongorás dal, az Abban a percben vagy a Csend a vonalban című tétel is, amelyekre felhívnám a figyelmet.”
Most, hogy túl vagy a lemez felvételein és megjelenésén is, mivel telnek a napjaid?
„Berendeztem az új lakást. Rengeteg különféle új zenét rendeltem meg, amelyek jönnek sorban és élvezettel hallgatom őket. Sokat pihenek, töltődöm.”
Küldtél nekem egy fotót, amelyen egy klasszikus zenegép látszik. Ezen hallgatod az újonnan érkezett muzsikákat?
„Nem feltétlenül. Az inkább csak egyfajta poén. Mindenesetre annak a gépnek egyfajta jó, tömény, zsíros monó hangzása van, mint egykor a rádióknak. És azt is tudni kell, hogy ez nem egy igazi, bakeliteket pörgető típus, hanem egy design tárgy. Persze, van benne CD-játszó, rádió és lemezjátszó is, de például az utóbbi elég gyengécskén muzsikál. Ha elmélyülten szeretnék zenét hallgatni, akkor ott van a hi-fi cuccom, ami minden szempontból minőségi.”
Neked már hosszú évtizedek óta komoly lemezgyűjteményed van. Ennek a bővítésén ügyködsz a szabadidődben?
„Pontosítanék: a CD-gyűjteményem gyilkos. Az már bőven túl van a 9000 példányon. De erősen zárkózik fel a bakelit kollekció is. Bár ott már igyekszem jobban szelektálni. Csak olyan albumokat veszek meg, amelyek régen nagy szerelmeim voltak. Kristálytiszta nosztalgia, ami vezérel. Beszereztem például az összes Sweet-, Suzy Quatro- és T-Rex-albumot. De szinte az összes Deep Purple-korong is megvan már. Jelentős a Uriah Heep- és Black Sabbath-gyűjteményem is.”
Ezzel ezek szerint elég sok időt tölthetsz, ami igényli az otthoni létet. Nem hiányzik a pörgés?
„Régen, a húszas, harmincas, de talán még a negyvenes éveimben is el nem tudtam képzelni, hogy hosszabb távon otthon üljek. Úgy éreztem, ha nem megyek, akkor mindenről lemaradok. Kint zajlik az élet, történnek a nagy dolgok! De ma már azt gondolom, menjen, akinek hat anyja van! (nevetünk) Nyilván, a koncertjeink teljesen más kategóriát képviselnek. Azokat imádom és ezért szívesen útra is kelek miattuk. Szerencsére az utazás körülményei is sokkal jobbak ma már, a bulik pedig óriásiak!”
–
TARTALOM
–
AMORPHIS 100
ARJEN ANTHONY LUCASSEN 90
BETWEEN THE BURIED AND ME 18
DARK ANGEL 78
DIRTY HONEY 72
HEAVEN SHALL BURN 88
HELLOWEEN 6
HEMELBESTORMER 20
NOTHING MORE 98
OSSIAN 94
PARADISE LOST 10
SWEEPING DEATH 84
THE WARNING 14
VAN 70
VINTERSORG 27
WYTCH HAZEL 66
YNGWIE J. MALMSTEEN 74
+
ÉLŐ FÉM 104
HANGPRÓBA 30
HAVI METAL 5
KONCERTMENÜ 112
SOKKOLÓ KORONGOK / EXTRA 31
ZENÉSZFÜLLEL 24
–
Tervezett megjelenési dátumok 2025-ben:
október 6. – november 3. – december 8.
