Az Osi And The Jupiter egy néhány éve működő formáció, mely mögött Sean Kratz áll. Manapság rengetegen játszanak akusztikus, félakusztikus, folkos alapokkal rendelkező, autentikus vagy autentikusnak beállított zenét, melyek között sok jót találunk, de olyanokat is, amelyek csak azért születnek meg, mert évek óta létezik ez a trend. Pl. amikor egy izgága, minden lében kanál lengyel black metal-zenész elkezd amerikai stílusú country folkot játszani, s összetrombitál boldog-boldogtalant a színtérről, színterekről, akkor az őszintétlenség/trendlovaglás-mérőm elkezd vadul kilengeni. De ilyen világot élünk. Nos, Osi és Sean Kratz hitelességéhez aligha férhet kétség. Minden korábbi anyagát kedvelem, de a 2021-es gyönyörű Stave albummal különösen magasra helyezte a lécet. Szűk két év elteltével új nagylemezzel jelentkezik a hegyek, erdők-mezők újvilági vándorkrónikása.

Néhány meghallgatás után úgy tűnik, hogy a Cedar And Sage: Riders Of The Gallows első része sötétebb, komorabb felfogásban íródott, mint az előző művek, amit már az albumcím és a lemezborító sugall. Kratz nagyon ért a hangulatteremtéshez, akár kiadványai vizuális megjelenítéséről, akár a legfontosabb tényezőről, a zenéről van szó. Míg az említett Stave-en voltak lendületesebb, tüzesebb pillanatok, addig a Cedar And Sage anyaga jóval felhősebb, borultabb, s ezt a lemezen szereplő vendégek jelenléte is alátámasztja. Az elégikus, szinte gyászos Hollowedban Aerial Ruin, vagyis Erik Moggridge énekel jellegzetes hangján, aki a szintén új albummal jelentkezett Bell Witch állandó vendége. Az album végét a vendégszereplések „uralják”, a záró The Wilder We Were-en szintén egy ihletett zenész énekel, a Wolcensmen (ex-Winterfylleth-gitáros) alkotója, Dan Capp. Komoly fináléja a lemeznek.

Ha az ének jött szóba, meg kell jegyezni, hogy Kratznak is jó hangja van, az Osi karakterességének egyik eleme ez az orgánum. Most történetesen több dalban is átengedte a szólista szerepét a vendégeknek. A felsoroltak mellett az énekével Nemuer és Tithe is emeli a fényét egy-egy dalnak.

A zenében érvényesülnek a kísérleti ambient-részek (Devoured Sun), de a relatíve hagyományosnak tekinthető country-folk zenét másképpen is színesíti Kratz. Régi társa, Kackophonics ezúttal is játszik csellón (pl. az Afterlightban), de egyes helyeken skót duda is felcsendül, összetéveszthetetlen hegyvidéki hangulattal felruházva a zenét.

Összességében valamivel nehezebb album a Cedar And Sage, több hallgatás után fedi fel az értékeit, de valahol ez a maradandó, értékes zene egyik ismérve. Osi és a Jupiter ismét győzedelmeskedik.