Kiadó: HAMMERHEART RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / 7
Az Opia új név a metalpalettán, 2022-ben alakult, a debütalbum április végén jelenik meg a Hammerheartnál. Jelentős underground kiadó látott fantáziát a csapatban, amely angol, spanyol és cseh tagokból áll. Nem könnyű a helyzet egy olyan műfajjal, amely erősen a kiaknázottság túlsó felénél tart, már csak azért sem, mert ha a zenész beleszeret az adott zenei formába, akkor értelemszerűen azt fogja játszani, és nem érdekli, hogy ki miként vélekedik erről. Jó esetben azért a szerelem nem merül ki a sémák puszta felsorakoztatásában, hanem érződni fog, hogy saját kebelből fakadt fel az énekszó. Az I Welcome Thee, Eternal Sleep esetében ez még nem egyértelmű.
A doom/death metal dallamosabb, hogy úgy mondjam, romantikusabb ága eleve érzelmekkel telített zenei irány, tehát az őszinteséget nem kérdőjelezném meg, a saját kútfőt viszont még egyelőre gomolygó ködök, valamint ismert zenekarnevek takarják el. Tereza Rohelova személyében cseh születésű, de Nagy-Britanniában élő énekesnővel áll ki a nyilvánosság elé az Opia gárdája. Ez természetesen nagyban meghatározza a zenekar hangzását, az ének fontos tényező, s az összképre néhány ismert név nagyban rányomja a bélyegét. Ne kerülgessük a forró kását, az Opia lemezére óriási hatással volt a svéd Draconian, s ez a nagyon erős hasonlóság több ponton is világosan kivehető.
Tereza Rohelova orgánuma, témái korántsem olyan markánsak, mint a sajnos már csak ex-Draconian-énekesnő, Heike Langhans énekdallamai, de elsőre megteszik a magukét. Különbség, hogy a Draconianban férfitorokból zeng a hörgés, viszont az Opia élén a rikácsolásokat, extrém hangokat is Tereza vállalta magára. Az ének és a keserédes, melankolikus hangulat mellett a zenébe is mélyen beleégett a Draconian pecsétje. Phoenix Griffiths és Daniel Tregenna gitárrifjei, dallamos doom-témái önmagukért beszélnek. A The Fade, a The Eye, vagy a Silence atmoszferikus doom-gitármelódiái közelebb nem is állhatnának a példaképek stílusához. Szolgainak nem nevezném a jelenséget, inkább természetesnek, hogy egy új csapatra meghatározó hatást gyakorolt a műfaj egy nagy alakja. Azért a záró On Death’s Door Part II-ben meglepett a vad black metalos rész.
Összességében ízléses, hangulatos album az Opia munkája, ha egy-két erősebb ötletet leszámítva igazán kiugró pillanatokkal még nem is jelentkeztek. Idővel kiderül, mennyire van feltöltve táplálékkal a zenekar iszákja, egyelőre korrektnek nevezném ezt a teljesítményt. Elő lehet venni néhányszor, míg rendezi sorait a Draconian és előállnak végre egy új lemezzel.
–
(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)
–
„Erős ez a hónap énekesnős doom metalban. Debütlemeznek az I Welcome Thee több mint ígéretes.”
– Kiss Gábor 8
„Mindössze két éve alakult, nemzetközi felállású doom/death formáció az Opia, akik érezhetően a zsáner kilencvenes évek eleji reneszánszának terméséből táplálkoznak. Kifejezetten hangulatos, jól megírt dalokat rejt a debütáló album, a csehországi születésű énekesnő, Tereza Rohelova pedig egy személyben adagolja igen meggyőzően a goromba és az éteri énektémákat. Erős bemutatkozás.”
– Schmidt Péter 8
„Az első hangoknál hallani, hogy fiatal bandáról van szó, akik gondos körültekintéssel igyekeznek a nagy elődök hagyatékához nyúlni. ”
– Gáti Viktor 7
„Egyetlen őszinte pillanatát nem érzem az albumnak, túl modoros, túl mesterként, túlságosan művi, és túl sok általam egykor nagyon kedvelt zenekarra emlékeztet. ”
– Gyuricza Ferenc 7
„Hangulatos, de nem igazán kiemelkedő gothic/death/doom anyag, néhány érdekesebb megoldással.”
– Uzseka Norbert 7
„Az Opia zenéjét szokták a Draconianéhoz vagy éppen a Trees of Eternityéhez (Aleah, R.I.P.) hasonlítani, de én egyelőre nem húznám ilyen magasságokba a bandát. Tereza Rohelova tiszta énekei ugyanúgy rendben vannak, mint a hörgései, viszont a kiejtése olyan, mintha az angol szövegeket fonetikus leírásból danolta volna fel. Ez már csak azért is meglepő, mert tudtommal az énekesnő jelenleg Walesben él…”
– Zubor Olly 7
„Fenntartásokkal hangulatosnak mondható muzsika, számos hatás tetten érhető benne az előző évezred végének gótikus doomjából. Produkció tekintetében is átlagos, a műfajhoz nem igazán tesz hozzá, viszont amit elvett, azt visszaadja. ”
– Kánya Ferenc 6
„Egyszer nagyon működik, egyszer nagyon nem. Érdekes hangulata van, korrekten szól, de hosszú távon nem köt le.”
– Szénégető Richárd 6
„Gótikus doom. Amikor elképzelem, akár jó is lehetne. De valójában nem az. A női dallamének részek mondjuk rendben vannak, de a károgós részek fülbántóak. A zene pedig nagyrészt unalmas.”
– Cselőtei László 5
„Annyira lehúz, hogy pár dalt tudtam csak meghallgatni erről a lemezről, pedig egészen szép részek is megbújnak a szenvedésben.”
– Pintér Miklós 4
