Úgy tűnik, a 2021-es visszatérő, Örökkévégtelen albummal egy igen aktív időszak kezdődött a Mantra-utód Om életében. A 2022-es Töredék után, most novemberben ismét kaptunk egy új lemezt. Ezzel kapcsolatban Vijaya Gauranga das, a projekt motorja ült le velünk beszélgetni.
(Szöveg: Szénégető Richárd · Fotó: kiadói archívum)
–
Nemrégiben megjelent az Om negyedik lemeze, ami két évvel követi az előzőt. Mondhatjuk, hogy lendületben vagy, ami a dalszerzést illeti?
„Igen, folyamatosan jönnek az ötletek a zenei alapokra, amikből összeállnak a dalok. Ez néha pár óra alatt megtörténik és csak igazgatom később, néha több hónapig is a fiókban maradnak. Mióta a fiaim nagyobbak lettek, többet van a kezemben a gitár, és ha ott van, akkor egy-két ötlet könnyen jön. A szöveg kérdése mindig nehezebb. Van, amire van ötletem és megírom, van, amire Zoli csap le az átküldött demó alapján, és van, ami lóg a levegőben egy jó darabig és valaki kisegít.”
Szerintem egy határozottan pozitívabb végkicsengésű anyag a Ránk omlott, mint az előző kettő. Mennyire értesz ezzel egyet? Te milyennek hallod?
„Örülök, hogy így érzed, mert a borítón egy szinte teljesen elpusztult világot látunk, a lemez címe se biztató, és a legtöbb dal szövege se vidám. Talán az jön át, hogy hiszünk a jövőben, a következő nemzedékben, a Mindenhatóban.”
Milyen zenék hatnak rád mostanában? A dalíró periódusban hallgatsz egyáltalán zenét?
„Igen, sok zenét hallgatok, minden újba belefülelek, de vannak kedvencek is, akiket követek, és visszahallgatom a korábbi albumait. Ilyen a nem annyira ismert Soen, Leprous, Khemmis, Novelists stb. Inspirál a Slipknot folyamatos megújulása és bátorsága a különböző hangulatok megteremtésében egy lemezen belül. Az újabbak közül: Spiritbox, Gojira, Jinjer, BMTH, de az új Linkin Park-lemez is nagy király. Persze régi klasszikusok is előkerülnek. Inkább túltöltöm magam, ezért nincs egyértelmű hatás.”
.
Szerintem mostanra már eléggé sikerült eltávolodni a Mantra hangzásvilágától, és kialakítani egy olyan hangzásképet, ami ugyan még emlékeztet, de már csak jelzésértékkel. Ez tudatos törekvés részedről?
„Érdekes, mert pont az első Om-lemez az Érted volt a legtávolabb, pedig az időben nagyon közel volt a Mantra végétől, de Kanyó Peti hangja, illetve az, hogy egy teljesen külsős vette fel az albumot és producerelte is okozta ezt. Gitársoundban inkább visszatértem, de kétségtelen, hogy a friss behatások is ott vannak. Szívesen kísérletezek, megtehetem, mert az is az én ’játszóterem’. Nem tudok kimászni a bőrömből, nem tudok tőlem idegen zenét csinálni, de mivel nekem sok minden belefér, ezért ez egy nagy kör. Mivel se kiadói, se tömegnyomás nincs rajtam így könnyű. Csak egy feltétel van: a végeredmény nem lehet szar.”
A CD bónuszaként megkapjuk a teljes tavalyi FeldolgozOM EP-t. Ide milyen merítéssel válogattátok a dalokat?
„Mindegyik dalnak külön története van. A kiadónak hiányzott a Mantra 108 lemezének az anyaga a digitális felületeken és tőlem kérték. E miatt újrahallgattam és elszomorodtam, hogy mennyire nem szól jól, ezért poénból csináltam egy ’új’ Igazi Otthont, persze Zoli benne volt, hogy felénekelje. Aztán a felvétek közbeni beszélgetéskor jöttek elő a régi kedvencek, mint az Alice in Chainstől Would?, a Depeche Mode, akiktől végül egy nem annyira szokásos dalt választottunk, és a KimNowak Gyémántja, aminek világslágernek kellett volna lennie. Persze mindegyiket megbolondítottuk, a saját képünkre formáltuk. A legtöbb meló a Velem vagy szimfonikus verziójával volt, iszonyú sok sávon vannak hangszerek Balázs Gergely barátom jóvoltából.”
Gondolom még jó pár EP-t meg tudnátok tölteni a kedvenceitekkel. Várható folytatás?
„Igen, azt beszéltük a Zolival, hogy fogunk még ilyet csinálni, pláne ezért, mert a következő lemez elég nagy falat lesz, a tervek szerint egy konceptalbum. De ez még formálódik, addig top secret. A covereket már el is kezdtük, pár napja jött ki a Mantra megalakulásának tiszteletére – az egyik első dalra, a Karmára készült egy feldolgozás, amiben nem csak Zoli, hanem Csató Peti, Kovácsházi Attila, Peru, és Veres Gabi is énekel/üvölt. Nem volt könnyű belerakni öt ekkora hangot.”
Ugyan az Om továbbra is a te projekted elsősorban a külső szemlélő számára, mégis felfedezhetőek állandó közreműködők. Lőrincz Zoli tagnak tekinthető melletted?
„Igen, vele már társak vagyunk. Ez olyan természetesen alakult ki, ahogy egyre többet dolgoztunk együtt, beszélgettünk, barátok lettünk és kölcsönösen értékeltük a másik munkáját. Itt mesélem el először, hogy volt benne egy gát, amit szerencsére kimondott, hogy ő tiszteli az én világnézetemet, de nem pont így látja a világot. Aztán a sok beszélgetésből kiderült, hogy nagyon is hasonlóan látjuk a dolgokat, ha külsőségeket félretesszük.”
A klasszikus értelemben vett zenekarrá formálás továbbra sem foglalkoztat?
„Vicces, hogy a múltban voltak olyan zenekarok, akik a színpadon ott voltak, de más írta nekik a számokat és más játszotta fel a stúdióban, mi meg fordítva létezünk. A mai világban, amikor pár kattintással az MI legyárt neked számokat, sőt zenekarokat, az is értékes, ha valódi emberek találják ki, és veszik fel a dalokat.”
Hogy látod most, mennyi esély van arra, hogy az Om koncertező csapattá váljon?
„Kizárni nem tudom, de nem sok esélyt adok neki. Sajnos a valóság nagyon rideg: vagy komoly igény van egy zenekarra, és rögtön rentábilis, vagy valaki/valakik finanszírozzák a működést. Sajnos egyik sem reális most. De a színpadi jelenléten kívül mindent meg tudunk így is adni. Vannak számok, klipek, lemez, póló és bárkivel szívesen dumálok, chatelek. Csak a hónaljszagról kell lemondani…” (nevet)
És a végére a kikerülhetetlen kérdés: Mantra fronton szerinted várható még valaha aktivitás, vagy az egy teljesen lezárt történet mára?
„Jaya Hari nem szeretne már vele foglalkozni, így koncert, új szám nem lesz. Feldolgozások, ritkaságok jöhetnek még, de más nem. Ha valami változik, szólunk.”
–
(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)
