NIGHTRAGE
Abyss Rising
(Despotz Records)
Ugyan az ezredforduló évében megalakult Nightrage alapítója és mozgatórugója, a gitáros Marios Iliopoulos görög arc, ám lemezeiken mégis az ún. göteborgi vonal dallamokkal átitatott thrash/death metalja hallható. Mondhatnánk erre, hogy na tessék, még egy hullámlovagló csapat, esetükben azonban nem erről van szó. Induláskor kapásból itt volt ugyanis az ex-At The Gates ordibátor, Tompa Lindberg, aki alap-arc ezen a fronton, a folyamatos jövés-menés során pedig az európai underground metal színtér olyan figurái fordultak meg itt, mint pl. Nick Barker, Snowy Shaw, Jesper Strömblad, Olof Mörck, Christian Münzner, vagy a szintén görög Gus G.
Az „üzemeltető” Marios által afféle szerelemprojektként működtetett Nighrage soraiban kisebb hadseregnyi muzsikus tette már tiszteletét, az irány azonban a kezdetek óta töretlen: az At The Gates legendás Slaughter… albumának vonalán művelt svédes melo-death/thrash. Mondhatnánk, hogy mi szükség erre az eredeti mestermű ismeretében, és a kérdés valahol nyilván jogos is. Azonban itt valahogy annyira ösztönösen és maguktól értetődően áramlanak a dallamok, gyalulnak a riffek és zakatolnak a tempók, hogy ha kicsit is szimpatizálsz ezzel az irányzattal, akkor agyalás helyett szimplán csak mosolyogva öleled kebledre ezt a tizenhárom dalt.
A kilences sorszámú Abyss Rising szépen illik az eddigi sormintába: ezúttal a nagy átlagnál kicsit talán polírozottabb a hangzás (Fredrik Nordström), azonban a produkció így is kellőképpen fajsúlyos. Az In Flameshez és a Dark Tranquillityhez képest az egész produkció egy léptékkel gorombább, nagyjából úgy a klasszikus At The Gates és a Dimension Zero módjára. A frontember Ronnie Nyman recsegős, könyörtelen orgánuma jól ráerősít erre, míg a két gitáros által eregetett, old school metal hatásokban bővelkedő gitárdallamok és szólók ezt ellenpontozzák hatásosan. Mondhatjuk, hogy különösebb meglepetések nélküli utat jár a Nightrage, de tény, hogy a színvonallal nincs gond, mint ahogy az egész mutatvány hitelessége sem kérdéses.
A göteborgi vonal régi híveinek mindenképpen ajánlom a lemezt, de a később érkezett melo-death bandák kedvelőinek is bejöhet. Korrekt munka, minden tekintetben.
Schmidt Péter 8
NIGHTRAGE – Abyss Rising
