A Mesmur egy nemzetközi brigád: amerikai, ausztrál és olasz tagokból áll. Az internet korában nem lehetetlen kontinenseken átívelő formációk születése, s vannak példák, amikor egy-egy ilyen alakulat esetében a tagok nem is találkoznak egymással személyesen. A lemezfelvétel is úgy készül, hogy mindenki a maga lakhelyén veszi fel a részeit, majd értő kezek „összefésülik” ezeket. Nem tudom, hogy a 2013-ban alakult Mesmur esetében is ez lett volna a helyzet, azonban ez a tényező nincs hatással a kész produktumra.
Én nem vagyok az a hallgató, aki nagyon kényes a hangzásra, legalábbis ami a nyerseség felé mutat. Pontosabban fogalmazva: a leglepusztultabb, ultrapenetráns megszólalást is elviselem, ha a zene jó és van benne fantázia/kraft, ellenben a művi hangzásokat nehezebben tolerálom. A Chthonic album esetében sem értem, hogy a pergőhangzást miért kellett ennyire művire, „kopogósra” venni. Az összhatáson sokat ront, és nem is illik egy morózus doom-anyaghoz.
Nem kezdő a kvartett, az azonos címmel ellátott 2014-es debütalbum óta a Chthonic a negyedik teljes hosszúságú mű, melyen tovább csiszolja doom metalját a négyes. Az említett első lemezre emlékszem, hogy hallottam, azonban a másik kettőben már nem vagyok biztos. A sors és az Aesthetic Death kiadó úgy akarta, hogy a 2023-as albumot CD-n hallhassam. A borítón látható Lovecraft-ihletésű rémalak, a zöldes-sárgás lidérces árnyalatok illenek a 48 perces album világához.
Egészen lassú és sötét tónusú doom metalt ad elő a Mesmur, amely nagyjából a funeral doom és a doom/death metal göröngyös határvonalain ődöng. A csapat a mai napig nem tagadhatja le – nem is tenné – a műfaj nagyjainak hatását, úgy mint Evoken, Esoteric, Skepticism stb. E lassúnál is lassabb irányvonalon nem könnyű olyan kompozíciókat összeállítani, amelyeken ott csillog a nagy tehetség szikrája, s igazából a Mesmur zenéjében, bár hangulatos, és igényes, nem érzékelem azt a pluszt, ami az említettek közelébe irányítaná a zenekart.
A négyes olykor megfeledkezik a doom metal „szabályairól”, hiszen a Passage-ben hallható egy nagyon gyors rész, s itt újfent kitérhetnék a fent említett problémára: a géppuskaszerű dobolás nagyon mesterkéltnek tűnik. A szellősebb részeknél nem tűnik fel az idegesítő dobsound, mivel a gitárok, az atmoszferikus részek magukhoz vonzzák a figyelem legjavát, azonban a gyors részeknél idegesítő a megszólalás e hiányossága.
Nem hoz új színeket a doom palettára a Mesmur albuma, de a Chthonic a műfaj értő művelőinek a műhelyében készült, amit alátámaszt a zene hangulata, ami az esetlegesen felbukkanó kevésbé erős részeket is áthidalja, megemeli.
