MANOWAR - A metal királyai vagyunk (1989)

MANOWAR – A metal királyai vagyunk (1989)

Magazin
HammerWorld
2023. szept 20. / 12:00
1989, HW005, Manowar, nka, old school

865 MEGTEKINTÉS

Személyes találkozás alkalmával a legelső szembeötlő dolog Joey DeMaióval, a Manowar basszusgitárosával kapcsolatban az a visszafoghatatlan, leállíthatatlan lelkesedés és hit, amit zenekara iránt érez. Ez az ember egyszerűen a Manowarral kel és fekszik! A csapat legutolsó albuma, a Kings Of Metal ismét megosztotta a HM-tábort, homlokegyenest ellentétes vélemények alakultak ki róla, rajongók és kritikusok között egyaránt. Egy dolgot azonban még a legelvetemültebb cikizők sem tagadhatnak le, nevezetesen, hogy a csapat zenészei Joey bőgőn, Scott Columbus dobon, Dave Shackle gitáron és Eric Adams hangszálakon a műfaj krémjéhez tartoznak. Nyár elején már koncerteztek Európa-szerte (ld. MHH No.3, Élő Fém – szerk.), kifelejtve ugyan Angliát, ezekben a hetekben azonban a Manowar újra a kontinens fémrajongóit szórakoztatja roppant látványos show-jával. A szót ezennel átadom Joeynek…

„Sokan támadtak bennünket az előző európai turné után, amiért nem tudtunk Angliába eljutni, de egyszerűen nem volt abban az időben szabad koncertterem. Azért jöttünk most vissza Európába, hogy az angol rajongók se higyjék azt: elfelejtettük őket. Ellenkezőleg: nagyon is szeretünk itt játszani, nem véletlenül adtuk egyik lemezünknek a Hail To England (Údv Angliának) címet! Azt bizonyára kevesen tudják, hogy a zenekar a szent brit földön született annak idején! Ugyanis 1980-ban itt találkoztam először Ross The Boss (a Manowar szólósa volt egészen a legutolsó lemez megjelenéséig – szerk.) gitárossal, méghozzá Newcastle-ben. Ezért szól a Manowar című dalunk szövege így: >We met on English ground< (Angol földön találkoztunk). A zenekar ötlete akkor született. Abban az időben a Black Sabbathtal dolgoztam, pontosabban Geezer Butler (legendás BS-bőgős, most Ozzynál játszik) az én speciális basszusfelszerelésemet használta. Ronnie James Dio, akivel egy környéken laktam korábban kért meg, hogy segítsem ki őket a turnén, sőt még a pirotechnikát is rám bízták. De szerepeltem mint turnémenedzser, vagy amire éppen szükség volt.

Már akkor határozott elképzelésem volt a születendő zenekar koncepciójáról. Egész egyszerűen minden egyes metalkoncerten magával ragadott a bajtársiasság, vagyis hogy mindenki egyforma, azonos dologért, a HM-zenéért él-hal. Büszkeség tölt el, akárhányszor látom a tömeget együtt énekelni, magasba emelt öklökkel. Rossnak is hasonló gondolatai voltak, jól egymásra találtunk.”

DISZKÓ

„A nyolcvanas évek elejének Amerikáját a diszkózene uralta, voltak ugyan HR/HM bandák, de mindenki azt hitte, hogy ez valami idejétmúlt, lejárt divat. Amikor a Black Sabbathtal átjöttem Európába, alig hittem a szememnek! Itt láttam először igazi heavy metal közönséget. Az amerikai közönség roppant gyengének tűnt az itteni rajongókhoz képest. (Mára ez egy kicsit megváltozott! – szerk.) Attól kezdve mindig arról álmodoztam, hogy egyszer a londoni Hammersmith Odeonban fogok játszani a saját zenekarommal. Mára már ez is megvalósult.

Az első hónapok nagyon kellemesen teltek. Könnyen találtam megfelelő zenészeket, gyorsan összekaptunk egy demót, és már alá is írtuk az exkluzív szerződést az EMI céggel. Aztán hirtelen minden összejött… Kezdődött azzal, hogy az első lemez után az EMI felbontotta a szerződésünket. Aztán kirúgtak minket az 1982-es Ted Nugent turnéról, ahol előzenekar voltunk. Teljesen alulról kezdhettünk mindent.

Az amerikai EMI abban az időben még nem értette a heavy metalt. Azt hitte, hogy nincs sikerünk, mert a dalokat nem játszotta a rádió. Akkoriban még nem játszott a rádió heavy metalt, mereven elzárkóztak előle. Egyik napról a másikra szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy nincs pénzünk. Kénytelenek voltunk hangszereket, felszerelést eladni, hogy egyáltalán enni tudjunk. A zenekar image-ét sem értették sokan, sőt, ami rosszabb ennél, nem is akarták megérteni. Meg sem hallgatták a zenét, csak a fotók alapján eldöntötték, hogy ez nekik nem tetszik. Persze mi nem adtuk fel, és erre ma nagyon büszkék vagyunk. A második lemezünk szerződését a saját vérünkkel pecsételtük meg, és ez nem valami gyenge trükk volt. Ennyire komolyan gondoltunk mindent, hihetetlenül összetartottunk. A sok szerencsétlenség Összekovácsolta a zenekart.”

HAMIS METAL

Az utóbbi években aztán nagyon népszerű lett a heavy metal, és nem sokan maradtak az igaz metalbandák közül. Szinte egyből megjelentek a false metalt (hamis metalt) játszó bandák, mint a Foreigner, vagy a Loverboy! Abból a szempontból nagyon jól jött az EMI lépése, hogy megtanultuk tisztelni a körülöttünk levő embereket, rájöttünk az emberi esendőségre, arra, hogy minden megváltozhat egy pár óra alatt. Egyik pillanatban még mindened megvan, a következőben pedig már semmid. És az igazi barátaid azok, akik még a bukás után is ott állnak melletted. Ennek a tapasztalatnak köszönhető, hogy nem lettünk és nem is leszünk soha beképzelt rocksztárok!

Sajnos a lemeztársaságainkkal nem volt szerencsénk, négy év alatt hat céggel volt szerződésünk: EMI, Music For Nations, Megaforce, egy japán kiadó, a Virgin és végül az Atlantic. Nehezen értettük meg és fogadtattuk el az emberekkel, hogy a Manowar egy heavy metal zenekar és nem alkuszunk. Nem tudnék a rajongók szemébe nézni, ha elárulnám őket pár nyomorult dollárért. Egyszerűen bíznak bennünk, nem tehetjük ezt sem velük, sem magunkkal. Mi mindig is heavy metalt játszottunk, a HM-ról és a rajongókról énekeltünk, ez az, amiről a dalaink szólnak, röviden: a HM dicsőségéről. Dalaink a koncertek csodálatos hangulatát idézik fel, azt hiszem, lassan már mi leszünk az egyetlen zenekar, aki ilyesmiről ír. Nekünk kell védelmünkbe vennünk hát a HM ügyét és figyelni arra, hogy lemezenként legalább egy dal erről a témáról szóljon. Életben kell tartanunk a műfajt, nehogy a hamis metalt játszók uralkodjanak a rajongókon. Össze kell tartanunk, hogy a kommersz szemét árasszon el bennünket!”

ROSS

„A Manowar közönsége a legfurcsább és legvegyesebb koncertközönség a világon. Vannak, akik a gyors dalok miatt jönnek, vannak, akik a lassúkat szeretik, vannak, akik a szólókat, vannak, akik a színpadi mozgást, a show-t. A legutolsó albumunkkal szerettünk volna mindenkinek örömet okozni, ezért mindenből tettünk fel a korongra. Így lett ilyen klassz változatos! Mindenkinek megadni azt, amit szeret ez az elvünk!

Sajnos, Ross kiszállt a lemez befejezése után. Elvesztette a lelkesedését. Kiveszett belőle a tűz! Azt mondta, szívesen turnézok veletek, ha kértek rá, de már nem okoz örömet. Nincs annál rosszabb, mint, amikor az ember szomorúnak látja barátját. Amikor annak idején együtt kezdtük, Ross ugyanolyan lelkes volt, mint én. Ma azonban a HM és blues gitárjáték kettéválik, Ross pedig az utóbbit szeretné játszani. Ezt az elhatározását – még ha fáj is – el kellett fogadnunk. Remélem hamarosan felbukkan új csapatával, és sikeres lesz.

Azonban nem sokáig szomorkodtunk Ross távozásán. Dave Shackle, Ross utódja átkozottul jó gitáros! Míg Ross bluesközpontú volt, addig Dave inkább klasszikus előképzettségű. Fantasztikus trükköket tud, teljesen elkápráztatott mindenkit, már az első alkalommal. Van egy színpadi szólója, amikor két kézzel felülről játszik a gitár nyakán, mintha csak zongorázna. Egyszerűen bámulatos!

A legközelebbi lemezen már bizonyára mint dalszerző is bemutatkozik, hiszen a Manowar mégiscsak egy zenekar. Mi mindent együtt csinálunk. Ez egy szerencsétlen lépés volt, hogy csupán az album elkészülte után csatlakozott. Mi mindenhová együtt járunk, együtt utazunk, a legjobb barátok vagyunk. Itt zenekaron belül nincsenek ego-problémák, senki nem játssza a főnököt, sem a sztárt. Rengeteg csapat van, ahol egy zenészre épül minden, ő adja a zenét, a nevét, egyszerűen ez szerintünk rosszul veszi ki magát. Egy együttes ne csak nevében legyen együtt, hanem ténylegesen is!”

DALSZÖVEGEK

„Sokan mondják azt is, hogy egyforma sémára készülnek szövegeink, de ez nem igaz. Minden lemez minden egyes dala más és más. A HM dicsősége az egyetlen olyan téma, ami gyakran felbukkan nálunk, na és akkor mi van?! Nem szeretem a lehangoló dalszövegeket. Ha azt akarom hallani, hogy Bejrútban hányan haltak meg, akkor a tévéhíradót nézem meg, nem pedig zenét hallgatok. A koncert azért van, hogy mindenki jól érezze magát, szórakozzon, hogy feldobódjon egy kicsit, nem pedig azért, hogy valaki még rosszabb hangulatban menjen el, mint ahogy jött. A fantázia birodalma sokkal szebb, mint a világunk. Nem lenne óriási egy szép lovon, karddal a kézben belevágtatni a naplementébe? Mi lehet ennél jobb?!

Persze vannak valóságosabb szövegeink is. Itt van például az új lemezről a Wheels Of Fire. Ez mindenkinek szól, aki szeret száguldozni, történjék ez akár lóval, autóval, motorral, gördeszkával vagy éppenséggel rollerrel. Egy autóversenyző barátommal vettük fel a dal betétjéül szolgáló autózajokat és olyan gyorsan mentünk teljesen kihúzattuk a motort hogy a rendőrök le akartak minket tartóztatni. Az album külön köszönet rovatában fel is soroltam a rendőrtiszteket, akik végül elengedtek minket, mert nagyon tetszett nekik a dal ötlete!

Szóval nem hagyjuk magunkat, és lassan, de biztosan haladunk előre. Inkább álljon mögöttünk 10 ezer harcos, mint százezer pózoló, hamis metalos. Death To False Metal!”

(Szöveg: Chris Welch)

-x-

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!

METAL HAMMER HUNGARICA No. 5 (1989/5) – TARTALOM
HAVI METAL – Dörgedelmek
PRÁGAI METAL FESZTIVÁL – Running Wild, Stormwitch etc. akcióban
ALICE COOPER – Alice kiborítja a szemetet
POKOLI ESTE – Egy este a Pokolgéppel, pályázat, rejtvény
FORRÓ DRÓT – Új Kiss LP, Gillan kivált stb.
VENOM – A legfeketébb fém
HANGPRÓBA – Lion, Mr. Big, Silent Rage és a többiek
SOKKOLÓ KORONGOK – Fantasztikus albumszüret
EXUMER – Él és virul?
QUEEN – Ha ti akarjátok
DRI – A crossover ‘nagyapái’
COZY POWELL – A bérdobos
SÁMÁN – Lassan, de biztosan
METALLICA – Visszaemlékezések
KING DIAMOND – Konspiráció minden mennyiségben
MANOWAR – A királyok kora nem járt le
OSSIAN – A PeCsa-buli
ÉLŐ FÉM – Anthrax, Suicidal, Telegram, WASP, Motörhead
OBITUARY – Death a javából
ROCKKULTÚRA – Led Zep-könyv, dalszövegfordítási vetélkedő, Súgd Meg Nekünk
DEMONSTRÁCIÓ – Az underground él!
HAZAI HEAVY ATYÁK III – Vörös István. Kicsoda?
GITÁRMÁNIA – Az egyik legnépszerűbb rovat
STRESS – Csak semmi izgalom!
SAVATAGE – Móka, kacagás és persze metal
SAJÁT SZAVAIKKAL – Alice és az Annihilator
MOSZKVA MUSIC PEACE FESZTIVÁL – Az év koncertje – ahogy mi láttuk