A Malthusian 2012-ben alakult Dublinban, Írországban. 2013-ban készült egy demó, majd a 2015-ös Below The Hengiform EP, s ez utóbbi már komoly nívót mutatott fel. Merítenek a death metal klasszikusaiból, de e nehéz zenét a maga szabályai szerint formálják, alakítják – miként ez az Across Deaths című debütalbumon is megmutatkozott. 2022-ben egy split készült a Suffering Hour amerikai gárdájával, s a második teljes Malthusian-album idén jelent meg The Summoning Bell címmel. Milán Péter kérdéseire Matt Bree gitáros válaszolt.
Szöveg: Milán Péter · Fotó: kiadói archívum
–
A Malthusian debütalbuma, az Across Deaths után kilépett a gitáros, Andy Cunningham, pár évvel később pedig Pauric Gallagher is követte. Mi állt e lépések mögött, és hogy sikerült megtalálni az utódjaikat?
„Andy már az első album megjelenése előtt kilépett, számára lezárult e zenekar fejezete, és az egyetlen érdemleges utód TMK (Tom Mckenna – lásd még: Adorior, Grave Miasma), aki 2015-ben egy amerikai turnén helyettem is beugrott. TMK jelezte hajlandóságát, hogy csatlakozzon hozzánk, ha valamilyen változás áll be, de korábban nem történt ilyen. Amikor kellett, azonnal belépett. Pauric még maradt egy ideig, de mindnyájan tudtuk, hogy elkerülhetetlen a távozása. Pauric alapvetően gitáros, akit szinte egyáltalán nem érdekel a basszusgitár, noha gyilkos volt basszusgitáron is. Tény, hogy ez őt nem érdekelte, így az ő ideje is kitelt. Azóta mindketten elköltöztek Dublinból, Andy Ausztráliába, Pauric pedig vissza az északnyugati vadonba.
Az albumon Fed játszott basszusgitáron, aki felülmúlta várakozásainkat, bár nem tudom, mit hoz a jövő vele kapcsolatban, mivel készül visszaköltözni Olaszországba. A következő pár koncerten a Slidhrből Joe Deegan ugrik majd be basszusgitáron.”
Az Across Deaths után egy split következett, a Time’s Withering Shadow, mely kiadványon a Suffering Hour volt a másik csapat. Kérlek, beszélj erről a lemezről.
„2019-ben turnéztunk a Suffering Hour társaságában, a közös zenei értékrend és a turnén kialakult barátság volt a split közvetlen katalizátora. DgS épp akkor kezdett el felvételekkel, keveréssel foglalkozni, és ő javasolta a splitet. Mi is benne voltunk. Minden elemében szeretem ezt a splitet. Kipróbáltunk néhány új ötletet, ugyanakkor úgy érzem, hogy ez a kiadvány a Malthusian első fejezetének a lezárása is egyben. A Suffering Hour számai is elképesztőek. A Mighty Sphincter-feldolgozásukat is a turné ihlette, mivel a buszon hallották először a zenekart. Újra turnéznunk kell együtt. A pénteken megjelent új EP-jük ki..ottul szaggat. Hallgasd meg!”
Néhány év múltán hogy vélekedsz az Across Deaths albumról zenei és hangzásbeli vonatkozásban?
„Nagyon keveset jelent nekem. Úgy vélem, a dalok ott vannak, de a produkció elb*szta. Mellesleg épp ezen a héten lesz hétéves a lemez. Annak az időnek az emlékműveként áll, amikor megíródott és felvételre került, de ez minden, amit nekem jelent. Emlék. Érdekes, hogy miközben az új album sajtóját intézem, úgy tűnik, jobban kedvelik, mint gondoltam volna, bár lehet, hogy a saját véleményem lép közbe. Viszont ez a zene szépsége, nem igaz?”
A Malthusian második albuma, a The Summoning Bell ez év augusztusában jelent meg. Mikor kezdtél el dolgozni az új témákon? Beállt valamilyen változás ezen a téren a két tag távozásával?
„2020 körül kezdtem el írni, egy részét már a split előtt, mert tartottunk egy kis szünetet a dalszerzésre. Semmilyen változás nem történt a dalírás terén a Time’s Withering Shadow és a The Summoning Bell között. Alapvetően én és J írunk és rakunk össze mindent a próbahelyen, és ez már hat éve így működik, egyúttal a Malthusian alakulásakor is így volt. Ez egy olyan partnerség, ami jól funkcionál. Amikor ezzel megvagyunk, kiegészítjük a másik gitárral és a basszussal. Úgy tervezem, hogy a következő album már inkább közös munka lesz, de addigra akár már mindannyian halottak lehetünk, így ezzel csak akkor foglalkozunk majd, amikor felüti a rút fejét.”
A lemezt az extrém zene szakértője, Greg Chandler producelte és keverte, aki az Esoteric énekes/gitárosa is egyben. Milyen volt a stúdiózás egy ilyen tapasztalt zenész/producerrel?
„Hihetetlen volt. Valamennyien évek óta az Esoteric rajongói vagyunk – én magam húsz évvel ezelőtt láttam őket –, és néhány éve Greg produkcióinak is, valamint TMK vele vette fel a legutóbbi Adorior-albumot. Tekintve a komplikált hangképeket, amelyeket Greg az Esoteric élén előad, egyértelműen ő volt a mi emberünk. Tudja, hogy kell a horror rétegeit felépíteni. Nem is lehetnék boldogabb az eredménnyel, a következő albummal is vissza fogunk térni hozzá, hogy még komolyabban kiaknázzuk a képességeit.”
A jó death metal egyik legfontosabb eleme a gondosan megválasztott riffekben rejlik. Mivel a Malthusian számai riffek sorozatából épülnek fel, mi módon válogatod ki azokat a riffeket, amelyek alkalmasak arra, hogy bekerüljenek egy dalba?
„Mielőtt levinném őket a próbahelyre, otthon dolgozom a riffeken, és mire megmutatom őket J-nek, már többnyire lemetszettem róluk a fölösleget, és ezt követően már minden a részletek alakítgatásáról, kipofozásáról szól. Ez a helyzet minden zenekarral a modern korban, rögzítünk különböző részeket, amelyeket összeállítunk, majd innen dolgozunk tovább. Megragadhat egy riff a próbahelyen valamilyen okból kifolyólag, ám amikor meghallgatod, kiderül, hogy nem működik. A Swarmsból épp emiatt vágtunk ki egy riffet. Jó volt eljátszani, de amikor visszahallgattuk, totál béna volt. Jót nevettünk és kidobtuk. Egy másik megírt témánk is van, amit jegeltünk, de valamikor majd elővesszük, és meglátjuk, mi az, ami megmenthető. Csak azt dolgozzuk ki, ami tetszik nekünk, és illik az adott dalba. Valójában ennél többről nincs szó.”
Azt hiszem, a mesterséges intelligencia problémája kulcsfontosságú napjainkban, mivel a művészetekbe, a zenébe is beszivárog. Meglehetősen aggasztó, ha zenekarok az alkotáshoz szoftverek, programok, hasonlók ’segítségét’ veszik igénybe, bármely dologét, ami nem élő. Mi a véleményed erről a sokrétű jelenségről?
„Igen, b*szódjon meg ez az egész. Természetesen vannak és lesznek is programok, amelyek segítenek a felvételek során, de ami a riffek megírását és a vizuális dolgokat illeti, a válasz egyértelműen nem. Mutasson már nekem az MI egy olyan borítót, mint a Goatlord ’87-es demójáé. Ha ez a hozzáállásod bármihez, ami a metalhoz kapcsolódik, akkor hagyd el a helyiséget és közben b*szódj is meg!”
Miről szólnak a The Summoning Bell szövegei, és mire utal a lemezcím?
„Az átfogó téma a világtól való undor és az egzisztenciális félelem. Nincs bennük sokkal több. Én egyetlen szemszögből írok, amelyen keresztül látom a világot és a saját létezésemet. Különbözőek e tekintetben a nézeteim, de ezen az albumon a fentiekhez tartottam magam. A cím egy utalás Samuel Beckett Ó, azok a szép napok! című színdarabjára. Samuel Beckett olyan valaki, aki mélyen rezonál bennem. Kedvelem az általános szemléletmódját és a humort, amit belevisz az abszurd dolgokba. Az is jó dolog, hogy tiszteleghetünk egy ír színműíró előtt, még ha rossz oldalon is született.”
Igazán kivételes a CD-kiadás külcsíne a füzet illusztrációival és a frontborítóval. Meglepődtem, amikor felfedeztem, hogy a magyar Mednyánszky Lászlótól látható egy festmény (Öregember halála) a füzet közepén. A vizuális megjelenítés minden bizonnyal fontos a zenekar számára. A borítónak van egy fenyegető aurája. Konkrétan a Mednyánszky-képet hogy találtátok meg?
„Köszönjük!. A Mednyánszky-festménnyel már korábban találkoztam, amikor elmentettem a számítógépemen lévő egyre több műalkotás közé. Amikor újra szembetalálkoztam a képpel a külcsín megformálása során, vagy közvetlenül előtte, azonnal megragadott mint egy olyan kép, ami tökéletesen illik a lemezhez elképzelt víziómhoz. A művészi kivitelezés és a megjelenítés a műfaj nagyon fontos aspektusa, amit soha nem szabadna figyelmen kívül hagyni vagy alábecsülni, ami vissza is vezet bennünket az MI-tematikához. Őszinte és magával ragadó élménynek kell lennie.
A borítóval nem volt olyan cél, hogy fenyegető legyen, de nem fogom elvitatni azt, ha valaki más lát benne. A borítókép egy régi ír fotón alapul, amelyen egy ember járja az utat. Nincs mögöttes tartalma. Nem tudom, hogy jön-e, vagy megy az illető, de nem is lényeges. Ezt az élet egy ideillő szimbolikus megjelenítésének tartom.”
Az olyan számok, mint a The Onset Of The Death Of Man, vagy az In Chaos, Exult arra engednek következtetni, hogy Malthusianban van hajlam a kísérletezésre. Jól látom? Egyébként mi a véleményed a 21. századi death metal relatíve újabb fordulatairól, aminek bizonyos értelemben a Malthusian is része?
„Ezek a számok, valamint a bevezető Isolation azt a célt szolgálják, hogy létrehozzanak egy egységes utazást, hogy passzoljanak az album általam megalkotott általános tematikus víziójához. Nem gondolom, hogy túlzottan kísérletiek lennének, bár úgy vélem, az In Chaos esetében valamelyest elmozdultunk ebbe az irányba. E dolgok nem idegenek tőlem, de mivel a Malthusian a fejemben él, nem tudok ezekkel kapcsolatban objektíven nyilatkozni. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy melyek a death metal újabb áramlatai, és hogy mi hol állunk a metal e jelenlegi áradatában. Bár sok újabb lemezt hallgatok meg, túlnyomórészt ugyanazokat a zenekarokat hallgatom, amelyeket akkor is hallgattam, amikor a Malthusian elindult, ezek mellett pedig a klasszikusokat, amelyek immáron 30 éve a társaim.”
Lesznek koncertek idén vagy jövőre?
„Ebben az évben két koncertünk van. Egy fellépés lesz itt novemberben a lemezmegjelenés apropóján az Adorior és a Hasturian Vigil társaságában, majd egy héttel később az Ascension fesztivál Izlandon. Ezeken túlmenően van néhány lekötött fesztiválfellépésünk a jövő évre, és turnéötletek is szervezés alatt vannak, ám még semmi sincs kőbe vésve. De aktívak maradunk, vannak terveink.”
TARTALOM
–
APOCALYPTICA 78
BETON 66
BIOHAZARD 72
CORONER 22
DIRKSCHNEIDER & THE OLD GANG 26
GREEN CARNATION 14
LACUNA COIL 62
MALTHUSIAN 70
RAGE 12
SABATON 6
TESTAMENT 18
THE ANSWER LIES IN THE BLACK VOID 29
+
Élő Fém 82
Hangpróba 30
Havi Metal 5
Médiaradar 84
Saját szavaikkal 29
Sokkoló Korongok / Extra 31
