To Earth To Ashes To Dust címmel március 12-én jelenik meg a hazai doom mester Magma Rise harmadik albuma. Az áprilisi HammerWorld magazinban egy interjút is találsz a zenekarral, az alábbiakban pedig az új dalokat mutatják be a csapat három tagja: Holdampf Gábor énekes/basszusgitáros, Herczeg Laci gitáros és Hegyi Kolos gitáros.

A márciusi HammerWorld magazinban a Hónap lemeze lett a To Earth To Ashes To Dust.

www.facebook.com/magmarise
TO EARTH TO ASHES TO DUST

Gábor: „Elöljáróban mindenképpen meg kell említeni, hogy amikor elkezdtük összerakni a dalokat, kb. másfél évvel ezelőtt, akkor úgy indult az egész, hogy szövegileg egy adott témakört jár majd körül a lemez. Apai ágon sváb családból származom, erős kötődésem van Süttőhöz, ez egy Duna-menti kis falu, ahonnan a család származik, rengeteg időt töltöttem ott gyerekkoromban, ott is éltünk kb. 3-4 éves koromig. A mai napig ott érzem magam igazán otthon. A terv az volt, hogy ezt – család, szűkebb, tágabb környezet, jelen, múlt – járom körül.

Zárójelben érdemes megemlíteni még, hogy érdekes módon, bár pl. a The Man In The Maze lemeznél szintén ez történt, a borító elkészítésével indult el az egész koncepciós dolog, az adta az ötletet, korábban kész volt, mint bármelyik szöveg.

Ezt a dalt a nagyapámmal történtek inspirálták, aki 33 évet élt, az orosz fronton, a doni áttörésnél tűnt el, illetve évtizedekig nem lehetett tudni mi is történt vele, csak pár évvel ezelőtt sikerült a nyomára akadni. Apám is próbálkozott megtudni mi történt vele, de az ő életében még nem voltak hozzáférhető adatok.

Mint általában a szövegeimben, itt sem direkt módon vannak megjelenítve a dolgok, így aztán én egyfajta síkon kezelem a szöveget, más pedig másképpen is tudja. Ha nem beszélnénk itt róla, hogy mi a háttér, biztosan egészen mást is mondana mindez a hallgatónak, de ez jól van így.

A bevezető szöveg Szent Ágostontól származik, a lemez végén szintén idézünk tőle, ez mintegy keretbe foglalja a dalokat.”

Kolos: „A fő riff, ami köré épül az egész dal, már jó pár éve megvolt, csak valahogy nem sikerült semmi értelmes témát passzítani hozzá. Mondtam Gábornak, hogy ugorjon el hozzám, nézzük meg mit tudnánk vele kezdeni. Volt erre már példa talán a False Flag című nótánál, ha jól emlékszem. Itt is sikerült kb. 20 perc alatt megoldani a feladatot, mivel Gábor énekes szemmel nézte a dolgokat, így az általam verzének szánt téma átalakult főtémává, a verze meg annak egy variánsa lett. Az epikus refrén meg szinte kiköpődött egy perc alatt. A próbateremben még a szerkezetet variáltuk kicsit, helyre rakta Sanyi (Bánfalvi Sanyi dobos) a tempót, és gyakorlatilag meg is volt a lényeg. A lemez legepikusabb dala.”

Gábor: „A kiváló bevezető billentyűs téma Smici (Moby Dick, Bloody Roots, MD Stúdió) érdeme. Köszönet érte még egyszer!”

Laci: „Az abszolút kedvencem a lemezről. Refrén, refrén, refrén! Könnyfakasztó, a szó legpozitívabb értelmében, a lemez legjobb refrénje. A szóló szintén, Koli jól beütötte a helyére. Tuti koncertfavorit lesz, hiába hét perces…” (nevet)
INTO MY AEON

Gábor: „Ahogy már említettem, az alapkoncepció megvolt, azt viszont nem is sejtettem, hogy sokkal sötétebb helyekre „száll alá” az egész, mint amire alapvetően gondoltam. Tavaly elvesztettük az egyik ‘nagyfiam’, a legfiatalabbat a felnőtt gyerekek közül, ez a tény egészen más síkokra terelte a gondolatokat és ezzel együtt az egész lemezkészítést is, mint ahol addig tartottunk, mint amerre haladtunk, mégis fenn. Ez egy más dimenzió, amiben kegyetlen dolog barangolni. A lemez dalainak nagyobbik fele ebben a közegben mozog, ezt nem lehetett elkerülni sajnos, úsztam, úsztunk az árral. Soha nem született volna meg ilyen formában ez az anyag, ha a dolgok nem így alakulnak. Az Into My Aeon számomra a lemez egyik csúcspontja, de nagyon komor, súlyos is egyben.”

Kolos: „Herczi élete nótája.”

Gábor: „A szólisztikus középrész talán a ‘legzeneibb’ téma, amit valaha is lemezre vettünk. A személyes kedvenc dob breakekkel…”

Laci: „Életem nótája. Van itt minden, ¾-es ütem, akkordbontogatós refrén, power riffek, ikertémák, szólók, többszólamú intermezzók középen, basszusfutamok, Sanyi-féle mini dobszóló. Tőle meg is kaptam a megtisztelő ‘váci májkoldfild’ jelzőt a szólóm miatt, bár nem tudom igazából miért… (nevet) Amikor először elolvastam a szám szövegét, nagyon megrázott, ismervén a mögöttes tartalmat. Számomra a lemez legszomorúbb szerzeménye.”

CLOUDCATCHER

Gábor: „Az Into My Aeonhoz szervesen kapcsolódik ez a dal, mintegy a folytatása. Sötétség mindenfelé, az ember halad kifelé az árnyékvilágból, tele van az ismeretlentől való félelemmel, kétségbeeséssel.”

Kolos: „Személyes kedvenc. Szintén egy sok éves téma, ami nem akart összeállni. Most is csak az utolsó utáni pillanatban lett meg. Amikor a dobfelvétel zajlott, Sanyi ezt a dalt annyira nem zárta a szívébe, emlékeim szerint, éppen a túlzott mértékű improvizálási kényszer miatt… Egyébként így még sosem dolgoztunk, hogy a dob basszus feljátszását követően, még volt vagy 2 hónap a gitárfelvételekig. Ez nagyon hasznos volt, mert így simán le tudtuk demózni a dalokat. Gábor ilyen demóra énekelte fel a témáit. Ez volt az a dal, ahol az ének első nekifutásra nem lett túl meggyőző, de szerencsére sikerült Gábort rávenni, hogy fusson neki még egyszer, és így tényleg egy erős darab lett!”

FROM THE HEIGHTS FROM THE GROUND

Gábor: „Az első szövegek egyike, sőt talán ez volt a legelső, miután rátaláltam a koncepcióra, vagy inkább az talált rám… Ez abszolút a szülőföldről szól, a múltról, arról, hogy ahová lép az ember mindenhol körülveszik a régmúlt emlékei, amelyek az övéi is. Mindez erőt ad és biztonságot.”

Kolos: „Tipikus Gábor nóta. Szeretem a témáit, van bennük egy jó adag 80-as évek feeling. Igazi old school hömpölygés!”

Laci: „Ezzel a nótával barátkoznom kellett, nem tudtam elsőre hova rakni, pedig alapvetően nagyon kedvelem az old school dolgokat. A verze és refrén közötti váltás volt elsőre furcsa, aztán amikor énekkel hallottam, kitisztult a kép. A szólórész meg bomba, ikerszóló-szóló, ikerszóló-szóló, hatalmas feeling. Szerintem szeretni fogják az emberek koncerten, direkten megfogalmazott kis nóta.”

BEYOND RECALL

Gábor: „Nagymamám-ihlette téma, aki még az én gyerekkoromban is várta nagyapámat, mivel nem tudta mi történt vele. Nyilvánvaló volt, hogy nincs esély, de mégsem engedte, hogy hivatalosan elhunyttá nyilvánítsák. A visszafordíthatatlanságról és a vele szemben mégis ott pislákoló reményről szól.”

Kolos: „A jelszó: Black Sabbath! Zeneileg abszolút tisztelgés a mindenható Sabbath előtt! Talán az első dal volt, ami ehhez a lemezhez készült. Nagyon sokat alakítgattunk a szerkezetén a próbák során, de megérte, mert egy klasszul építkező kompakt kis dal lett! Érdekes, hogy valamelyik korai demo-verzió az én énekemmel, és halandzsa szövegemmel készült. Gábor egész sokat megtartott az énekdallamaimból! Sanyi bevallása szerint pedig, a kedvenc énekeseit felvonultató versenyben surranó pályán jobbról beelőztem David Coverdale-t!”

Laci: „Hatalmas Sabbath számomra, csak szomorkásabb hangulattal! A refrén meg az a 3 hang, amit millióan milliószor elsütöttek már és minden alkalommal nagyon jó tudott lenni. Koli volt olyan bátor és simán ‘beütötte’. Egyenesen kib…ott hatalmas lett, Gábor éneke megkoronázza szépen! Sanyika finom nótakezdése meg magáért beszél.”

MAN SHAPED VOID

Gábor: „Itt zuhanunk a legmélyebbre, a mélységbe, amibe Nietzsche szerint ha sokáig nézel, visszanéz rád. Ott marad az ember teljesen egyedül, egymagában az idők végén a nagy Semmiben. A legsúlyosabb tétel.”

Kolos: „Érdekes dal. Nekem ‘a Megadeth karambolozik a Downnal’ nóta. A szólóját szemfülesebbek már hallhatták tőlem máshol. De többet erről nem árulok el…”

Laci: „Számomra a lemez ‘legmodernebb’ nótája, persze a mi értelmezésünk szerint. Nagyon jó a verzében a tempóváltás és tőlünk nem megszokott a refrénben található szaggatott riffelés. Én még soha nem hallottam ezt a szólót Kolostól.”
ET FILII

Gábor: „A Man Shaped Void reménytelensége, pokoljárásához kapcsolódik, össze is tartoznak ezért is kapcsolódik össze teljesen a két dal. Ez egy rövid téma, amely talán valami megkönnyebbülést, kis fényt hoz, reményt, valamit, ami felfelé indít el a mélyből. Itt is a korábban említett Szent Ágoston szövegből használtam fel részleteket, mint ahogy a dal legvégén a záró gondolatok is tőle erednek.

Talán a magyar fordításból érdemes idézni:

‘Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál…
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz’


Kolos: „Az egyetlen true doom tétel. Mondanom sem kell Gábor hozta. Nagyon hatásos zárása a lemeznek! A gitárt Herczi tolta fel. Őszintén szólva, én még nem is játszottam ezt a nótát. Hiányoztam a próbáról mikor összerakták, lehet ettől lett olyan jó!”

Gábor: „Ez a másik dal, amelyben Smici közreműködik, csakúgy mint a címadó bevezető részénél, itt is ő szerezte és játszotta fel a billentyűs témákat. Kiváló munkát végzett itt is és a felvételeknél, a keverésnél is. Úgy alakult, hogy még én is gitározhattam egy keveset ebben a dalban, ‘vészhelyzet’ volt , így aztán a fakezűt is odaengedték egy próbálkozás erejéig. Máig nem tudom feldolgozni az élményt.”

Laci: „Ebből szerettem volna, ha készítünk egy komplett nótát, nagyon jó téma és megérdemelte volna. Aztán világos lett a koncepció és a szám funkciója, és ezzel vált kerekké a történet. Gábornak sikerült olyan hangulatot elcsípni, hogy beleborzongok, amikor meghallgatom.”