Skip to content

LEPROUS: Melodies Of Atonement

Kiadó: InsideOut / Írta: Gáti Viktor / Értékelés: 8

A norvég progger Leprous is már a negyedszázados jubileum felé araszol. Ebben a korban a zenekarok gyakran csak elbandukolnak a – jó esetben – maguk által kitaposott ösvényen, esetleg apró finomhangolásokat végeznek jóideje kialakult megszólalásukon. Einar Solberg frontember és csapata más – nehezebb – utat választott. A csapat a jópár évig érlelt bemutatkozás, a Tall Poppy Syndrome-tól kezdve saját hanggal rendelkezik, amelyet úgy tűnt, a két évvel későbbi – azóta is személyes favorit – Bilateralon sikerült tökéletesíteniük. Aztán – akkor és azután is jó darabig tartva a kétévenkénti albumkiadást – jött a Coal, amelyen látványosan újra arrébb mozdultak, egy zártabb, de még személyre szabottabb irányba, s ezt a vonalat további két lemezen érlelték tovább.

Az ezt az etapot záró Malina megjelenésének évében állt össze a jelenlegi tagság. Így jutottak el a Coalhoz hasonló mértékű és jelentőségű újabb mérföldkőhöz, a Pitfalls dalaihoz, amelyekkel a metalos felől nagymértékben a rockos hangszerelés felé fordultak, felerősödtek a funk/soulos behatások, emellett megtartva az összetéveszthetetlen ritmikai, dallamvezetési karaktert. Az Aphelionon ezt a felfrissített szabályrendszert sikerrel vitték tovább a zenészek, majd elérkeztünk a jelenbe, a Melodies Of Atonementhez.

A fenti gondolatsor mentén haladva, a Coal és a Pitfalls után ezen a lemezen újabb paradigmaváltás történt, aminek lényegét Einar példásan egyenes és összeszedett gondolatai alapján lehet a legjobban leírni: a harsány összhangzatokat, az erőteljes egyéni megmozdulásokat, a tömény dinamikát fellazult, letisztultabb hangképek, minden poszton visszafogottsággal párosuló, szorosabb csapatmunka váltotta fel, egyúttal minden tagnak kijut a rivaldafényből, amely az erőskezű kormányosnak megismert főnökre nézve felettébb imponáló.

Bár engem mindig is lekötött a Leprous munkássága, és nem akadtam fenn különösebben egyik korábbi váltásukon sem, az Atonement esetében amellett, hogy a bevont friss zenei árnyalatokkal tudok azonosulni, az összkép a simulékonyabb hangvétel ellenére tucatnyi meghallgatás után is nagy falatnak érződik számomra. Ez voltaképpen az album és a kvintett erényének tekinthető, hiszen, bár „látszólag” könnyedebben cseng a 2024-es Leprous zenéje, a nóták mégsem adják könnyen magukat.

A Silently Walking Alone kőegyszerű dobtémájára torz, zaklatott billentyűsök telepednek, Einar pedig a korábban megszokott hangorkánt zúdítja ránk. Az Atonementen, ha visszafogottan is, de érezhető a vezér dominanciája, amelyet aztán hasonló modorban uralnak le a lendületes gitárok; a Like A Sunken Ship dark popos lüktetésére a la-la-lázás tesz még egy lapáttal, befigyel némi cowbelles mókázás is, mégis működik az egész. A Faceless nagybőgővel(!) indít, majd egy újabb lecsontozott és bődületesen jól megszólaló groove kezdi húzni a dalt, amely egy elképesztően elegáns, jól pulzáló, hosszan építkező Solberg-énektémával ér a csúcsra – egy gyöngyszem! Talán a Self-Satisfied Lullaby érzékelteti a legjobban a vívódásomat ezzel a koronggal: percekig Einar idegőrlő hangmintája vezeti, majd a teljes anyagon lenyűgöző Baard Kolstad dobos jazzes patternjei vezetik elő a szűk 52 perc (egyik) legfelemelőbb gitártémáját – libabőr!

Nem vagyok benne biztos, hogy a Melodies Of Atonement képes-e idővel önmagát igazolni. Elképzelhető, hogy ezt csak a következő album fogja majd megtenni. A Leprous zavarba ejtő zsenije azonban most, így is igazolást nyert.

“A Leprous sosem könnyű eset – ellök, beszippant… A progresszivitás, a kísérletezés sokszor próbára tesz. Itt is bőven kellett idő az összeszokáshoz, de megérte. Kezd az ismerkedést a Limbóval.”
– Posta János   10

“Zenei szempontból csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni a Leprousról, viszont a Melodies of Atonementnél érzem először, hogy a “nyávogósabb“ verzék helyett sokkal szívesebben hallgatnám a hangszereseket önmagukban. Telítődtem volna?”
– Pintér Miklós   9

“Einar énekstílusa meg ez a sok dráma néha az agyamra megy, de ezen a lemezen is mutatnak olyan dolgokat, amik miatt nem tudok ennél kevesebbet adni rá.”
– Uzseka Norbert   9

“Technikailag jár a pont, a kivitelezés ismét zseniális. Nekem, mint felületes hallgatónak, a Leprous nem több, mint egy enervált, negatív A-ha az érett korszakából. Nem metal egyik sem, de a hangzásokra, a hangulatokra abszolút kihegyezett muzsika mindkettő. Például a Faceless és az A-ha Hunter in the Hills (True North 2022) dala között nagyon határozott párhuzamosok figyelhetők meg, de jól kivehetők a sötét-világos ellenpólusok is.”
– Kánya Ferenc   8

“A Leprous zenéje jó ideje nem hozzám szól, azonban amit ez a valóban progresszívnek mondható zenekar játszik, az igényes és kreatív.”
– Milán Péter   8

“Egy újabb különleges anyag a norvégoktól. Akadnak benne olyan részek, amik kifejezetten tetszenek, míg mások annyira nem fognak meg. És hogy ebben mégis mi a különleges? Hogy egy teljesen más hangulatomban éppen azok lehetnek a bejövősek, amelyek máskor nem…”
– Zubor Olly   8

“A Malina albumnál nagyon megvolt az egyensúly. Csodálatos kerek dalok, dallamok, egy progrock alapvetés. A Pitfalls már nem talált be nálam annyira. Ez az album pedig annyira experimentális, néha hangszerelésben, témákban annyira elveti a sulykot, annyira nehezen hallgatható, hogy egyelőre nem tudtam lenyelni. Ez még változhat, lehet, hogy beérik az anyag (ha lesz erőm eleget erőltetni), de jelenleg ez nekem csak egy tétova, tépelődős hetes.”
– Cselőtei László   7

“Belépsz egy képzőművészeti galériába, s rácsodálkozol egy nonfiguratív, avantgarde képre. Azonnal felfogod, hogy alkotója mestere az ecsetkezelésnek, s érzed, hogy valamit el akar mondani a festménnyel, de nem tudod, hogy mit, mert túlságosan művészi lett. Előtanulmányok, empátia, képzelőerő és a művészi eszköztár hiánytalan ismerete kellene ahhoz, hogy meglásd benne a lényeget, vagy a művész iránti feltétlen rajongás, hogy haza akard vinni a képet. Talán a Leprous új albuma is ilyen festmény?”
– Gyuricza Ferenc   7

“Sosem működött nálam igazán a Leprous, és ez még akkor is így van, ha ezúttal is érzem bennük a zsenialitást. ”
– Kiss Gábor   7

“Hallom, hogy nagyon össze van rakva, hallom, hogy nagyon “el van zenélve“, de egy kicsit sem hozzám szól. Inkább fáraszt, mint szórakoztat.”
– Szénégető Richárd   6

KERESÉS
HAMMERWORLD 24/9.
csak digitális lapszám!
RÉGI LAPSZÁMAINK
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. IMPELLITTERI
    Out Of My Mind (Heavy Metal)
  2. AT NIGHT I FLY
    The Sacrificial Lamb
  3. FLOTSAM AND JETSAM
    Burned My Bridges
  4. TONY IOMMI
    Deified (instrumentális)
  5. TEXAS HIPPIE COALITION
    Gunsmoke
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. SETYØURSAILS
    Bad Blood
  2. AMORPHIS
    Tales from the Thousand Lakes - Live at Tavastia
  3. FALLING IN REVERSE
    Popular Monster
  4. OCTOPLOID
    Beyond the Aeons
  5. DARK TRANQUILLITY
    Endtime Signals
posta jános
szerkesztő
  1. FIXATION
    Speak In Tounges EP
  2. 10 YEARS
    Inner Darkness EP
  3. KOZORIA
    The Source
  4. ZEAL & ARDOR
    Devil Is Fine
  5. KING DIAMOND
    The Graveyard
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw