A rajongók számára különleges Valentin-napi ajándékkal készül az olasz metalszíntér legismertebb zenekara, a Lacuna Coil, hiszen február 14-én jelenik meg a Sleepless Empire című legfrissebb albumuk. Ennek kapcsán az együttes frontemberével, Cristina Scabbiával beszélgettünk az új lemez inspirációiról, a mérföldkőnek számító Comalies különleges átdolgozásáról, valamint a nemrég csatlakozott gitárosukról. Emellett szó esett karrierje kezdetéről, a nők helyzetéről a metalvilágban és a banda 2025-ös terveiről is.

(szöveg: Kiss Daniella · fotó: Cucene / Oxygen Press)

–

A banda új albuma február 14-én jelenik meg. Van valami különleges oka annak, hogy éppen a Valentin-napot választottátok a megjelenés dátumának?

„Igen van, de ezt most sajnos nem oszthatom meg, mert valami különlegeset tervezünk arra a napra. Annyit elmondhatok, hogy valamilyen módon kapcsolódik a Valentin-naphoz, ami szerintem tökéletes alkalom az album megjelenéshez, de tényleg nem árulhatok el ennél többet. Néhány koncertünkön, amikor bejelentettük a dátumot, azt mondtam a közönségnek: »Ha van valaki, akit szeretsz, vedd meg neki az albumot ajándékba és ha van valaki, aki utál minket, vegyétek meg neki is. Mi mindkét esetben boldogok leszünk.« Szóval igen, határozottan van egy különleges oka annak, hogy ezt a dátumot választottuk.”

Megosztanád, hogy mi inspirálta a Sleepless Empire címet és hogyan kapcsolódik a lemez témáihoz?

„Ez nem egy konceptalbum, mert jobban szeretünk különálló dalokat írni, amelyek különböző témákat dolgoznak fel. Amikor elkezdtünk az új zenén dolgozni, a cím magától jött, ahogy a világra gondoltunk, amiben jelenleg élünk. Manapság szinte hiperösszeköttetésben vagyunk a közösségi médián, a számítógépeken és az okostelefonokon keresztül. Még sosem voltunk ennyire összekapcsolva, ugyanakkor sosem voltunk ennyire elszigeteltek sem. Folyton annyi mindenre koncentrálunk, hogy néha elfeledkezünk a való életről. Elfelejtjük, hogy időt kellene szakítanunk arra, hogy személyesen találkozzunk és élvezzük a való világot. Ez vezetett a Sleepless Empire koncepciójához, amelyet az album borítóján keresztül is bemutatunk. Egy olyan világot tükröz, ahol az emberek ebben az állandó produktivitás birodalmában élnek és alig alszanak, mert mindig csinálnak valamit. Nagyon megtetszett nekünk a Sleepless Empire hangzása, mert tökéletesen megragadja a világ lényegét, amelyben most élünk.”

.
Már hosszú ideje nem adtatok ki új lemezt. Mi jelentette számotokra a legnagyobb kihívást a mostani album megvalósításában?

„Őszintén szólva, a legnagyobb nehézség nem valamilyen kihívás volt, hanem a pandémia. Mint sok más zenekar, mi is 2019 végén adtuk ki az előző Black Anima lemezünket. Ezzel az albummal három turnét csináltunk meg Európában, Észak- és Dél-Amerikában, mielőtt 2020 elején beütött a járvány és minden leállt. Emlékszem, hogy lezárták a határokat, így nem tudtunk utazni és több turnét is le kellett mondanunk. Eleinte szinte megkönnyebbülés volt – kénytelenek voltunk otthon maradni, ami hosszú ideje nem történt meg. De amikor rájöttünk, hogy ez nem csak néhány hétig vagy egy hónapig lesz így, hanem tovább tart és rengeteg halálesettel és szomorúsággal jár együtt, az nagyon lehangolóvá vált.

Amikor végre kezdett véget érni a helyzet, rájöttünk, hogy… Nos, nem arról van szó, hogy elvesztettük volna a zene iránti szenvedélyünket, de nem volt sok mondanivalónk. Minden negatívnak és üresnek tűnt. A zenénket élmények táplálják, például a turnék, emberekkel való találkozások, a különböző kultúrák megismerése és ezekből az élményekből történeteket alkotunk. De a pandémia alatt semmi ilyesmire nem volt lehetőségünk.

Aztán jött a Comalies évfordulója és úgy gondoltuk, nagyszerű ötlet lenne megünnepelni egy olyan lemezt, ami sokat jelentett nekünk. Ahelyett, hogy egy újramaszterelt vagy egyszerű feldolgozást készítettünk volna, azt gondoltuk: »Miért ne írnánk újra a Comaliest, mintha ma készült volna?« A mostani dalszerzői készségeinkkel, fejlettebb technológiával és a jelenlegi szemléletmódunkkal megalkottuk a Comalies XX-t. Ezután ezt is persze promóznunk kellett, ami még több időt vett igénybe és hirtelen eltelt egy újabb év.

Amikor újra turnézni kezdtünk, nem tudtunk írni az úton. A fókuszunk a koncerteken, a rajongókkal való találkozásokon és minden máson volt, ami a turnézással jár. A zeneszerzés időt és teljes koncentrációt igényel. Amikor végre elkezdtünk új zenéken dolgozni, egy kis időbe telt, míg visszarázódtunk, de amint belelendültünk, a dalok csak úgy áramlottak. Minél többet írtunk, annál nehezebb volt eldönteni, mely számok kerüljenek az albumra. Végül azonban az új album nem igazán kihívás volt, inkább csak élvezetes munka.”

____
„Néha elfeledkezünk a való életről. elfelejtjük, hogy időt kellene szakítanunk arra, hogy személyesen találkozzunk és élvezzük a való világot.”

Ahogy említetted, 2022-ben a Comalies huszadik évfordulóját ünnepeltétek. Visszatekintve mit gondolsz az album örökségéről és milyen volt újraértelmezni ezeket a dalokat?

„Nagyon érdekes volt, mert úgy érzem, hogy személy szerint énekesként sokat fejlődtem. Számomra fantasztikus élmény volt újragondolni néhány dalt és ezúttal jobban elénekelni őket. Akkoriban analóg módon rögzítettük az anyagot, ami csodálatos volt, mert valóban megörökítette a pillanatot. Ugyanakkor nagyon kevés idő állt rendelkezésre mindenre. Nem mehettél be a stúdióba minden nap, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd. A végeredmény az volt amit az adott pillanatban rögzítettünk, az adott minőségben.

Most viszont kihasználtam, hogy jobban énekelek, nyugodtabb vagyok és már ismerem a dalokat. Egyébként gyakran előfordul, hogy a számokat csak a felvétel során fejezzük be teljesen, így az izommemóriánk még nem alakul ki hozzájuk. De amikor elkezdjük játszani őket a turnén, memorizáljuk őket és igazán a sajátunkká válnak. Egy tökéletes világban szerintem az lenne az ideális, ha először megírnánk az új albumot, egy évig turnéznánk vele, majd utána rögzítenénk csak a dalokat, így teljesen a magunkénak éreznénk őket és pontosan tudnánk, mit kezdjünk velük.”

Visszatérve az új albumra, voltak együttműködések vagy külső hatások, amelyek befolyásolták a lemez hangzását?

„Igen, két kollaboráció is van az albumon: az egyik Randy Blythe-tal a Lamb of Godból, a másik pedig Ash Costellóval a New Year’s Dayből. Ők nem befolyásolták közvetlenül a zenét, mivel a dalok már készen voltak, de Randy és Ash hozzáadták a saját stílusukat az általunk megírt ötletekhez és szövegekhez. Szerintem fantasztikus munkát végeztek.

Randyvel már évek óta ismerjük egymást – ő egy igazi barát. Korábban turnéztunk a Lamb of Goddal és rögtön megtaláltuk a közös hangot. Randy valahányszor Milánóba jön, összefutunk és amikor egy turnén találkozunk, akkor mindig hatalmas bulit csapunk. Óriási dolog volt megkérni Randyt, hogy működjön közre az egyik dalunkban. Barátok vagyunk, de nem akartunk visszaélni ezzel, hiszen ő egy ikonikus és legendás előadó. Írtunk neki egy üzenetet: »Szeretnénk, ha szerepelnél az új albumunkon. De ha te nem szeretnél, azt is teljesen megértjük.« Erre annyira izgatott lett! Azt mondta: »Istenem, már vártam ezt a pillanatot, hogy együtt dolgozhassak veletek!« Tökéletes időzítés volt, mert éppen nem turnézott, így fel tudta venni a részét. Sajnos még nem sikerült videót készítenünk vagy élőben előadnunk a dalt együtt, mert mindketten nagyon elfoglaltak voltunk.

Ashsel való együttműködés kicsit másképp zajlott, mert vele korábban nem találkoztunk személyesen. Instagramon keresztül léptünk kapcsolatba – már követtem őt, mert szerintem nagyon vicces, kreatív és fantasztikus énekes. Amikor azon gondolkodtam, ki énekelhetné fel az egyik általam írt részt, olyasvalakit akartam, aki hasonló stílusban énekel, mint én. Nehéz volt találni valakit a barátaim közül, aki megfelelt volna, aztán eszembe jutott Ash. Ő fantasztikus és a hangja tökéletesen illik ehhez a stílushoz. Ash felvette a saját részeit és elküldte nekünk. Az első személyes találkozásunk az amerikai turnénk során volt, amit együtt csináltunk. Még a dalhoz készült videót is külön vettük fel – ő elküldte az amerikai felvételeit, mi pedig összemontíroztuk a sajátjainkkal. Nagyszerű együttműködés volt és szerintem elképesztő munkát végzett.”

Van olyan előadó vagy zenekar, akivel a jövőben szívesen dolgoznál együtt?

„Ó, rengeteg előadó és zenekar van, akár teljesen más műfajokból is, akikkel szívesen dolgoznék együtt. Mindig megemlítem Jonathan Davist, mert imádom, ahogyan énekel és ír, még a szóló munkáit is nagyon bírom. Vannak más bandák is akiket csodálok, mint például a Rammstein, a Wardruna és a Metallica, de túl sok van ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Korábban egy másik interjúban megemlítettem Lady Gagát is, mert odavagyok azért, amit csinál. Valószínűleg sosem fog összejönni, de ha már neveket dobálunk – és mivel tudom, hogy ő is metalrajongó – miért ne? Imádom őt!”

Az új gitárosotok, Daniele Salomone 2024 októ­berében csatlakozott a zenekarhoz. Hogyan befolyásolta Lacuna Coil dinamikáját mind kreatív szempontból, mind az élő fellépések során?

„Először is, ő nem igazán ’új gitáros’, mivel már évek óta a Lacuna Coil család része. A háttérben dolgozott gitártechnikusként, a stúdióban és közeli barátként. Szóval amikor változott a felállás, természetes volt, hogy ő lépjen be és segítse Marcót, a basszusgitárosunkat, aki egyben a producerünk is és a legtöbb zenét írja. Marco remek a gitárrészek írásában, de nem képzett gitáros. Daniele viszont igazi gitáros, átfogó tudással és tapasztalattal. Szinte a felvételi folyamat végén csatlakozott és evidens választás volt – nemcsak a tehetsége miatt, hanem mert fantasztikus ember és nagyszerű barát. Olyan valakit akartunk, aki illik a zenekarba és aki élvezni fogja a turnézást, valamint a velünk együtt töltött időt az úton. Nemrég fejeztük be az első közös turnénkat néhány hete az Egyesült Királyságban, Írországban és Franciaországban, ami elképesztő volt. Daniele imád velünk lenni és a légkör nagyon családias és meleg volt, ami pontosan az, amit zenekarként értékelünk. Még nem hivatalos tagja a zenekarnak, de lépésről lépésre haladunk, hogy lássuk, hogyan alakulnak a dolgok. Egyelőre minden rendben van!”

Miért döntöttetek úgy, hogy Daniele nem lesz azonnal hivatalosan az új gitárosotok?

„Ez nem arról szólt, hogy valakit helyettesítünk vagy azt mondjuk: »Ez a srác az új gitáros és kész.« Inkább arról, hogy találjunk valakit, aki zeneileg és élő fellépéseken is segíteni tud minket. Ezért van az is, hogy néhány korai képen a sminkje nagyon sötét és visszafogott. Nem akartunk nagy leleplezést. Lassan akartuk bemutatni őt a rajongóknak, hagytuk, hogy megismerjék őt és magunknak is időt adtunk, hogy lássuk, minden működik-e. Daniele sosem csinált korábban hosszabb turnét, így nem voltunk biztosak benne, hogy élvezni fogja-e. Egyelőre ő a zenekar gitárosa és hagyjuk, hogy a dolgok természetesen alakuljanak.”

Lacuna Coil egyike a nemzetközileg is elismert olasz metalzenekaroknak. Hogyan formálta a kulturális hátteretek a zenéteket és a banda identitását?

„Szerintem nagyon sok olasz vonás van bennünk. A szenvedély, a káosz, az energia – ezek nagyon olasz jellemzők. Szeretjük az egyszerű dolgokat is és a zenekar egy második család számunkra. Őszintén törődünk egymással és a saját boldogságunkat, valamint a harmóniát az életünkben ugyanannyira prioritásként kezeljük, mint a zenét. Ez az egyensúly az, ami táplálja a zenekart. Úgy gondolom, hogy az olasz gyökereink a zenénkben is megjelennek. Vannak hatások, amiket hallani lehet a lemezeinken, például arab vagy egzotikus vokális elemek, amelyek hasonlítanak a Dél-Olaszországban hallható zenékre. Ezek az elemek egyedi ízt adnak a hangzásunknak.”

A metal egyik legikonikusabb női előadójaként rengeteg rajongót inspiráltál. Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a karriered elején és szerinted hogyan javult a nők helyzete az évek során a rock- és metalvilágban?

„Amikor kezdtem, nagyon kevés nő volt a metalban. Ritkán lehetett női frontemberes zenekarokat látni, de a metalkoncerteken még a közönség soraiban is alig voltak nők. Szerencsére ez mára sokat változott. Most már rengeteg nőt látok a közönségben – nemcsak a mi fellépéseinken, hanem fesztiválokon és más koncerteken is. Ennek nagyon örülök, nemcsak azért, mert több nő van jelen a színtéren, hanem mert a zene nemtől független. A zene tényleg mindenkié.

A karrierem elején némi merevség volt érezhető a metalközösségben, hiszen ez egyértelműen férfiak által dominált műfajnak számított. Személy szerint azonban szerencsés voltam, mivel sosem tapasztaltam komoly tiszteletlenséget, eltekintve néhány alkalomtól, amikor valaki bekiabálta egy-egy koncert elején, hogy »Vetkőzz!«. De még ilyenkor is a legjobb válaszom az volt, hogy egyszerűen énekeltem, ahogy szoktam és az illető szemébe nézve láttam, hogy megváltozik a hozzáállása. Látni azt, hogy valaki megváltoztatja a véleményét a show végére, mindig győzelem volt számomra.

Soha nem éreztem magam ’a nőnek’ a Lacuna Coilban. Mindig is a banda egyik tagja voltam. Mindent megosztunk egymással – az öltözőt, a turnébuszt és a munkát. Soha nem vártam el különleges bánásmódot és nem is vágytam rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek előnyei és hátrányai annak, hogy nő vagyok. Például, amikor belépek egy fesztivál területére, ami tele van zenekarokkal és olyan emberekkel, akik nem ismernek, esetleg feltételezik, hogy produkciós menedzser vagyok, valakinek a felesége vagy egy groupie– csak azért, mert nő vagyok. Ez bosszantó, mert kétlem, hogy a férfiaknak ilyen helyzetekkel kellene szembenézniük. De ezen túlmenően soha nem tapasztaltam komolyabb nehézségeket.”

______
„Ha szenvedélyesen szereted, amit csinálsz, ez a szenvedély látszani fog, és kapcsolatot teremt másokkal.”

Milyen tanácsot adnál fiatal nőknek, akik szeretnének betörni a metal színtérre vagy bármely más férfiak által dominált iparágba?

„A legjobb tanács, amit adhatok, hogy mindig legyél önmagad. Az, hogy hű maradsz önmagadhoz, a legjobb döntés, amit meghozhatsz. A karrierem kezdetén sokat gondolkodtam azon, hogyan nyűgözhetném le az embereket különböző megjelenésekkel. Voltak időszakok, amikor próbálkoztam feltűnőbb vagy merészebb külsővel, de nem éreztem magam kényelmesen. Gyorsan rájöttem, hogy mennyire fontos, hogy jól érezd magad a bőrödben – akár a hangodról, a hozzá­állásodról vagy az öltözködésedről van szó. Nincs még egy olyan ember a világon, mint te és nem is kell megpróbálnod valaki másnak lenni. Inspirálódhatsz másoktól, de sosem leszel igazán valaki más, ezért fogadd el a saját egyediségedet. Emellett zenélj örömből, ne érdekből! Azért csináld, mert szeretsz énekelni, játszani vagy alkotni – ne azért, mert híres vagy gazdag akarsz lenni. Ezek rendkívül nehezen elérhető dolgok és nem szabad, hogy ezek legyenek az elsődleges motivációid. Ha szenvedélyesen szereted, amit csinálsz, ez a szenvedély látszani fog, és kapcsolatot teremt másokkal. De a legfontosabb, hogy először neked kell hinned magadban, mielőtt másokat is meg tudnál győzni arról, hogy higgyenek benned.”

Befejezésül, az album megjelenésén túl mit várhatnak a rajongók a Lacuna Coiltól 2025-ben? Esetleg számíthatnak további európai dátumokra idén?

„Igen, abszolút! Már dolgozunk rajta. A 2025-ös menetrendünk már tartalmaz egy észak- és dél-amerikai turnét, ahol a Machine Head, In Flames és az Unearth bandákkal fogunk játszani. Ezenkívül lesz néhány olasz koncertünk is, köztük egy Till Lindemann-nal a Rammsteinből és egy másik az In Flamesszel. Nyáron több európai fesztiválon is fellépünk majd. Nagyon szeretnénk összehozni egy nagyobb európai turnét is az év vége felé. Már régóta nem csináltunk rendes európai turnét, szóval alig várjuk, hogy megvalósítsuk. Reméljük, hamarosan még több dátumot is megerősíthetünk!” 

–

(Az interjú eredetileg a februári digitális különszámunkban jelent meg.)