Kiadó: HPGD Productions / Írta: Kánya Ferenc / 8

Kicsit abban a kényelmetlen helyzetben vagyok, hogy tulajdonképp egy kevésbé izmosra sikerült album kapcsán tettem ígéretet, hogy körmölök néhány sort egy másik japán cuccról, ami szintén nálam pihen egy ideje. Annyit árultam el, hogy a The Cauterized, a Rise vagy az Abysmal Dawn nevű amerikai death metal zenekarok egykori és a japán death/deathcore World End Man jelenlegi gitárosának, Kosuke Hashidának (Koszuke Hasida) a saját grindeathrash magánprojektje is jelentkezett egy új lemezzel.

Az Outrage február közepén jelent meg, kicsivel késte csak le a márciusi számunkat. A projekt első hangzója egy esztendeje sincs, hogy megjelent a philadelphiai Horror Pain Death Gore Productions kiadónál. Grindcore-ral kapcsolatos anyag, és ebben a zsánerben az idő – mint ismert – másképp működik. A tavaly áprilisban kijött Justifiable Homicide tíz dalt tartalmazott mintegy 17 percben, ehhez képest az Outrage határozottan növekedő pályán van tizenegy dallal és 20 perces műsoridővel. Ez a műfajban átlagosan hosszú albumnak számít.

Az a helyzet azonban, hogy a dalokban a szólókon kívül így is minden megtörténik, ami a death metalban általában szokott, csak az események jóval sűrűbben követik egymást. Ezért lehet az, hogy az album (albumetto, albumino, albumocska vagy bármi) hallgatása közben nem is igazán tűnt fel, hogy a tételek átlagosan 2 perc körüliek – legtöbbje alatta – meg az sem, hogy a komplett anyag eleje és vége nagyon közel van egymáshoz. Felületes hallgatással az sem jön át, hogy az egyediséggel vannak kisebb problémácskák.

A nóták alapja a Slayer és a Sepultura legintenzívebb korszakából származó egy-két riff, ezeket pimpelte fel cirka másfélszeres tempóra Kosuke mester, végeredményben amolyan Assück-, Brutal Truth-, Napalm Death-, meg Terrorizer-féle átlagon felüli erejű és technikájú grindcore pusztítássá, ami hangzásában inkább a tengerentúli vonalat követi, mint a britet. Pontosan nem engedi tudni, de a rendelkezésre álló információk szerint minden hangszert és stúdióberendezést egyedül kezelt, valamint a frontember hangját is maga állította elő. Tekintetbe véve, hogy csak a laikus hall ebben az anyagban artikulátlan üvöltözéssel összekötött eszelős csapkodást, azért ez nem kis teljesítmény. Nekem például bejön annyira, hogy akár egy kilencessel is tudnám honorálni – még a kölcsönvett riffek ellenére is – de reálisabb a nettó 8. Ha bírod a grind/death zenét, mindenképp hallgasd meg!

–

(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)