Úgy tűnik, elfogytak az angol szavak, melyeket zenekarnévként lehetne használni, ugyanis az utóbbi időben egyre több nyugati zenész, formáció választ magának szláv eredetű kifejezéseket. A Minneapolisban működő D. Lyons is így tett, ugyanis a Kostnatĕní név és a számcímek cseh nyelvűek. Nem tudom, a nyelvválasztásnak van-e szorosabban köze az egyszemélyes „zenekar” működtetőjéhez, mindenesetre érdekes jelenség. Lehet, hogy pusztán egy eszköz arra, hogy különlegesebbé tegye a produktumait. Igazából erre nem is lenne szükség, mert a zene önmagában formabontó, sőt sokszor felettébb furcsa.
Tavaly egy olyan EP jelent meg Oheň Hoří Tam, Kde Padl címmel, ami török népdalok black metalba ültetését tartalmazta – a borítón az isztambuli Şehzade mecset enteriőrje látható -, vagyis elég szokatlan dolgokkal áll elő ez a különc művész. Úpal címmel jelenik meg ez év májusában a második album – a Hrůza Zvítĕzi volt az első LP/CD 2019-ben -, mely ugyan saját szerzeményeket rejt, ám nem kevésbé speciális anyag.
Újfent leírhatom, hogy a black metal mint keret mennyire széles, igazából az oldalai szabad szemmel nem is láthatók, olyan sok lehetőséget hordoz ez a zenei megvalósítási forma. A Kostnatĕní kiadványai egymaguk alkalmasak e tétel igazolására. D. Lyons a black metal hangszerelési megoldásait használja a lemezeihez, de ezen belül akkora szabadságot engedélyez magának az alkotáshoz, hogy az amennyire szétfeszíteni tűnik a black metal mégoly széles területét is, annyira – épp ebből következően – ötletes és változatos. Maximálisan kísérleti black metalt ad elő Lyons, aminek hallatán páran biztosan menekülőre fogják majd, de az experimentális karakterű extrém zenék kedvelői csemegék valóságos özönét tapasztalják majd a nyakukba zúdulni bő 38 percen keresztül.
Az Úpal anyaga rendkívül összetett black metalt kínál, szinte egy szakadatlan forrongó, kavargó örvény az egész album, ami helyenként Mathron Thorn (Ævangelist stb.) dolgait juttatja eszembe, másutt a Deathspell Omega, vagy a Blut Aus Nord sejlik fel (távolról), ám a Kostnatĕní tökéletesen egyedi jelenség a maga egyszerre őrült, egyszerre lenyűgöző kaleidoszkopikus zenei víziójával. Mint említettem, az Úpal saját szerzeményeket tartalmaz, de a hangözönben néha ezúttal is felfedezhetők népzenére emlékeztető részek, ahogyan ezer más hatás. A zene sokszor olyan, mint egy felbolydult méhkas, de mindvégig elképesztő dolgokat ad elő Lyons. A címadó szám dallamai nagyon jók, de bármelyik szerzeményt kiemelhetném, mindegyik tremoló-témák, kísérleti riffcsavarások, furcsaságok, díszítmények, disszonáns megoldások ármádiáját vonultatja fel.
Lyons agresszív acsargó, morgó énekhanggal él, hogy tisztázza: a vad kísérletek, a szélviharszerű zene, a rengeteg érdekességen túli érdekesség ellenére mégiscsak black metalról van szó, melynek intenzitása, a gyors részek elsöprő ereje is imponáló. Olyan album az Úpal, amelyet valójában nem lehet száz százalékig kiismerni – minden hallgatással ad valami újat: egy-egy újabb bőrbe fúródó tüskét, újabb szürreális látomást, tekervényt, beirdalt, leforrázott, megkínzott riffattakot.
Amilyen nehéz zene, olyan lenyűgöző a maga nemében.
