Előfordulhat, hogy bennem van a hiba, de nálam az első 4-5 lemez után teljes érdektelenségbe fulladt Korpiklaani egyik lemeze sem tudott már megfogni az elmúlt 16 évben – albumonként pár dalt leszámítva. Mindig hozták a minimumot egy-egy kiemelkedő tétellel, követték a jól bevált formulát – nem csoda, hiszen működik, miért is kéne változtatni azon, amit egyszer már eltaláltak?

Az áprilisban érkező Rankarumpu ilyen szempontból egyáltalán nem lóg ki a sorból, tűpontosan követik a Korpiklaani-receptet, és megint kaptunk 12 olyan dalt, amitől garantáltan sört ragad és táncra perdül a folk metal rajongó.

Az előző albumhoz képest egy fontos változás történt, ami a tagságot illeti, még pedig a Turisas hegedűs Olli Vänskä csatlakozott a csapathoz állandó tagként, a hegedűs és harmonikás szekció pedig abszolút csúcspontja ennek a lemeznek, talán még jobban ezekre a hangszerekre épülnek a dalok, mint bármikor korábban, már ha a Korpiklaani esetében lehet ilyet mondani; remek példa erre az első klipes dal, a Saunaan, ami az ő szerzeménye és az egyik legemlékezetesebb újkori Korpi dal. Olli ezt a dalt leszámítva is aktív dalszerzőként vett részt a lemez munkálataiban, erre a vérfrissítésre pedig már régóta szükség volt, már ami az elmúlt évek megszokás-vezérelte alkotási folyamatát illeti.

Mindezek mellett pontosan úgy érzem magam, mint az előző lemezeket hallgatva. Szeretném szeretni, tényleg jól esne, ha megint azzal az érzéssel kapna el egy Korpiklaani lemez, mint régen, de valahogy elveszett a varázs, amikor elkezdtek követhetetlen tempóban érkezni az ugyanolyan sorlemezek, amik mind pontosan ugyanazt az élményt adták, mint az előzőek. A Rankarumpu funkciója pontosan ennyi: van pár új dallam, amivel meg lehet színesíteni a zenehallgatást, ha elkap a Korpiklaani hangulat.