BRUTAL TRUTH: Extreme Conditions Demand Extreme Responses
1992-ben (18 évesen…) azt hittem, én már mindent tudok a death-grind műfajról. Aztán megláttam az „emtívín” a Brutal Truth nevezetű csapat Ill-Neglect című videóklipjét. Na, akkor sok mindent újra kellett magamban értékelnem a zenei tudásomat illetően, haha! Nem kétséges, hogy az a dal, illetve Kevin Sharpék komplett bemutatkozó albuma a stílus alapkövévé nőtte ki magát az elmúlt esztendők során. – Zubor Olly

CIRITH UNGOL: Paradise Lost
A kultikus státuszra az egyik, ha nem a legméltóbb epikus heavy metal formáció az 50(!) éve alakult Cirith Ungol, akik megszabdalt karrierjük során mit sem törődtek az időszakos trendekkel, ezen, sorrendben negyedik nagylemezükkel, rajta a Join The Legionnel – egyik legpatinásabb dalukkal – is kitartóan a magasba tartották a kompromisszummentes,  nagybetűs METAL zászlaját. – Gáti Viktor

DANZIG: III – How the Gods Kill
Nekem ez volt a Danzig-belépőm, nem a Mother, és máig ez a legjobb albumuk. Iszonyú sűrű, sötét, beszippantó cucc. Glenn „Evil Elvis” Danzig (ex-Misfits) állatul énekel, a gothictól a kő rock&rollon át a doomig van itt minden. Azon a nyáron ha ez szólt, éreztem, hogy elönt a gonosz. Ja, és a borítót H.R. Giger festette. A maga nemében tökéletes album. – Uzseka Norbert

EXTREME: III Sides To Every Story
A két évvel korábbi Pornograffittivel listákat és bankot robbantó Extreme harmadik korongjával egy minden korábbinál színesebb és komolyabb irányba lépett tovább. A gigasiker nem is ismétlődött meg, az igazi rajongók viszont a banda eddigi legtartalmasabb és legizgalmasabb anyagaként hallgathatják azóta is. A funkos hard rock itt már csak egy – igaz, továbbra is markáns – színfolt a palettán, ez már inkább egyfajta univerzális rock, amúgy Queen módjára. – Schmidt Péter