Kiadó: AOP RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / 7
Jövőre húszéves lesz a Karg, egy olyan zenekar, amely a 21. századi black metal tipikusnak mondható képviselője. Ausztria ad otthont a csapatnak, ezen belül is Salzburg. Michael „JJ” Kogler egyszemélyes megnyilvánulásáról van szó, aki a Harakiri For The Sky éléről lehet még ismerős. Kogler a 2022-es Resignation albummal bezárólag a dobokon kívül szinte mindent maga végzett a lemezekan, de úgy hírlik, a szólóprojektből teljes zenekar lett, legalábbis a Marodeur anyagát már a tagság vette fel. Az idei mű a kilencedik album Karg név alatt, Koglernek van mondanivalója.
Folyamatosan érkeznek a promók azokról az osztrák, német és egyéb színterekről, amelyeknek a Karg jellegzetes képviselője. Olyan neveket említenék, mint a Firtan, az Ellende, az Anomalie, vagy éppen a Heretoir. E csapatok némelyike olyan zenei formákkal mutat átfedést, mint a blackgaze, de dreampop és filmzenei hatásaik is vannak, amelyek keresztül-kasul átszövik, leginkább a hangulatot átszínezve, a black metalos hangzásképet. Hiába nyersek a gitárok, gyorsak a tempók és recseg a frontember, nem nehéz megállapítani, hogy ennek a black metalnak nem sok köze van a ’90-es évekből ismert BM-hangzásokhoz. Teljesen más az atmoszféra, a miliő, mivel a zenészek kiindulópontja, életmegélése is markánsan eltérő. Közös pont, hogy nem érzik magukat túl jól a bőrükben, de míg a skandinávok a gyönyörű hegyekben, erdőkben kisétálhatják magukból bánatukat, addig ezek a zömmel urbánus bandák a nagyvárosokban kénytelenek szembenézni frusztrációikkal. JJ-t nyilvánvalóan érinti ez a lelkiállapot.
Miként az előző lemezeken, a Marodeur anyagán is negatív érzések sorát találjuk, s a promólapról kiderül, hogy a Karg számára a szövegek ugyanolyan fontosak, mint a zene. Négyszer-ötször biztosan meghallgattam az új lemezt, de az e BM-alzsánerhez tartozó csapatok lemezeinek többségéhez hasonlóan igazán mély nyomot ez sem hagyott bennem. Hangulatosak a melankolikus gitárrészek, de csak helyenként hallok olyan témákat, amelyek kiemelkednének az egységesen apatikus/szuicid anyagból. Ilyen pl. a Kimm. A másik gondom az, hogy JJ kétségtelenül szenvedélyes rikácsolásai, veszett énekjajongásai hosszabb távon roppantmód fárasztóak számomra, s ez sokat elvesz a zene élvezeti értékéből. Akár stílusjegyről van szó, akár nem. Nincs jelentősége.
Aki kedveli e kortárs black metal-áramlatot, jelen esetben a Karg diszkográfiáját, örvendhet, hogy ezúttal teljes zenekar rögzítette a közel egy órát kitevő kilátástalanág-himnuszokat.
–
(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)
–
„Kevés esetben tekinthető ennyire feleslegesnek az effajta jellegtelen ének/vokál, mint a Karg egyébként érdekes, izgalmas, kimunkált atmo/poszt/black muzsikájában.”
– Gáti Viktor 8
„A szögletes-recsegős német dalszövegeknek sosem voltam nagy barátja, és ezúttal is ez a szűk keresztmetszet nálam. A maga nyersen megszólaló, hol melankolikusabb, hol blackesebb-darálósabb módján amúgy ez nem egy rossz lemez, van egyfajta sajátos atmoszférája. Ennek a fajta zenének pedig ez a legfőbb lényege.”
– Schmidt Péter 7
„Kicsit nehezen adta magát, hosszabb távon nem is biztos, hogy barátok leszünk, de a feelinget imádtam!”
– Szénégető Richárd 7
„Az In the Woods… lemeze mellett ez sem éppen a nyarat idézi… Mondjuk, amilyen időnk volt március nagy részében, talán ez nem is olyan nagy probléma. V. Wahntraum vokáltémái most is – mint mindig – csak úgy sugározzák magukból a fájdalmat. Ennél már csak az ’fájdalmasabb’, hogy a márciusi ’ősz’ bizonyos szakaszában minden egyes nap sikerült ronggyá áznom, haha!”
– Zubor Olly 7
„Nem minden jóság híján lévő, gyakran elkínzott black metal. ”
– Uzseka Norbert 6
„Az osztrákok nem lopták be magukat a szívembe. Hiába tudom, hogy ez egy stílus, így nem véletlen az ordítva szavalós ének, a szénné torzított, zörgő gitár és a monoton módon ismétlődő témák, olyan, mintha most kezdtek volna zenével kísérletezni. Maradjunk annyiban, a poszt-black metal nem nekem szól. ”
– Cselőtei László 5
„Valahogy eddig nem találtak fogást rajtam Koglernek ezek a posztos meg ambientes projektjei. Ha valami esetleg közel is volt ehhez, az leginkább a Harakiri for the Sky volt. Nagy atmoszférájú anyag ez is, de hamar monotonná válik.”
– Kánya Ferenc 5
„Sok jó ötlet van ezen a lemezen, egy (másik?) producer rengeteget segíthetett volna a zenekaron. Mérges vagyok a Kargra, mert szerintem ez az album – az alapanyagból kiindulva – sokkal-sokkal jobb is lehetett volna!”
– Pintér Miklós 5
„Mi ez? Valami demó a ’90-es évekből?”
– Kiss Gábor 4
„A hiba valószínűleg bennem van, de ez a primitívség most egyértelműen taszított. ”
– Gyuricza Ferenc 3
