Kiadó: H-MUSIC / Írta: CSELŐTEI LÁSZLÓ / 8
Még tinédzser voltam (17 éves), amikor 1982-ben először láttam a Pokolgép zenekart. Talán Csepelen, talán a Belvárosi Művelődési Házban, már nem emlékszem pontosan, de arra viszont határozottan, hogy mit hallottam és éreztem ott, a koncerten! Belém égett minden, a látvány, a dalok és a zenekar tagjai, akik tiszta erőből nyomták a mágikus metaltémákat! Akkor még hárman énekeltek a bandában, Paksi Endre, Németh László (aki azóta elhunyt) és Kalapács Józsi!
Józsi alig néhány évvel idősebb, mint én, talán pont abban az évben lépte át a 20-at, amikor ott, először láttam őt élőben, de a szememben már akkor egy igazi rocksztár volt. Egy jó kiállású srác, aki talpig bőrben, óriási hittel énekelte a dalokat. Lenyűgözött a fazonja, a színpadi karizmája, a hangja. Azóta eltelt 43 év, megismertem őt, jó barátságba keveredtünk, évtizedeken át dolgozunk együtt, de nekem mindig ugyanaz a rocksztár maradt, akit akkor figyelhettem először a színpadon.
Bár az elmúlt négy évtizedben a musical világában is hírnévre tett szert, bebizonyította, hogy sokoldalú énekes, nem hagyta el azt a zenét, amivel egykor a pályafutását kezdte. Azóta is rendületlenül és hittel nyomja a metalt!
Ennek bizonyítéka, hogy most itt van a következő Kalapács-album. Egy igazi, veretes metalanyag, ahogy kell, zakatolósan, riffelősen, tele jellegzetes Kalapács-énektémákkal.
Erősen indítanak a tempós, kétlábdobos Útvesztő című tétellel. Mintha csak a Judas Priest tolná! A refrén klasszikus vonalvezetésű, mindenkinek azonnal beragad majd!
Az Aki élni mer annak ellenére a lemez egyik csúcspontja, hogy hősünk itt mélyebb fekvésben kezd énekelni, és nagyon meg kell dolgoznia a témával. A refrénnél viszont abszolút erőre kap, visszatér a jól ismert Kalapács-sound! A kellemes középtempó bólogatásra késztet, a refrént legszívesebben már most együtt énekelném vele!
A Gyilkos játszma mintha csak egy felgyorsított Balls To The Walls lenne az Accept 1983-as, ikonikus albumáról. Jól esik a fülnek a riff, a hangulat.
A címadó Ezerből egy akár egy korai, klasszikus Pokolgép-albumon is elfért volna. Gyors, lendületes, slágeres, a refrénben a szép emlékeket idéző csorda vokálokkal.
A Mindig Szabad legyél power lírai témája szépen oldja a felgyűlt feszkót. Itt hallok némi vokálozást, amit egyébként nagyon hiányolok az album többi dalából. Józsinak hihetetlenül jól jönne és jót tenne a háttér támogatás, a fő témára énekelt finom szólamok!
A Tudod jól, hogy ki vagyok középtempós riffjét akár George Lynch is feljátszhatta volna. A dokkenes téma imádnivaló, annyira retró, annyira jó emlékeket idéz. A refrénbe a régi, pokolgépes és omenes csordavokálok hoznak további élvezetet.
Ami a zenei alapokat illeti a Száműzött a Los Angeles-i underground legenda, a WWIII Love You To Death nótájának feelingjében fogant. Tiszta libabőr lettem, jólesett ezt a lüktetést és gitártémát hallgatni.
A Zakk Wylde-os riffeléssel megoldott Felkel a nap tovább erősíti a „klasszikus metalalbumot hallgatok” érzést.
A Halálmadár visszavisz minket a ’90-es évek elejéra, amikor a Judas Priest a Painkiller albummmal lepett meg minket. A címadó nóta hangulatát idézi a dal.
El kell ismerni, mindenki odatette magát: a Beloberk tesók kíméletlenül alapoznak és a gitározás is emberes mind az alaptémákat, mind a szólókat illetően. A hírek szerint az album születése idején Sárközi Lajcsi gitáros betegeskedett, így sok munkafázisból kimaradt, de a csapat segítségére siető Nagy Máté (ex-Omen) becsülettel helyt állt a stabilan dolgozó Weisz Kicsi mellett. Örömhír, hogy Lajos újra a fedélzeten van, ám Máté is maradt, így az élő sound ezen túl még töményebb, combosabb és színesebb lesz!
Alig várom, hogy élőben is hallhassam az új dalokat!
–
–
„»A régi viskó helyére várat emel, aki élni mer!«”
– Pintér Miklós 10
„Semmi újdonság, de lehet, túlzók is az ilyen elvárások, az Ossiantól sem azt várjuk, hogy minden alkalommal újítsák meg a műfajt. Súlyosan szóló kemény dalok, védjegyszerű játék és az ikonikus Kalapács-hangszín. Megbízható, profin kivitelezett munka.”
– Kánya Ferenc 9
„Óriási mellbevágó meglepetés! Józsi és banda újra csúcsformában! Az előző lemez annyira nem tudott elkapni, de ez most nagyon rendben van! Szerintem legalább a fele brutál kórussal fog zúgni a koncerteken!”
– Szénégető Richárd 9
„Semmi újat nem mutat
a lemez, ugyanakkor a lényeg – zene, ének, dalszövegek – alapvetően a helyén van rajta.
(A) Kalapács csúcsformában!”
– Gáti Viktor 8
„Jól megírt, jól előadott, karakteres, a zenekar védjegyeit maximálisan előtérbe helyező dalok gyűjteménye, ahogyan az egy negyedszázada működő zenekartól elvárható. A háromgitáros (új) felallás lehetőségei azonban kiaknázatlanok maradtak.”
– Gyuricza Ferenc 8
„Totális Kalapács!”
– Kiss Gábor 8
„Öt év telt el Kalapács-lemez nélkül? Nos, szerintem hallatszik ezeken a szerzeményeken, hogy Józsi rengeteg időt szánt a megírásukra. Alighanem a rajongók is úgy fogják érezni, hogy ez a lemez méltó a banda 25. születésnapjához.”
– Zubor Olly 8
„Azt hiszem, a revelációszerű meglepetéseket nem Józsiéktól kell várni, de ezzel nincs is baj, alapvetően nekem szimpatikus a zenei világuk. Ez a lemez nálam a diszkográfiájukban az erős középmezőnyt erősíti, voltak már engem jobban megérintő anyagaik ennél. Nagy gond mindazonáltal most sincs, viszont ezt a műanyag dob(gép)hangzást nem igazán értem.”
– Schmidt Péter 7
„Tipikus Kalapács-anyag, tipikus riffekkel és dallamokkal, se több, se kevesebb.”
– Uzseka Norbert 7
