Kiadó: Judicator / Írta: Schmidt Péter / 8
„Most meg mi a franc van??!!” – szökkent fel bennem hirtelen a kérdés, amikor először elindítottam a kaliforniai power metalos Judicator új albumát. Történt ugyanis, hogy épp előtte hallgattam a friss Jethro Tull-korongot, és a Concord felvezető akusztikus-folkos témázgatást hallva először azt hittem, véletlenül Ian Andersonék lemezét indítottam el újra. De nem, a Call Us Out Of Slumber dalt már az amcsi srácok jegyzik, amiben aztán úgy egy perc után be is érkezik a metalos hangzásvilág – félreértés innentől kizárva. Nem mellesleg a következő bő ötven percben a Judicator eddigi legjobb (szám szerint amúgy hetedik) albumát hallhatjuk, aminek megjelenését a Prosthetic kiadóval szakítva immáron közösségi finanszírozásból tudták anyagilag megtámogatni.
Az alapvetően kellemes, de azért nem falrengető előző koronghoz képest most végre épp azokon a pontokon erősítettek bele a srácok, ahol legutóbb némi gyengeséget éreztem: tehát a kissé túl sűrűre, szövevényesre vett dalszerkezeteket, hangszerelési túlkapásokat kiegyenesítették, és a fogósságra is jobban odakoncentráltak. Tették mindezt úgy, hogy a végeredmény továbbra sem lett kommersz, és a banda megszokott stílusjegyei sem csorbultak – csak éppen a fülbe csúsznak be jobban ezúttal a dallamok. Amerikai mivoltuk ellenére az erősen Blind Guardian-gyökerű hangulatokat és harmóniameneteket továbbra is jó érzéssel adagolják, az alapító frontember, John Yelland hangja is szépen cseng (mint egy karcossága jó részétől megfosztott Hansi Kürsch), és az időnkénti folkos ihletésű pillanatok sem koptak ki tőlük. Csak valahogy jobban csúszik az egész, mint legutóbb. Ráadásul pár extra momentum is fűszerezi a végeredményt: például fémzenei közegben nem éppen sztenderd húzásként egy dalban tenorszaxofon is megszólal, ahogy pedig a záró Blood Meridian metalból a végére átcsúszik kocsma-countryba, az tényleg nem mindennapi.
Fantáziának, ötletelésnek eddig sem volt híján a csapat, de ennyire kiérlelt, kompakt módon eddig még nem sikerült tálalniuk az elképzeléseiket. Egyedül az eseti jelleggel fel-felbukkanó durva énektémákat érzem feleslegesnek – ezek testidegenül hatnak itt, nélkülük is kerek lenne a történet. Egyébiránt viszont ez egy okosan összerakott, jól megszólaló, intelligens szövegekkel megtámogatott, néhol szolidan progos hatásokat sem nélkülöző europower anyag – mit tesz Isten, Amerikából prezentálva.
