A spanyol, de német vonatkozásokkal is rendelkező Jade két kitűnő anyagot tudhat maga mögött: az első a 2018-ban megjelent Smoking Mirrors demó, a másik pedig a 2022-ben kiadott The Pacification Of Death debütalbum. A csapat a death metalnak egy nagyon hangulatos változatát adja elő (néha nem állnak messze a Bölzer világától), s a kísérletek sem állnak tőlük távol, akár a zenét, akár az éneket vesszük szemügyre. Ez év szeptemberében egy split jelenik meg a szintén spanyol Sanctuarium társaságában, mely utóbbi csapat a második albumát is szeptemberben tervezi megjelentetni.

A Jade három dala alapján rájuk ismerek, azonban a számok színvonala nem éri el az említett kér előző kiadvány nívóját. Jellegzetes a dallamos, vagy inkább dallamosnak ható ének, ahogyan a gitárdallamok és a játék is, azonban a csapatra jellemző sejtelmesnek tetsző hangulat most nem érződik. Hat évvel ezelőtt nagyon meglepett a demó kimagasló minősége, sokszor meghallgattam a felvételt, ahogyan fokról fokra a The Pacification Of Death album is kibontotta az értékeit. Ezt a splitet is leforgattam párszor, azonban mintha a Jade kissé leeresztett volna ezen a felvételen. Remélhetőleg a következő önálló kiadvány ismét a régi formában mutatja őket.

A Sanctuarium két terjedelmesebb tétellel jelentkezett. Ők már hagyományosabb megközelítésű death metalt adnak elő, főleg lassú tempókkal, ily módon akár death/doomnak is nevezhetjük a bandát. Eleinte Marc „Necrohelm” Rodriguez játszott mindent, de mára teljes felállással rendelkezik a csapat. Semmi olyat nem hallunk e két tételben, amit a nagyon nyers, durva, underground death metalban ne hallottunk volna ezerszer, azonban – főleg a lassú részeknél -, a gitárosok olykor elpengetnek egy-két jobb riffet. A megszólalás természetesen kellőképpen föld alatti, amit akár demósnak is nevezhetünk.

Nem kiemelkedő, de tisztességes megosztott kiadvány.