A beszélgetős „spoken word” turnéjának montreali állomásán Bruce Dickinson egy rajongói kérdésre válaszolva megfogalmazta, hogy miért is lépett ki 1993-ban az Iron Maidenből.

„Őszintén szólva, én is ugyanúgy meglepődtem, mint bárki más. Nem hiszem, hogy az emberek akkoriban tényleg elhitték, hogy megteszem. Az embernek néha változtatnia kell az életén.

Egyszerűen csak azt gondoltam, hogy ha örökké a Maidenben maradok, akkor csakis azt fogom tudni, hogy milyen a Maidenben lenni. Ahhoz, hogy megtudjam, milyen a Maidenen kívül élni, el kellett mennem, ki kellett lépnem, mert ha nem teszem meg, bármit is csinálok, igazából senki sem fogja komolyan venni. Akkor azt mondták volna, hogy ‘Ó, isten áldja meg, szólólemezt készít. Ez nem igazán fontos. Hadd szórakozzon egyet, aztán úgyis nyomja tovább a Maidennel.

Utáltam ezt, igaz. Úgyhogy azt gondoltam: ‘Rohadjon meg, egyszerűen kilépek’. És sokan kérdezték, hogy mi lesz, ha nem jön össze a szólókarriered?. Erre azt mondtam, ‘Nos, erről Isten vagy a sors dönt majd, és talán így lesz a legjobb’. Úgy voltam ezzel, hogy talán jobb ezt most megtenni, kezdeni valami mást az életemmel, mint az, hogy ücsörgök valamilyen fantáziavilágban, és a végén egyre csak mogorvább leszek.„


Bruce Dickinson távozása után Blaze Bayley lett az Iron Maiden énekese, vele készültek el a The X Factor és a Virtual XI című albumok, majd 1999-ben Dickinson visszatért a csapatba. A köztes időszakban születtek meg a Balls to Picasso, a Skunkworks, az Accident of Birth és a The Chemical Wedding című szólóalbumai, melyek közóül az utóbbi kettő már visszatérés volt a metalhoz.