A dán Iotunn – akik neve egy ónorvég szóból származik, a jelentése: óriás – jövőre ünnepli fennállása tizedik évét, ám idén is van miért örülniük, mind nekik, mind a rajongóknak, hiszen három évvel a remekül sikerült, sci-fi tematikájú Access All Worlds után megérkezett a banda második nagylemeze, a Kinship, amely a kozmosz helyett az emberre fókuszál, hasonlóan sötét, komplex, valahol mégis más megfogalmazásban. A Jón Aldará énekest (Hamferð, Barren Earth) is soraiban tudó kvintettből az alapító gitáros Gräs-fivérek egyike, Jesper segítségével alapos betekintést nyerhetünk az új lemez munkálataiba és a különböző háttérfolyamatokba.

(Szöveg: Gáti Viktor · Fotó: Nikolaj Bransholm)

–

Mik voltak az új album születésének kulcspillanatai?

„Hol is kezdjem? Ennek az albumnak a dalait már az elődje, az Access All Worlds megjelenése előtt elkezdtük írni 2021 elején. Az egyik szám, a Kinship Elegiac nagyjából összeállt ekkor, majd a tesóm (Jens Nicolai Gräs gitáros) előállt egy atmoszférikus metalos résszel, amivel kiegészítettük a dalt. Ekkor kezdtünk egy átfogóbb koncepcióban gondolkodni, hogy a többi tétel hasonlóan rétegzett kidolgozási metodika révén öltsön végleges formát. A teljes folyamat nagyjából három-négy évig tartott egyébként. Ilyen értelemben minden egyes dalnak megvolt a maga kulcsmomentuma, ami által beilleszkedett ebbe az elgondolásba, és ténylegesen összeállt a lemezen hallható módon.

A Mistland például a Kinship egyik központi darabja, és egy korábbi keverési verzióban megjelentettük még 2023-ban, de később már tudtuk, hogy az albumra egy kicsit átgyúrt változat fog felkerülni. Szintén nagyon jelentős tétel az Iridescent Way, az első akusztikus dal, amit írtunk.”

Milyen érzés volt, amikor végre megjelent a Kinship?

„Amikor kézbe vettem a vinylt, átfutott az agyamon, micsoda alkotói harc árán jutottunk idáig. Eszembe jutott, amikor tinédzserként bementem a CD-boltba, és ránéztem egy borítóra, s az alapján egyből tudtam, hogy meg kell hallgatnom a zenét. Úgy gondolom, ebből kifolyólag a Kinship artworkje is egy kulcsmozzanat, hozzá tartozik az album teljességéhez. Ugyanezen okból meg kell említenem Jacob Hansent, aki a keverésért felelt, és óriási szerepe volt abban, hogy megtaláltuk a lemezhez tökéletesen illő megszólalást. Miután elkészült a teljes anyag, valahányszor újra hallgattuk a felvételeket, mind jobban elégedettek voltunk a végeredménnyel.”

Az első nagylemezt egy másik neves szaktekintéllyel, Fredrik Nordströmmel vettétek fel, és szerintem az is nagyon jól szól. Mi volt a váltás oka?

„Az Access All Worlds egy nagyívű sci-fi sztori, és ehhez az űrös, kozmikus, egyfajta indusztriális atmoszférához igyekeztünk megtalálni a leginkább megfelelő hangzást. A Kinship esetében az emberi természetet akartuk a középpontba helyezni, ami e tekintetben más megközelítést kívánt. Organikusabb soundra volt szükségünk amellett, hogy ne veszítsünk a zenénk eddigi súlyából, amit mindnyájan annyira szeretünk benne.”

.
A Kinship az Access All Worldshöz képest még sötétebb, szenvedélyesebb, de komplexebb, fordulatosabb is lett. Ez tudatosan alakult így, vagy egyszerűen ez jött belőletek?

„Valószínűleg mindkettőről szó van. Ezúttal jobban előtérbe került az emberi természet, az érzelmek, s mindezek nyilvánvalóan saját magunkra vetítve is érvényesek. A zene minden elemében, így a hangzásban, a dallamokban, a dalszövegekben egyaránt a lehető legnagyobb őszinteségre törekedtünk. Szerintem ezt tükrözi a teljes folyamat, ahogy az Accesstől eljutottunk a Kinshipig, és mely során még őszintébben tudtunk viszonyulni önmagunkhoz és egymáshoz, mind személyes szinten, mind zenészekként, egy zenekar tagjaiként. Mindezt a lemezre jellemző sötét atmoszférán keresztül tudtuk a legjobban megfogalmazni, hozzáteszem, bár a komor hangulat az uralkodó, mindig ott van a fény is ellenpontozásként, úgy gondolom.”

Más interjúkból tudom, hogy a fő hatásaid közé tartozik a ’70-es évek progresszív rockja, a Yes, a Pink Floyd és társaik, ahogy a Metallica is, akiktől kiemelted a Fade To Black balladát a Ride The Lightning albumról, ami kétségkívül egy nagy jelentőségű előkép a dalszerzési technikátokat és a hangszerelést nézve. Vannak esetleg olyan kortárs előadók, netán más művészeti területek képviselői, bármelyik korszakból, akik hatnak rátok?

„Folyamatosan hallgatunk új zenéket, de való igaz, hogy az általam legtöbbet hallgatott dal idén a Fade To Black volt. Amellett a Caladan Brood Echoes Of Battle című lemezét sokat hallgattam az elmúlt években, ami egy nagyon erős atmoszférájú pagan/black metal cucc, nyakon öntve egy jó adag Bathory-utánérzéssel. Szintén sokat pörög nálam az Eivør nevű énekesnő új albuma, ami egy merőben más, nyugodt, magasztos anyag. Az idei Blood Incantation-album szintén nagyszerű. Mostanában gyakran említenek bennünket egy lapon, ami nagyon jó érzés.”

Mit tudsz még mondani a dalszövegekről, valamint azok a zenével való kapcsolatáról?

„Jón írta a szövegeket, de igyekszem pontosan fogalmazni azzal kapcsolatban, miről szólnak. A Kinship albumcím egy ősi törzs tagjának történetére utal, aki megszökik a törzséből, miután a testvére egy törzsi rituálé következtében megtébolyodik. Ezzel kezdetét veszi az ő utazása, amely során felfedezi igazi önmagát. Az ő útkeresése szimbolizálja mindnyájunk saját személyes történetét, a kapcsolatunkat önmagunkkal és embertársainkkal.

A dalok ennek az útnak a rendkívül ingoványos, változatos állomásait mutatják be, ahogy a főhős felfedezi az őt körülvevő természetet, a folyton változó környezetet és részint ezeken keresztül, részint saját felismeréseiből eredően önmagát. Az út célja, hogy ez a karakter új otthonra leljen, nemcsak fizikai értelemben, hanem szellemi, individuális szinten is. És mindezen útkeresés az egyénre és az emberi fajra egyaránt értelmezhető. Honnan jövünk? Merre tartunk? Mi az, ami igazán fontos az életben? Mit kezdünk ezzel a rengeteg szarsággal a világban? Ezek korántsem újkeletű, hanem örökké érvényben lévők dolgok.”

Melyek a kedvenceid a Kinshipről, és miért?

„Igazából mind a nyolc dalt imádom, és ha most ki kellene ragadnom közülük hármat, lehet, hogy holnap mást mondanék. De azért lássuk csak. Az első legyen az Earth To Sky. Teljességgel eldobtam tőle az agyam a végső masztereléskor. Nagyon jó volt megírni, feljátszani, meg minden, viszont amikor elnyerte a végleges formáját, az akkor tapasztalt energia, ami áradt belőle, egyenesen lenyűgöző volt; a mai napig megborzongok tőle.

A második a Mistland. Eredetileg több különálló dalvázlatom volt hozzá, és miután ezeket megmutattam a tesómnak, együtt raktuk össze a végleges verziót. Számomra a Mistland azt az ígéretet hordozza magában, hogy az epikus, atmoszférikus, építkező dalstruktúrájának köszönhetően képes olyan időtálló kompozícióvá válni, mint a rock és metal történelem hasonló terjedelmű, kiemelkedő alkotásai: a Fade To Black, a Master Of Puppets, a Sanitarium, a One, vagy említhetnék számos Deep Purple-dalt.

Harmadiknak a The Anguished Etherealt mondanám, az album záró darabját. Ez az a tétel, amit azáltal szerettem meg nagyon, hogy a próbák során ráeszméltem, mennyire élvezetes játszani. Sodró, sötét hangulata van, de sosem vész el belőle a pislákoló reménysugár, ezért annyira megragadó.”

Korábban említetted a borítók fontosságát. Ezzel én is így vagyok. Mindkét albumotok borítóját csodásnak gondolom. Az elsőét Eliran Kantor (Testament, Satan, Obscura stb.) készítette, az egyik kedvenc fiatal illusztrátorom. A másodikét pedig a Saprophial művésznéven ismert fiatal hölgy, akiről ezidáig nem hallottam. Hogyan zajlott vele a közös munka?

„Volt egy víziónk, hogy milyen legyen a borító, kiindulva a zenéből és a dalszövegekből. Nem emlékszem pontosan, hogyan akadtunk az ő Insta-profiljára, de dobtunk egy hátast a munkáitól, amikor először megláttuk. Ugyan lemezborítót csak egy párat készített előttünk, de temérdek képét lehet megtalálni a neten, és lenyűgözőek. Amikor először megkerestük őt, átküldtük neki a demókat a dalszövegekkel és azokhoz fűzött vázlatos kommentárokkal együtt.

Hónapokkal később volt a következő egyeztetésünk, és azt vettük észre, hogy nem sikerült teljesen ráhangolódnia a feladatra, nem érezte azt igazán magáénak. Alaposan átbeszéltük a dolgokat, miután elérkeztünk egy fordulóponthoz, amikor is ő eldobott mindent, és felszabadultan, új perspektívából közelítette meg a dolgokat. Ennek az eredménye lett ez a nagyszerű borító. A korábbi verziói egyébként szintén lenyűgözőek voltak, viszont ebben a legutolsóban tudta magát is teljes értékűen megjelentetni, ami egy csodás dolog.”

2025-öt egy dán körrel kezditek, és van jó pár lekötött fesztivál fellépésetek is az évre. Mik a további turné tervek?

„Igyekszünk mindenhova eljutni, így természetesen Magyarországra is, de te is tudod, hogy nem könnyű manapság az ilyesmi. Emellett 2026-ra is próbálunk megcsípni minél több kedvező lehetőséget.”

Mi álmaid turnéfelállása?

„A legnagyobb vágyam, hogy a Metallicával turnézhassunk. Én az a fajta rajongó vagyok, aki – szemben azokkal, akik szeretik őket kritizálni – mindennek tud örülni velük kapcsolatban. Vannak más zenekarok is, akik nagyon sokat jelentettek számomra az évek során, nyilván sokukkal szintén nagyon jó lenne együtt fellépni.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)